Köszöntjük a BÚZAMAG KÖZÖSSÉG oldalán!

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Isten szeret téged!

"Drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged!" Iz 43,4

"A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti! Péld 12,25

"Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana;

hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között,

és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg. Iz 59,1-2

"Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” 1Kor 2,2

"Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Zs 139,14

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem.

Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért.

Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy, vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem.

Olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.

Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig." Zsoltárok 23

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik,

nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,

nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha meg nem szűnik. 1Kor 13,4-8

"Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg?" Mt 5,13

"Gyönyörködj az Úrban, ő megadja neked szíved kéréseit" Zs 37,4

"Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között." Zs 57,10

"Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban van." (Róma 8,38)

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3,16)

"Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?" Iz 43,18

"Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel. Zs 127,2

Kamaszkoromban kedvenc idotöltéseim közé tartozott a horgászat. Gyakran már hajnal előtt felkeltem és órákat üldögéltem szülővárosomat körülvevö öbölbe a kinyúló szirtek egyikén. Olykor  nagy lelkesedéssel és büszkeséggel vittem haza négy-öt kis halat,  ezeket aztán édesapám megtisztított, elkészített, édesanyám pedig  megsütötte és feltálalta a vacsorára.

Amikor idősebb lettem elengedtek a szomszéddal is horgászni, akinek volt egy kis csónakja. Hirtelen egészen új világ tárult elém. Nem kellett többé reménykedve  ücsörögni egy szirten, várakozva hogy jön-e a hal vagy  sem.  Most szabadon felkereshettük a Corio öbölnek a legtávolabi részeit, sőt a mélyvízre is kimehettünk, ahol a nagy halak vívtak, s ahol teljesülhetett a vágyam, hogy igazi nagy halakat fogjunk. Most már előfordult, hogy  hazafelé időnként nehéz volt cipelni a zsákmányt, amit fogtam. Már nem az volt a nehézség, hogy elég lesz-e vacsorára, hanem, hogyan tudjuk szétosztani, amit hazavittem.  S ezek nem kis halak voltak a horgomon, hanem igazi nagy halak, melyeket olykor igazán nehéz volt kihalászni.

 

Olyan nagy tömeg vette körül Jézust egy nap, hogy hallgassa tanítását, hogy Simon csónakjába ült, kicsit távolabb a parttól, és onnan kezdte tanítani az embereket. Amikor befejezte mondandóját, felszólította Simont: " evezz a mélyre és vesd ki hálóidat". Duc in altum! Péter, a tapasztalt halász és társa tudták, hogy ez nem alkalmas idő a halászatra, mégis döntés elő kerültek.  A szakmai tapasztalatukban bíznak vagy vállalják a kockázatot ennek az embernek a szavára, aki nem halász, de akinek hatalma van megérinteni hallgatósága szívét.

Azt gondolom, hogy manapság a Karizmatikus Megújulás hasonló döntés előtt áll.   A mai világ, a maga sokféle tudásaával, technológiájával nehezen illeszkedik az apostolok világához, azonban a mi korunkban is annyi bizonytalanság és félelem van,  mint Jézus idejében Izraelben. Őket is sújtotta a terrorizmus kemény keze, és nyögtek a Fundamentalista vezetők elnyomása alatt. Ugyanakkor idegen elnyomás alatt éltek.  S ezeknek az embereknek hozta Jézus a jó hírt, hogy atyáik Istene most is szereti őket, nem vetette el őket.  Jézus arra hívta őket, hogy új, radikális módon higgyenek benne, és kinyilvánította nekik gyógyító hatalmát, és válaszolt a benne bízok ínségére. Visszaadta még a holtak életét is, sőt örök életet adott azoknak, akiknek volt mersze ezután vágyakozni. Jézus a remény üzenetét hozta, és a Szentlélek igéretét. Jézus arra szólította fel kortársait: "evezz a mélyre".

