Hahnemann úgy gondolta, hogy azok az anyagok, amelyek bizonyos tüneteket idéznek elő az egészséges embernél, képesek gyógyítani a hasonló bántalmakat okozó, hasonló tünetekkel járó betegségeket. A káros mellékhatások elkerülése céljából hatóanyagait erősen hígította. A homeopátiás szerek annál hatékonyabbak, minél nagyobb hígításúak; az erősebb hatású szerekben az eredeti hatóanyag egyetlen molekulája sem található meg.
Hogy a remélt pozitív hatás erősebb legyen, Hahnemann minden hígítási fázisban rázogatta a keveréket. Ezzel kívánta felszabadítani az anyagban szunnyadó spirituálisabb energiákat. Ezt az eljárást potenciálásnak nevezik. Hahnemann úgy vélte, hogy minden betegség valamiféle legátolt életerő következménye. Keverékeivel, homeopátiás szereivel erre az életerőre kívánt finoman hatást gyakorolni.
Hahnemann szerint a homeopátia az egyetlen igazi gyógymód, és azzal a test és a lélek valamennyi betegsége gyógyítható. Úgy vélte, a homeopátia nemcsak az egyes betegségeket, hanem az egész embert képes gyógyítani.
A klasszikus homeopátiának (vagyis a homeopátia azon ágának, amely mindmáig a lehető legpontosabban követi Hahnemann előírásait) alaptétele, hogy minden embert másképpen kell kezelni, és minden embernek megvan a maga egyedi szere, amelytől teljes gyógyulást nyerhet.
Melyek a homeopátia pozitívumai?
Hahnemann úgy vélte, hogy csakis valamennyi tünet együttes figyelembevételével – vagyis az egész emberről alkotott kép alapján – lehet hitelesen megállapítani, milyen (e képnek megfelelő) orvosság segítene rajta. Ezért van az, hogy a homeopaták mindmáig valóban odafigyelnek a betegekre, és nagyon részletesen felmérik az állapotukat. A homeopata nemcsak a vörösvérsejtszám felől érdeklődik, hanem inkább azt kérdezi: milyen ez az ember?
A homeopaták sok jó eredményt érnek el pusztán azzal, hogy megkülönböztetett figyelemmel fordulnak betegeik felé, és mélyrehatóan elbeszélgetnek velük. Ez az, amivel a homeopátia rendkívüli módon gazdagítja a gyógyászatot, amelynek hagyományos, hivatalos orvosi gyakorlatában mindez sokszor elsikkad.
Miért vált ki olyan éles tudományos bírálatot a homeopátia?
A homeopátiás szereket legtöbbször olyan erősen hígítják, hogy egyáltalán nem mutatható ki bennük hatóanyag. Ha egy szer neve mellett D23-nál nagyobb számjelzés szerepel, semmi más nincs benne, mint tiszta alkohol vagy tiszta tejcukor. A feltüntetett hatóanyagot valójábanmár nem tartalmazza. A tudósok szerint ahol semmi sincs, ott nem is hathat semmi (csak a reménykedés, ami bármely gyógymód esetén feléled).
Az az állítás, hogy a rázogatás, a potenciálás által rejtett hatóerők ébrednek az anyagban, a fizika minden ismert törvényével ellenkezik. Az állítólagos spirituális hatásokat semmiféle eljárással nem lehet bizonyítani. Homeopaták időnként szenzációs sikerekről számolnak be, amelyek állítólag homeopátiás szereknek köszönhetőek, ám ezek eddig – gondos utánajárás után – kivétel nélkül megtévesztésnek bizonyultak.
A homeopátia feltalálása óta eltelt kétszáz év alatt sem sikerült konkrétan meghatározható hatásokat igazolni a homeopátiás betegeknél. A sikeres homeopátiás kezelések mindmáig egyértelműen a placebo-terápiák közé tartoznak.
Az életerő fogalma, amely alapvető a homeopátiában, tisztán spekulatív és semmilyen módon nem bizonyítható.
A tudósok azért bírálják élesen a homeopátiát, mert azt állítja, hogy tudományos alapokon áll. Valójában azonban a homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg.
Téves hiedelmek a homeopátiával kapcsolatban
A homeopátiát napjainkban „csak jótékony", kíméletes, természetes, növényi alapú gyógymódnak tartják, amelynek nincsenek káros mellékhatásai. Ezzel szemben:
A homeopátia nem természetes gyógymód. A hatóanyagokat nem természetes formájukban alkalmazzák; nemcsak hígítják őket, hanem sajátos homeopata felfogás szerint megváltoztatják a hatékonyságukat: „potenciálják", „dinamizálják" őket.
A homeopátia nem mentes a mellékhatásoktól. Azon kívül, hogy még a placebók is produkálhatnak mellékhatást, az alacsony (D8 alatti) hígítású készítmények gyógyszervegyészetileg ténylegesen hatékonyak. Hosszas alkalmazás esetén az úgynevezett alacsony potenciák is súlyosan károsíthatják a szervezetet.
A homeopátia nem növényi alapú gyógymód. A növényeket – sok más mellett – csak kiindulásként használják. A homeopátiás szerekhez szinte minden létező anyagot felhasználnak: ásványokat, állatokat, ürüléket, mérgeket, szintetikus anyagokat stb.
Homeopátia és világnézet
Samuel Hahnemann, aki szabadkőműves volt, a neoplatonizmusban, a hermetikában, a reneszánsz ezotericizmusban és a felvilágosodás korabeli deizmusban gyökerező filozófiai eszmékre alapozta a homeopátiát.
Hahnemann „idealista utópistának" tartotta Jézus Krisztust, és teljesen elutasította a Krisztus keresztje általi megváltás és üdvösség gondolatát. Azt állította, hogy a homeopátiában a „gyógyulás és az üdvösség" igaz tanítása tárult fel előtte.
A klasszikus homeopátia – Hahnemann szerint – nem annyira gyógymód, mint inkább az üdvösségről szóló tan. Idősebb korában Hahnemannt leginkább az érdekelte, hogyan lehet a homeopátia segítségével helyreállítani az eredeti embert és emberiséget.
A klasszikus homeopátia világnézeti alapjai hasonlóak a ma elterjedt ezoterikus világszemlélet alapvető felfogásához. Ezért tekintik szekuláris körökben a homeopátiát „az" ezoterikus gyógymódnak.
Mire ügyeljen a keresztény ember?
Bár napjaink kínálatában nemcsak az eredeti, klasszikus, Hahnemann-féle homeopátia szerepel, hanem annak sokféle változata és speciális formája is, amelyek olykor már csak nevükben azonosak Hahnemann gyógymódjával, a keresztények számára megfontolandóak a következő szempontok:
A homeopátiában alapvető életerő-fogalom nem összeegyeztethető az élet misztériumának keresztény felfogásával.
Számos homeopátiás iskola állítása, hogy készítményeikkel szellemi és lelki problémákat is „kezelni" tudnak, végső soron teljesen materialista világnézetet tükröz. A homeopátia csak látszólag jelenti a materialisztikus, elgépiesedett orvoslás alternatíváját. A homeopátia, amikor azt állítja, hogy gyógyszerekkel képes egyénre szabott módon meggyógyítani az embert, a személyiséget, valójában parttalan materializmust képvisel.
A modern homeopátia számos formája más ezoterikus gyógymódokhoz és eszmékhez kapcsolódik (pl. homeopátia és asztrológia, homeopátia és sámánizmus stb.)
A homeopátiával való hosszabb távú kapcsolat az ezoterikus világnézethez kötődő gondolkodásmódot sugallhat vagy erősíthet az emberben.