Jobban hiszem hogy, Jézus tényleg él ma is és nem egy távoli istenség, hanem itt van közöttünk ma is.
Amilyen "tudatlanul" érkeztem a Fülöp kurzusra, pont olyan meggazdagodva tértem haza onnan. Érdekes ez utána vált nyilvánvalóvá számomra, mikor imádkoztam, és nem azonnal a kurzuson. A Fülöp kurzuson inkább összezavarodtam, minthogy világossá váltak volna számomra a dolgok, közben azon is gondolkodtam, biztos, hogy jó helyen járok én?
Voltak olyan pillanatok is az első két nap, amikor bosszankodtam magamban és kérdeztem, mit keresek én itt, ezeket a dolgokat hallottam már ezerszer. De közbe rájöttem, hogy hallottam ugyan, csak éppen nem értettem, ez most teljesen más megvilágításban volt elém tárva, pont abba a fényben, ami az én szemembe azt a képet tudta vetíteni, amit az én eszem fel is tudott fogni és meg is értett.
A fülem is valahogy jobban hallott ezek után, úgyhogy nem hiábavaló volt a fáradozásotok, abba ne hagyjátok, mert sok ilyen ember van még a világban, mint én, aki azt hiszi jól lát és jól hall, csak éppen szelektív a hallása bizonyos szinten, amit nem lát be, mert hiányzik az a bizonyos plusz az életéből, amit más nyelven úgy nevezünk: Szentlélek. Mert Ő örök, volt, van és lesz mindörökké, akármerre fejlődhet a világ.
Érdekes, a Fülöp kurzuson jöttem rá, hogy az imáimból ez a harmadik Isteni személy valahogy nagyon kimaradt. Számomra volt az Atya, Fiú, a Szentlélek úgy háttérbe szorult, s tudjátok milyen sokat veszítettem ez által, milyen sok kegyelemtől estem el, mert kihagytam az imáimból. Pedig tudjátok milyen jóságos Ő, alighogy imában hozzá fordultam azonnal jött, hamarabb, mint gondoltam volna, meg is lepett, mert megszoktam már, hogy imáim során mindig sokat vártam a válaszra, mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Isten malmai valóban lassan őrölnek, de a Szentlélek nem váratott magára. Ahogy hívtam ő azonnal jött és olyan dolgokat világosított meg számomra, ami mellett elmentem és nem láttam addig az életemben.
Biztosítalak, hogyha csak az én fülem és szemem nyílt volna meg ott a Fülöp kurzuson, akkor is megérte a fáradozásotokat. Persze ez nem így van mert, a Szentlélek hűséges és nem hagyja magára gyermekeit, mindenki után addig fog menni amíg "meggyőzi".
A hitem is megerősödött, bizalmam is nőtt, valahogy jobban hiszem hogy, a Názáreti Jézus tényleg él ma is és nem egy távoli istenség, hanem itt van közöttünk ma is. Érdekes ezt a Fülöp kurzusig valamiért távolabbinak éreztem.
Tudjátok mért érdekes mindez számomra? Mert még nem tudtam felocsúdni a csodálkozásból, hogy milyen vak voltam addig.
A Fülöp kurzus harmadik napján este is elmentem a szentmisére, jobb dolgom nem lévén és beültem a padba, akartam áldozni is, és alighogy elkezdtem imádkozni, hívtam jöjjön a Szentlélek töltse be szívemet értelmemet. Ekkor egy olyan bűnömet hozta fel, ami mellett mindennap elmentem és soha nem jutott addig eszembe, hogy azt azért mégiscsak meg kellene gyónni.
Tudjátok, hogy szálltam ki a padból? Szégyenkezve. És elmentem a gyóntatószékhez bocsánatot kérni Jézustól. Közben még az is átfutott az agyamon: na tessék kellett nekem Szentlélek és Fülöp kurzus, gatyába ráz most engem.
A Fülöp kurzus után úgy érzem, hogy nem vitatkozunk annyit a férjemmel, biztosan "bölcsességet" is csurgatott a konok fejünkbe, mert valahogy már nem nagyon van min vitatkozzunk. A Fülöp kurzus után kifogytunk a vitákból, úgy érezzük, most tanít minket a teljes ráhagyatkozás elfogadására és megélésére Jézusban, a Szentháromságban. Olyan döntéseket kell hozzunk életünkben, hogy úgy láttuk a legjobbnak, ha nem a mi értelmünk döntéseire hagyatkozunk, hanem hagyjuk Istent cselekedni az életünkbe, mert az lesz az igazi jó számunkra. Nagyon kemény lecke számunkra ezt megtanulni, de most ezt próbáljuk elsajátítani.
Sajnos én munkahely nélkül maradtam szeptember közepén, nekem nem megy hamar a munkahely-találás, de bízunk Istenben, hogy ha már kirúgtak a munkahelyemről, akkor egy jobb helyre rúgnak be egyúttal. Hisszük, hogy az Isten szeretőknek minden a javukra válik.
Köszönöm a lehetőséget és a Fülöp kurzust.