II. János Pál pápa a "Novo Millenio Ineunte" apostoli levelében visszaemlékezik az örömnek arra a kiáradására, mely elárasztotta az Egyházat a jubileum 2000. évében. A kegyelem áradását úgy írta le: mint az "Isten és a Bárány trónusából fakadó áradó élő vízforrás" (Jel 22.1). Világos, hogy a Szentatya a Nagy Jubileumot igen jelentős eseménynek tekinti. Ezt írja ebben a dokumentumban: "…Pápaságom kezdetétől előttem lebegett a 2000 Szent Év. Úgy gondoltam ennek a megünneplésére, mint gondviselésszerű lehetőségre, mely harminc évvel a II. Vatikáni Zsinat után jut az Egyháznak, hogy megvizsgálja, hogyan újulhatna meg, hogyan vállalhatja friss lelkesedéssel újra a missziós küldetését…."

Mint az ICCRS elnöke, azt kell mondanom, hogy az én gondolataimnak a középpontjában pedig az áll, hogy ez az idő kegyelmi lehetoség a világméretű Katolikus Karizmatikus Megújulás számára,  és hogy szükségünk van új lelkesedésre. Úgy vélem, hogy az Úr új és páratlan lehetoséget ad most nekünk arra, hogy "kievezzünk a  mélyre",  s nem halfogást igér bőségben, hanem ember-fogást.  Éveken át hallom, ahogyan mondják sokan, hogy a "Szentlélek új hullámára van szükségünk".  De nem fordítottam időt erre a várakozásra, mert bizonyos vagyok abban, hogy mi már benne vagyunk ebben az új hullámban, vagy szívesebben mondom ezt úgy: "ez az az idő, amikor   új lehetoséget kaptunk a Szentlélek Úristentől".

A II. Vatikáni Zsinatot követően nem azért árasztotta ki a Mindenható Isten   Egyházára a kegyelemnek és erőnek ezt az új folyamát,   hogy aztán  elapadjon és kiszáradjon. Nem! Ellenkezőleg, a Mindenható  folyamatosan motivál bennünket, hogy  ugyanazon Szentlélek által szemléljük Jézus Krisztus Arcát!  János Pál pápaként emlékeztet bennünket ebben a dokumentumban arra, hogy ez az Arc a kereszten meggyötört és véres, de ez az Arc a Feltámadott Arca is egyben, akire feltekintünk most, az új évezred kezdetén.  Nem kell azon aggodalmaskodnia a Karizmatikus Megújulásnak, hogy vannak nehézségek, hogy   növekszik–e számban az Egyházon belül. Úgy gondolom, most az a fontos, hogy eltekintsünk Jézus Arcára, aki az új élet forrása, s hogy nyitva maradjunk a Szentlélek által kiáradó kegyelemre.

Benneteket, akik a Karizmatikus  Megújulás vezetői vagytok, arra hívlak, hogy úgy a rendkívüli lehetőségek idejének tekintsétek napjainkat.  Arra szólítalak, hogy hozzatok döntést és oldjátok el a csónakokat a biztonságos és langyos parti vizektől,  és merészkedjetek ki a mélyre, ahol áradnak az élő vizek. Minden bizonnyal  a mély vizek  színe sötét, és a szél gyakran erős, de legyetek készen a gazdag halfogásra.  De hadd figyelmeztesselek benneteket!  Még a halfogás közben se a hálóra figyeljetek, arra, hogy mennyi és milyen hal  van benne, egyedül Jézus Arcára fordítsátok tekinteteteket.

Abban a kezdeményező erőben, melyben részesedtünk mindannyian a Szentlélek keresztségben vésem szívetekbe Szet. Pál szavait: " szítsd fel magadban Istennek ajándékát, melyet kézfeltételem által kaptál.  Isten nem a félénkség lelkét adta, hanem az erő, a szeretet és józanság Lelkét…" (2Tim.1.6-7).

Forrás: www.karizmatikus.hu