Köszöntjük a BÚZAMAG KÖZÖSSÉG oldalán!

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

„Ha magamra nézek, nem látom meg Jézust, de ha Jézusra nézek, meglátom magam Benne! ...”

 

Nagyon egyszerű szavak ezek, de nagyon kemények számomra. Isten hatalmas dolgot tett velem az elmúlt időszakban, és ezt meg szeretném osztani veletek.

Több éve már, hogy Isten elhívott, hogy Őt kövessem, az Ő útján járjak, az Ő országát építsem. Ez idő alatt nagyon sokat formált, alakított, csiszolt engem, mint a keramikus az ő drága edényeit. Sokszor megtapasztaltam az Ő gondoskodását, csodáit életemben és családom életében. Mindezek után mégis eljött egy olyan időszak, amely sötétséget, kilátástalanságot, keserűséget, csüggedtséget hozott. Az ellenség kelepcéjébe kerültem, amelyben NEM-et mondtam az addig élt Istennel való életre, és hagytam magam az ellenség kezétől befolyásolni, és egyre mélyebbre kerülni.

Nem tudtam semmiben sem megkapaszkodni, minden, amit addig megéltem, hazugságnak tűnt. Abban a tévhitben kezdtem mindinkább hinni, hogy Isten nincs velem: hát nem látja, hogy mi történik? Folyamatos csalódások és kudarcok után teljesen körülvett a depresszió, a keserűség. Az életem értelmetlenné és céltalanná vált, és egy idő után senkit sem engedtem magamhoz közel. Főleg Istent nem. Sokáig tudtam ezt az állapotot leplezni, de sajnos kihatott ez a kapcsolataimra, a tanulásomra, munkámra is.

 

Egy év után kezdtem eljutni oda, hogy mindegy, hogy milyen áron, de én így tovább nem tudok élni, valamit kell kezdjek magammal. Amit azelőtt hitből éltem, azt most próbáltam legalább rutinszerű módon tenni: pl. elmentem gyónni, de igazi bánat nem volt a szívemben.

Már több éve, hogy készültem egy kurzusra: a megkülönböztetésre. „Valamiért” nem jutottam el három éven keresztül erre a kurzusra, egészen mostanáig. Utólag megértettem, hogy miért. Ez a kurzus hozta meg bennem a hatalmas változást, a nagy választ az azelőtti egy év tévelygésre. A kurzus minden egyes tanítása válasz és megoldás volt arra a helyzetre, amiben azelőtt voltam. Válasz Istentől. Már első este döntenem kellett: Istent választom vagy megmaradok a kegyes hazugságaimban. Ez volt életem legnehezebb döntése. Annyira erős volt bennem a keserűség, a bizalmatlanság Isten fele, hogy nem tudtam dönteni. A szívem nyitva volt már Isten előtt, de az értelmem még mindig harcolt ellene. Végül Isten jött, szólt hozzám, és megígérte, hogy Apaként lesz velem. Döntöttem. És attól kezdve Isten tudott munkálkodni szívemben és értelmemben egyaránt. Minden tanítás által egyre világosabbá vált minden. Felismertem, hogy miként kerültem a mélyre.

A sátánnak igen kifinomult taktikája van. Megkapja a gyenge pontunkat és azáltal kísért minket, és ha nem vagyunk résen, akkor nagyon hamar el tud téríteni minket Istentől. Megértettem, hogy minden bűn gyökere a kapzsiság. Egészen mostanáig nem volt számomra világos a kapzsiság fogalma. Azt hittem, én nem tartozom ide, de Isten megmutatta, hogy igen. Ragaszkodtam bálványaimhoz, az én akaratomhoz, terveimhez. Igen, kapzsi voltam. Minden gyötrelmet, szenvedést, és eltévelyedést én okoztam magamnak azáltal, hogy beengedtem a kapzsiságot az életembe. Isten célja, hogy világosságban éljünk, békességben legyünk, eljussunk az üdvösségre. Az ellenség csak összezavar és vigasztalanságba vezet minket. Nagyon világos lett számomra a kurzus alatt, hogy én kinek a csapatába tartoztam az elmúlt egy évben. Megértettem, hogy Krisztus útján járni és élni nem lehet úgy mint a sakktáblán: egy fehér, egy fekete kocka. Ha egy kis fekete kocka is van az életünkben, ami nem kedves Isten előtt, és mi kitartóan ragaszkodunk hozzá, ne is csodálkozzunk, hogy vigasztalanságba, sötétségbe kerülünk.  Akkor vagyunk az ellenség hatalma alatt, ha megmaradunk a mi kis bűnünkben. Ez az ellenség célja. De mi Isten erejével, segítségével harcolhatunk ellene. Én döntöttem, hogy felismerve mindezt az életemben, ezután tudatosan megélem a keresztény életemet. Nem hagyom, hogy az ellenség ide-oda rángasson. Ellentámadok, Krisztus katonájaként. Döntöttem, hogy több időt adok Istennek (rendszeres személyes ima-időt), hogy Ő tudjon megvigasztalni, ha elszomorít valami. Döntöttem, hogy tőle várom a vigaszt, a szeretetet, és nem ragaszkodom az én terveimhez, elképzeléseimhez. Rá bízom az életemet, és kérem, hogy újra gyermeki bizalommal tudjak lenni Iránta. Döntöttem, hogy minden este lefekvésnél gyakorlom a lelkiismeretvizsgálatot, és ezáltal azt is, hogy nem maradok meg a kis bűnöcskéimben.

Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni. Hiszem azt, hogy mindannyiunkkal csodálatos terve van.

Arra tudok bátorítani mindenkit, hogy merjen ráhagyatkozni Istenre, keresni az Ő tervét az életére, mert Isten nem egy rejtőzködő Isten. Ő megmutatja magát, ha kérjük. És ha Rá nézünk, és nem magunkra, MEGLÁTJUK MAGUNKAT BENNE!

 

B. Katica


Egész életünk döntések sorozata volt…

 

Amikor meghirdették a Megkülönböztetés kurzust, úgy éreztem, hogy ezen föltétlenül részt kell vennem mindazok ellenére, hogy már 66 éves vagyok és 5 napi távollét elég sok nehézségbe ütközött, de a Jóisten segítségével és a férjem megértésével sikerült eljutnom Hargitafürdőre.

Megpróbálom röviden összefoglalni mindazokat a dolgokat, amik nagy hatással voltak rám.

Először is nagyon örvendetes dolog volt, hogy a jelenlévők 80%-a fiatal egyetemista és egyetemet végzett volt, és olyan fegyelemről, hitről és engedelmességről tettek tanúbizonyságot, ami nagyon meglepett, mert sokan kritizálják a mai fiatalságot.

A jelenlevőket egy román csoport is tarkította, kik hűen kitartottak minden tanításban és tevékenységben nagy komolysággal és odaadással, köszönhetően egy rendkívül jó tolmácsnak.

Mindennapi programunk eléggé zsúfolt volt, de még este fél 10 után is minden csoport nagy lelkesedéssel készült másnapra, mert bizony gyakorolni kellett a dicsőítő énekeket, az animációt is. A reggeli ébresztéstől az animációig főleg a fiatalok tele voltak jobbnál jobb ötletekkel. Ami a tanításokat illeti, nagyon sok új dolgot tartalmaztak, ami biztosan mindnyájunkban megmarad és hatással van mindennapi életünkre. A tanítások fő témája Szent Ignác a megkülönböztetés tanító szentünk tételei voltak: döntések fontossága. Legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni, mi van Istentől, és mi van a sátántól. Határozott NEM-el vagy IGEN-el válaszolunk Jézus vagy az ördög hívására, középút nincs.  A tanítások célja az volt, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, az Isten akaratát figyelembe véve, a Szentlélekre hallgatva végeztük kitűzött feladatainkat, ami szerintem minden nagyon jóra sikerült.  Egész életünk döntések sorozata volt, de ez a kurzus megtanított arra, hogy a legfontosabb az, hogy Istennek tetsző döntéseket hozzunk, amit életünk végéig nem bánunk meg.

Nem akarom részletezni, hogy mik azok a gyakorlati megoldások, ami segít elhatározásainkban, de nagyon ajánlom, aki teheti végezze el ezt a kurzust, mert nagyon sok segítséget nyújt mindenkinek a további életében. A döntéseket segítő megoldások több félék, és mindenki azt a módszert vagy módszereket választhatja, ami neki a legjobban megfelel, természetesen szem előtt tartva, hogy imádkozó lélekkel és Isten akaratát figyelembe véve tegyük meg a megfelelő választást.

Végezetül szeretném megemlíteni, a szentmisék csodálatos hatását és a dicsőítések nagy sikerét a Hargitafürdő-i kis templomban, ahol szívből jövő énekeinket az ott jelenlevő hivők nagy tapssal köszönték meg. Amit még el kell mondjak és ez maradjon záró és figyelmeztető gondolatnak az egyik tanúságtevő társunk mondata:  „Ha Jézusra nézek magamat látom, ha magamat nézem, Jézust nem látom”.

 

L. Erzsébet