Az Áradat egyesület, partnerségben a csíkszeredai Búzamag közösséggel, szervezte meg idén 2012. augusztus 17-19. között a gyógyító imára épülő lelkigyakorlatot. A meghívottunk, Josip Loncar, katolikus ember, családapa, egy katolikus evangelizációs központ vezetője Horvátországban. A magyar fordítást Vajda Károly atya vállalta. Az idei lelkigyakorlat helyszíne a Segítő Mária kollégiumának díszterme, résztvevők száma 238.
A gyógyító lelkigyakorlatunk idei témája a “Hit és gyógyulás”, Hogyan kell hinni, ahhoz, hogy a testi –lelki gyógyulást be tudjuk fogadni? Hogyan és kiket evangelizáljunk?
A misszió évében, nagyon aktuális kérdéseket vetődtek fel az evangelizáció témakörében. Kiket kell evangelizálni? Kik valójában a célcsoportok? Elsőként saját magunk újraevangelizálásáról reflektáltunk, majd ezt követően vettük számba, a többi célcsoportot, pogányokat, azokat, akik meg van keresztelve, de nem élik a hitüket, és a jó hívőket(de akik nem akarnak változni…) Az evangelizáció öt területét tudatosítottuk magunkban: Jézus Krisztus, mint Megváltó és Üdvözítő és Szabadító, Isten, mint Szerető Atya, Szentlélek, Isten országa- angyalok, szentek-mikor, kihez és hogyan imádkozzunk? Egyház- Milyen az én egyháztapasztalatom?
Az elméleti, teológiai tudás(felnőtt katekézis) mellett hangsúlyt kapott a személyes istentapasztalat, a tanúságtételek felvállalásának és továbbadásának fontossága. A Szentírás olvasására és tanulmányozására idén is nagy buzdítást kaptunk, a szentmisék átélése felejthetetlen emlék számunkra.
A tényeken és a számokon túl, csodálatos hétvégében volt részünk, áldás volt számunkra áradatos szervezőcsapatként az együttműködés a Búzamag közösséggel, a közösségi tagok lelkes és megbízható szolgálata biztonságot nyújtott. A közbenjáró ima a lelkigyakorlatért, már másfél hónappal korábban elkezdett imaháttér gyümölcse, egy olyan szelíd légkör megtapasztalása volt, amelyben meghívottak, szervezők és résztvevők egyaránt jól érezték magukat.
Hálát adunk Istennek ezért a hétvégéért, minden kegyelemért, gyógyulásért, szabadulásért, az újabb esélyért a hitbeli ébredésre.
Simó Irma az Áradat egyesület vezetője
A lelkigyakorlat hanganyaga meghallgatható itt
A képeket itt lehet megnézni
Íme néhány tanúságtétel a résztvevőktől:
„számomra a hétvégén sokat jelentett a szentáldozásra való felkészítés, hogy mi hogyan érinthetjük meg Krisztus testét ,azáltal, hogy magunkhoz vesszük az Úrjézust az Oltáriszentségben, és hogyha hittel fogadjuk meggyógyulhatunk, megszabadulhatunk… Ezenkívül az imáról való tanítás,..hogyan követi a kontemplációt, az elmélkedés, aztán hogyan lesz ezt követően a kérő ima szívből jövő és egyetemes, …ahogyan a haldoklókért imádkoztunk,…nagyon megérintett, azóta megpróbáltam más szentírási részt is átelmélkedni ilyen módon.pl. Jézus a Getszemáni kertben, nagyon mély ilyen
módon imádkozni. Hála van a szívemben a hétvégéért“(Gizella)
--------------------------------
„újra bizonyosságot nyert a szívem, Isten jelen van az életemben, biztonságot ad, sokkal jobban itt van, mint ahogy én gondolnám..“(Éva)
--------------------------------
„Első és legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy sajnos nem ismerem a Szentírást, ebből következik, hogy nem ismerem a Szentháromság egyik tagját se rendesen, csak felületesen. Volt vágy időnként bennem, hogy jobban megismerni, máskor meg úgy gondoltam, hogy elég ez nekem.
Amint már említettem elindult valami bennem a megkülönböztető kurzuson, hogy jobban megismerjem Istent, de ez most nagyon fontossá vált számomra, mert csak olyan
mértékben tudtam bízni Istenben, amennyire ismertem Őt. Azt is megértettem, hogy Isten kész arra, hogy sok mindent adjon, meg is tudja adni, csaktőlem függ, hogy mit tudok befogadni és milyen módon.
Új volt számomra az a megközelítése a talentumoknak, hogy a mi Isten tapasztalásaink lehetnek a mi talentumaink és azokkal kell kereskednünk, vagyis ezzel evangelizálni lehet. Azt persze tudtam, hogy a hatékony evangelizáció kulcsa a tanúságtétel.
