Hosszabb ideje a közbenjárás módjára próbáltam odafigyelni és tenni is, de nem volt lehetőségem tanítás formájában részleteiben hallani róla.

Most ez az alkalom, az Eszter (közbenjárás) kurzus több mindent adott, ezek közül egyik segített abban, hogy meglássam és még tudatosabban odafigyeljek arra, hogy Isten nem hiába mutat meg nehézségeket-szenvedéseket, hanem azért, hogy járjak közben értük.

Ezt eddig is tettem  valamilyen formában, de most megerősödtem abban, hogy továbbra is tennem kell, ne adjam fel, sőt,  még intenzívebben járjak közben.

Tisztázódott még jobban az is bennem, hogy elsősorban szeretnem kell azt a személyt, egyesülni abban a helyzetben vele, és nem elítélni, lázadni, vádolni a személyt a helyzetért, és így közbenjárni.

Mélyen érintett az a tény, hogy a közbenjáró öröksége és jutalma MAGA ISTEN. Ebben  a tudatban kell járjunk és szolgáljunk, és ez legyen legfőbb örömünk.

A szentmise alatt, ami a kurzuson volt, egy elhívást kaptam, elpecsételt az Úr, hogy kora hajnalban találkozzam vele a hétköznapokban. Ezt az elhívást igyekszem megtartani, amíg érzek indítást erre ilyen formában.

DICSŐSÉG  ÉS HÁLA MINDENÉRT ISTENNEK!

G. Izabella