A napokban valaki megkérdezte: ha a halál után még egyszer visszatérhetnék, másként élném-e az életemet? Hirtelen azt válaszoltam, hogy nem. De később mégis elgondolkoztam és...
Ha életemet újra kezdhetném, kevesebbet beszélnék és többet hallgatnék. Nem gondolnék arra, hogy egyelÅ‘re nem hÃvok vendéget azért, mert a lakásom tapétája kifakult, és a heverÅ‘m anyaga is szÃnét veszÃtette. A nappaliban mernék száraz kenyeret enni, nem félnék a morzsáktól, és nem izgatna a kandalló körüli rendetlenség sem.
Türelemmel hallgatnám nagyapámat, amikor fiatal éveirÅ‘l mesél. Nem követelném meg, hogy egy meleg nyári napon a kocsi ablaka fel legyen húzva, mert összeborzolódik a frizurám. Nem engedném, hogy a rózsa formájú gyertyám megolvadjon az egyik ablakban, hanem gyakrabban meggyújtanám. Gyermekeimmel gyakrabban leülnék a parkban játszani, és kevesebbet gondolnék a fű által okozott zöld foltokra. Tévézés közben kevesebbet nevetnék és könnyeznék, inkább figyelnék az élet nehézségeire. Férjemmel jobban megosztanám a felelÅ‘sséget. A heveny rosszullét esetén is lefeküdnék, nem gondolva arra, hogy nélkülem a hivatalban megáll a világ. Nem várnám, hogy állapotosságom kilenc hónapja gyorsan elmúljon, inkább örvendeznék minden pillanatban, hisz a bennem fejlÅ‘dÅ‘ élet az egyetlen módja az Isten csodás tervével való együttműködésnek. Fiamnak, aki izzadtan érkezett haza a játékból, nem mondanám: " Elég volt, hagyd abba, mosakodjál meg, mert már kész a vacsora!" Gyakrabban mondanám: ''Szeretlek" és ritkábban "Nagyon sajnálom...", de mindenek elÅ‘tt, ha újból kezdhetnék mindent, minden percet tudatosan élnék meg... addig figyelnék, mÃg tényleg meglátok mindent... átélném... és nem engedném el soha.
Bruno Ferrero