K. Enikő
Remélem egy napon majd én is tisztán fogom hallani és érteni az Ő üzeneteit
Számomra a Fülöp kurzus bizonyos részei úgy hangzottak mind egy hittan óra, ami felnőtteknek van és komolyabb, mint általában. Örvendek viszont, mert én is kaptam magamnak belőle valamit, habár azt hittem egészen szombat estefeléig, hogy hát ez csak ennyi? Mindenki, aki volt már a Fülöp kurzuson és ajánlotta, úgy áradozott róla, hogy milyen jó, csodálatos és szuper. Csalódottnak éreztem magam egészen szombat estefeléig. Amúgy nagyon tetszettek a tanúságtételek, hogy ki honnan hová juthat és felemelt fejjel hittel teli boldogan él. Ezeket tudnám hallgatni akár reggeltől estig, anélkül, hogy unnám, mert ez a megdöbbentő csodás valóság.
Nagyon érződik köztetek a szeretet, amivel fogadtatok, és ahogy viszonyultatok bármelyikünkhöz. Számomra, ami örök érték marad az imaszolgálat, hogy emberek ennyire tudnak Istennel beszélgetni és közvetíteni az Ő csodás üzeneteit számunkra. Remélem egy napon majd én is tisztán fogom hallani és érteni az Ő üzeneteit és útmutatásait, amiket nekem szán. Már nekem is volt részem ilyen csodákban az utolsó két hónapban. Ugyebár állás nélkül maradtam egyik pillanatról a másikra egy banális félreértés miatt. Jót akartam de rossznak gondolták. Hát ez van. Általában a megfigyeléseim alapján, „aki becsületes lemarad s a csaló jól halad”. Sajnos. Na de most már értem a sok miértet. Csak jobbat akart az Úr nekem azzal a sok rosszal, amit én tényleg csak rossznak láttam. Szorongva néztem minden nap elébe, hogy vajon mit is adok enni a gyerekeknek, meg hogyan tovább. Szörnyű volt, ahogy ülök otthon tétlen és nincs munkahelyem. Férjem biztatott, hogy meglásd fognak hívni hamarosan, hogy munkát ajánljanak neked, kérjed őszintén és megkapod. Gondoltam megpróbálom, csak megadja az Isten nekem, hisz ez nekem jó és nem olyant kérek, ami nem nekem való. Reggel mosogatás közben kértem is a jó Istent, hogy hívjon az a bizonyos ember, aki alkalmazzon, persze becsületes körülmények között egy elfogadható fizetésért. Jött is a csoda, ami megváltoztatta az életemet. Rá 3 órára szól a férjem telefonon, hogy menjek be az üzletbe, mert akarnak alkalmazni egy olyan helyre ahol 6 évvel ezelőtt is még dolgoztam, és persze szerettem is. Számomra ez volt a legnagyobb csoda és egyben nagy megerősítés a hitben is. Ha hittel kérjünk és az nekünk jó, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megadatik. Mindenkinek elmondom ezt a csodát és bátorítom őket, hogy ha valóban hiszünk abból csak jó lehet.
Köszönet, amiket kaptam általatok az Úrtól. Kívánok további kitartást a hitben és az élet nehézségeiben egyaránt.
V. Zsuzsanna
Isten feltétel nélkül szeret engem
Nehezen hoztam meg a döntésemet, hogy elmenjek a Fülöp-kurzusra, de eddigi életem egyik legjobb határozata volt. Én mindig hittem Istenben, a magam módján, de rá kellett ébrednem, ez a lehető legrosszabb hit. Isten feltétel nélkül szeret engem, és csak rajtam múlik, hogy beengedjem őt a szívembe és hagyjam, hogy szeressen. Ha pedig kedvébe járok, azaz bűn nélkül élek, akkor biztosan én is feltétel nélkül fogom őt szeretni.
Rádöbbentem, hogy a gyónás nem csupán bűneink felsorolása egy papnak, hanem bűnösségünk megvallása és bűneink megbánása is. Többek között erre döbbentem rá a Fülöp-kurzuson.
A hitemben egyre jobban elmélyülve döbbenek napról-napra rá, hogy Isten számtalanszor adott lehetőséget arra, hogy megtérjek, ám én gyarló, csak ideig-óráig – főleg a bajban – tartottam ki mellette. Kételkedtem Isten szeretetében, amikor valami baj vagy bosszúság ért, bíztam benne, amikor minden dolgom jól alakult. A Fülöp-kurzuson azonban megtanultam, hogy Isten olyannak szeret, amilyen vagyok, Isten feltétel nélkül szeret engem, és Jézus már több mint kétezer éve meghalt azokért a bűnökért, amelyet én az elmúlt 35 évemben követtem el. Ez ledöbbentett, hogy Jézus kétezer éve szenvedett azokért a bűnökért, amiket én napjainkban követtem el.
A Fülöp-kurzus után elhatároztam, minden erőmmel arra törekszem, hogy Isten, Jézus és a Szentlélek állandóan szívemben lakozzék. Számomra a hitben való elmélyülés volt a cél, amikor a kurzusra megérkeztem, és úgy érzem, az azóta eltelt időszakban sikerült sokkal közelebb kerülnöm a Szentháromsághoz.
K. Gyula
