Meghívtam Istent az életembe, konkrétan életem anyagi dolgainak rendezésére. Kértem Őt, hogy amennyire gyarló természetem nyitott tud lenni az Ő jelenléte befogadására, próbáljon meg sáfárkodni anyagi javaimmal. Az Úr komolyan vette kérésem, mert minden túlzás nélkül, rögtön válaszolt is minden ez irányú kérdésemre.

Konkrét példa: Amolyan spórolós fajta ember vagyok, de megesett velem is, hogy kölcsön kellett kérjek és nem is kis összeget. Telt-múlt az idő, Isten segítségével sikerült kikászálódnom a nehézségekből. De úgy gondoltam, még nem jött el az ideje annak, hogy visszaadjam a kölcsönt. Sőt, mi több, érkezett az ellenség is a kanyarfúróval és táplálta gondolataim folytatását: "Talán nem is kell megadnod, hiszen nincs rászorulva." Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal csitítgattam fel-feltörő lelkiismeretemet, míg egy reggel arra a kínzó gondolatra ébredtem mély álmomból, hogy: "Adósságom van! Tartozásom van!" Ez már túl sok volt nekem. Odaálltam az Úr elé és kijelentettem: "Uram, a világ összes kincse nem éri meg nekem, hogy ne legyen tiszta a lelkiismeretem. Mondd meg nekem konkrétan, de úgy, hogy meg is értsem: Megadjam a tartozást vagy nem?" Azzal mentem a dolgomra, megnyugodva abban a tudatban, hogy az Úr kezében van a gondom.

És történt, hogy aznap Isten segítségével elmentem egy lelkinapra, amit Regina Collins szerzetes nővér tartott. Regina nővér a tanítás után azt mondta: "Van itt egy személy, akinek tartozása van, és nem akarja azt megadni, mert úgy gondolja, akinek tartozik, nem szorul rá. Isten azt üzeni neki, hogy adja meg a tartozását. Ha úgy gondolja, hogy nagy összeg, kezdje el kicsidenként visszaadni." Amikor ezt hallottam, rögtön tudtam, hogy ez nekem szól és, hogy ennél konkrétabb, érthetőbb választ nem is kaphattam volna.

Megérintett, hogy az Úr ennyire konkrétan válaszolt kérdésemre, méghozzá egy egész templomnyi ember előtt. Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről. Hálás vagyok Istennek az sms gyorsasággal érkezett válaszért és azokért az emberekért, akik közvetítik Isten hangját nekem és a hozzám hasonló "nagyot hallóknak".

                                                                                                                           L. Teréz