Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi és lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát a különböző természeti veszélyektől, és ahol kevés javait tárolja.

De egy nap, miután ennivaló után nézett, hazaérvén, a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott.

"A legrosszabb történt - minden elveszett..." Megtelt fájdalommal és méreggel.

"Isten, hogy tehetted ezt velem ?"  - kiáltotta.

Azonban másnap kora reggel, egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget felé közelgett. Őt jött megmenteni.

"Honnan tudtátok, hogy itt vagyok ?" - kérdezte az elcsigázott ember a megmentőitől.

"Láttuk a füstjelzésedet"  - válaszoltak.

Könnyű elcsüggedni, amikor a dolgok rosszul mennek, de nem szabad elvesztenünk a reménységet, mert Isten dolgozik az életünkben,

még akkor is, ha szenvedünk. Emlékezz arra, ha legközelebb a  "kis kunyhód"  porrá ég, hogy ez talán egy "füstjelzés"  is lehet, amely Isten kegyelme után kiáltozik.