Egy másik új dolog számomra az ereklye tisztelettel kapcsolatos. Én sosem tudtam elfogadni az ereklye tiszteletet, nekem kicsit bálványimádásnak számított, de leginkább semmit nem jelentett. Most az egyik igén keresztül szólt hozzám az Úr és sikerült elfogadjam. Ez az ige a 2Kir 13,20-21 amikor Elizeus sírjába bedobjak a halottat és az életre kel. Elfogadtam, hogy Isten emberein nagy erővel van Isten ereje, meg holtuk után is.
Egy másik élményem egy kicsit személyesebb. Az én keresztségemkor kapott védőszentem Mária Magdolna. Megtérésem előtt szinte eszembe se jutott, hogy kérjem az ő közbenjárását, de megtérésem után se tettem, mert egyáltalán nem éreztem közel magamhoz. Gondolkodtam rajta, de inkább más szent közbenjárását kértem (persze azt is ritkán.) Most az egyik újszövetségi részen elmélkedtünk, amikor Jézus a kereszten haldoklik és ott van a kereszt alatt négy személy, egyikük Mária Magdolna volt. Ebben az elmélkedésben sikerült közel kerülnöm Mária Magdolnához, felismertem, hogy milyen közel van ő Jézushoz, hogy mindvégig kitartott Jézus mellett, és erre nekem is szükségem van, hogy ennyire szeretni tudjam Jézust és, hogy mindvégig kitartsak. Főként ebben fogom az ő közbenjárását kérni.“(Csilla)
-------------------------------
Az elmúlt időszak az életünkben az Istenre való hagyatkozásról, a benne való bizalomról és az Ő soha meg nem szűnő hűségéről szólt. A férjem és én hálát adunk az Atyának, amiért a nehézségek idején is ott van velünk, és bízhatunk az Ő gondviselésében. Két kislányunk után május végén ismét kisbabát fogantam, akit nagyon vártunk, de az Úrnak más tervei voltak, és kilenc hetesen, augusztus 4-én, elveszítettem a magzatot. Mély fájdalommal éltük meg ezt a veszteséget, de az Úr végig vigasztalt, és ígéreteivel támogatott. A kórházi bentlétem alatt a Jeremiás könyvéből adott ígéreteket, amely szerint:"Mert behegesztem sebedet, és csapásaidból meggyógyítalak!"(Jer 30,17a), "Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban!" (Jer31,13b) és még sok hasonló dolgot mondott számomra az Atya! Augusztus 17-19. között részt vettem Csíkszeredában a Josip Loncar úr által vezetett lelkigyakorlaton, ahol az Atya, Jézus által beteljesítette ígéreteit. A tanítások alatt előkészítette szívemet, értelmemet a kegyelem befogadására, majd az imaszolgálatok alatt meggyógyított, és örömet adott a szívembe. Ezenkívül méginkább bizonyságát adta annak, hogy, aki bízik benne, az nem csalatkozik, és, hogy akik Istent szeretik, és ráhagyatkoznak, azoknak mindent a javukra fordíthat. Nem könnyű a hit lépéseit megtenni, de vallom, hogy Isten így tud cselekedni az életünkben! Az Ő igéje biztonságot és reményt ad, csak bátran rá kell állnunk! Dicsőség Istennek az ő hűségéért és kegyelméért! (Annamari)
--------------------------------
Nagyon mély megtapasztalásaim voltak a lelkigyakorlaton, annyira hogy a lelkigyakorlat után szinte menekültem az emberektől és a családomtól, csakhogy megmaradhassak abban, amit ott tapasztaltam, nehezen tudtam visszazökkenni a hétköznapi életbe. Hat éve, hogy megtértem, naponta olvasom a Bibliát, de ráébredtem arra, hogy egyáltalán nem ismerem Jézust és nem is igazán bízom benne. Loncar szavai szíven ütöttek, miszerint, akit nem ismersz abban nem is bízol. Olvastam többször is a Bibliában Jézus gyógyításait, ördögűzéseit, és hittem is benne, de azt, hogy mindezt Jézus ma is véghez tudja vinni, nem igazán hittem. A lelkigyakorlaton saját szememmel láthattam, hogy mindezt Jézus ma is megteszi. A szívem melyéig meghatott annak a sok embernek a látványa, akik egy darab papírral a kezükben, és erős hittel a szívükbe, álltak hogy sorra kerüljenek és Jézus őket is meggyógyítsa. A lélekben elnyugvásról eddig hallottam, de meg senkit sem láttam lélekben elnyugodni, ezúttal ezt is megtapasztalhattam, sőt Isten kegyelméből én is elnyugodtam lélekben. A legmélyebben az érintett meg, amikor előhozták az Oltáriszentség éle azt az idős férfit, akiben látszólag már alig volt élet, és nem sok idő után ez a férfi a lábán távozott el, akkor óriási szeretetet éreztem ez iránt az ember iránt, bar soha nem láttam. Ott akkor nem tapasztaltam semmi látványos gyógyulást magamon, de saját szememmel láttam és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy Jézus ma is itt van közöttünk és cselekszik, ha hiszünk benne, és segítségül hívjuk. Ezt a megtapasztalást mar soha senki nem tudja elvenni tőlem. (Emília)