Már indulásból tudtam nem véletlen vagyok itt. Már a bevezető sokat elárult számomra, a leglényegesebbet: hogy fiatal vagyok, mert növekszem. Igen, ez már nagyon megérintett. Ahogyan végigvezettek az evangélium 7 fiatalját bemutatva, éreztem, ez igen, ez én vagyok, és ez is, és végül szinte mindenikbe magamra, az életemre ismertem. A második fiatalnál, ismertem magamra, a múltba. Én is, akár Salomé így éltem kiskoromtól kezdve. Gyerekkorba a szüleimnek, és a környezetemnek kellett megfelelnem, nem számított a saját véleményem.  Aztán remélve, hogy ebből szabadulok, férjhez mentem, persze a házasságomba sem a saját szerepemet játszottam, hanem tovább folytatódva az előbbi, csak még a páromnak is meg kellett felelni. Tehát plusz még egy személy és családja. Ettől egyre inkább ideges lettem. Éveken át a megfelelési kényszer hatására szinte idegroncs lettem. Persze akkor nem ismertem Istent, és sajnos nem is érdeklődtem utána. A pokoli évek után kezdtem keresni az igazságot. Ahhoz közbe sajnos el is kellett válnom. Tovább kerestem az igazságot. Dicsőség Istennek, Nála megtaláltam. Eközbe lakásomat, családomat elveszítve, de többet nyertem. Krisztusban nyertes lettem. Az első fiatalba is magamra ismertem. Dicsőség Istennek, hogy tudtam hagyni családomat, vagyonomat Isten hívására.  Ekkor értettem meg igazán, hogy valaki hív, és az nem más, mint akire mindig is vágytam, az Atyám, a Mennyei Atyám. Nála jobban senki nem szerethet, többet senkitől nem kapok, mint Istentől. Ő lett az én kincsem. A negyedik ifjú esetében nem annyira magamra, mint egy élethelyzetemre ismertem. Igen, a csoda már velem is megtörtént. Amit eltékozoltam, miután teljesen Istenre tudtam hagyatkozni, egyik napról a másikra visszakaptam. Isten olyan csodát tett az életembe, amiről csak álmodni lehet. Éppen ezért hiszem a csodát, még ha néha ezért ki is nevetnek. Hiszem, mert én megéltem. Aztán a kapus ifjúban  ismerek magamra, a jelenbe. Sajnos. Viszont hála Istennek, hogy Ő a tükröt elém tette, és megriadtam magamtól, amikor felismertem, hogy biza az utóbbi időben elég lazán nyitogatom a kaput Jézusnak. És megértettem, a kaput be kell zárnom miután bejött hozzám Jézus. A János Márk evangéliumából szintén egy kicsit magam is felfedeztem. Igen, néha én is így állok az igehirdetés területén, mint Márk.