Istennek nem kell teljesítenem
Végtelen hála van a szívemben az Úr iránt, hogy részt vehettem ezen a kurzuson. Köszönöm a testvérek tanításait, szolgálatát és imáit. Maradandó lelki élményt jelent számomra, akárcsak a Fülöp kurzus.
Sok kegyelmet tapasztaltam meg a hétvége folyamán:
A Szentlélek vezetésében felismertem azokat a gyerekkori sérelmeket, melyek hirtelen indulatként, vagy mély fájdalomként jelentek meg bizonyos helyzetekben. Megtapasztaltam, hogy Isten szeretete meg tudja ezeket gyógyítani. Megértettem, hogy én is meg kell tegyem a magam részét ebben a gyógyulásban, a megbocsájtás által. Megtanultam, hogyan lehet szívből megbocsájtani azoknak, akik akarva, vagy akaratlanul megbántottak.
A szívembe vésődött az, hogy Isten az egyetlen személy, akinek nem kell teljesítenem. Az ő szemében olyannak vagyok értékes, amilyen vagyok. Elfogadtam azt, hogy jóval több vagyok a tetteimnél: tévedhetek, mert attól még értékes vagyok. Ha elesek, újból Jézushoz „rohanhatok”, kérhetem az ő segítségét.
Lélekben felfrissülve egyre nagyobb vágyat érzek arra, hogy munkás legyek az Úr szőlőjében.
T.J.
Nehéz volt megbocsátani saját magamnak
Nekem újszerű volt a megbocsátás három iránya, nem csak úgy intézzük el, hogy megbocsátottam, s aztán hátat fordítok, hanem bocsánat kérés a személytől, Istentől, áldás az életére. Nagyon nehéz volt megbocsátani saját magamnak, mert nagyon sokszor leraktam a bűneimet, vagy egy részét, amit felismertem a tegnap, de valahogy mindig feltéptem, talán nem fogatam el a megbocsájtást. A tegnap ez megtörtént, nagy szabadságot éreztem, remélem, meg is fog maradni. Most azt érzem, hogy akinek az Úr sokat bocsátott meg, az jobban szeret.
B.E.
Nehéz volt, de megbocsátottam
Számomra a legújszerűbb dolog az volt, hogy meg kell bocsátani Istennek. Gondolkodtam is, hogy milyen dolog, hogy Istennek kell megbocsátani. De hát nagyon sokat lázadoztam Isten ellen, mindig, amikor valamilyen problémám volt, azt mondtam, ’Istenem, Te nem is szeretsz engem’, ’Istenem, ezt miért engedted meg?’, folyamatos lázadozásban voltam. Amikor kicsit rosszul alakultak a dolgok, nem magamat, hanem mindig Istent hibáztattam. Legnehezebb megbocsátani a szüleimnek volt. Apukámnak a Fülöp kurzus után próbáltam megbocsátani, mert elváltak, bántalmazás, alkohol-fogyasztás, apahiány - ezek jelen voltak az életemben, és a Fülöp kurzus után mondták, hogy próbáljak megbocsátani apukámnak. Hát, úgy érzem, sikerült megbocsátani, mostmár a harag, a düh, amit iránta éreztem, átalakult inkább sajnálattá. Nehéz volt ugyancsak megbocsátani anyukámnak. Ő nevelt fel, de mindig lázadtam, mert mikor rossz jegyet kaptam, vagy nem sikerült az érettségim, azt róttam fel, hogy amikor kicsi voltam, miért nem tett oda tanulni, vagy miért nem büntetett meg, hogy rossz jegyet kaptam, mert lényegében sose volt az, hogy engem megszidtak azért, mert rossz jegyet vittem haza, vagy küldtek volna tanulni. Ha akartam, tanultam, ha nem akartam, nem tanultam. S emiatt nagyon sokat vádoltam anyukámat. Ezért most neki volt a legnehezebb megbocsátani.
A.R.
Új dolgok tárultak fel előttem
Sok csodálatos dolog történt, elindultam egy más vonalon a feleségem felé, más szemszögből nézem, a jelenlegi helyzetben értékelem, nem azt, hogy milyen volt menyasszonyként, vagy tegnapelőtt vagy holnapután, hanem most szeressem és elfogadjam. Az irgalmasság szövetségében ez a fajta összefoglalás olyan új dolog, amit még nem hallottam sehol soha. Tehát nagyon nagy ajándék a feleségemhez való viszonyulásnak az új módon való megnyilvánulása. Édesapámnak volt nehéz megbocsátani, mert a nevelési elveivel nem értettem egyet, lázongtam ellene, s nem egyszer meg is mondtam, hogy egyszer majd megnövök, s ...Hálistennek, megnőttem, de nem tettem meg, amit igérgettem.
K.L.
Nem a szőnyeg alá kell seperni a dolgokat
Két dolog ragadott meg engem leginkább a hétvége alatt: az egyik az okkultizmussal kapcsolatos. Én mindig azt gondoltam, hogy egyáltalán nem foglalkozom ilyenekkel, s nem is tudom, mi az, de nagyon szeretek olvasni, s kiderült, hogy olyan könyveket olvastam, amikben volt ilyen téma. S nem is foglalkoztam vele, hogy ez hatással volna az életemre, mert szórakozásból olvastam, s most döbbentem rá, hogy azért vizsgáljam meg, mit is olvasok, és miért is olvasom azokat a könyveket. A másik a konfliktuskezeléssel kapcsolatos, mert mi egy ilyen 'szönyeg alá söprős' család vagyunk, és egyáltalán nem beszéljük meg a dolgokat, s emiatt én nem tudok konfliktust kezelni, soha nem volt olyan helyzetem, hogy valakivel ordibáljak, vagy valakitől bocsánatot kérjek, hogy megoldjak egy konfliktust. Most jöttem rá, hogy nem szabad lenyeljem, mert ez akár az egészségemre is káros lehet. Voltak olyan esetek, hogy rosszul lettem vagy elájultam, és nem tudtuk, miért, s most jövök rá, hogy mind halmozom magamban a dolgokat, és nem mondom el embereknek, hogy megbántottak. Rájöttem, hogy ezeket nem feltétlenül ordibálással, de meg kell oldani. Legnehezebb megbocsátani a nagymamámnak volt, azért mert anyumék nagyon sokat dolgoztak, én pedig nagyon sok időt töltöttem nagymamáméknál, s emiatt gyerekkoromban kialakult, hogy nagyon számít a véleményük. Nagymamámnak az a mentalitása, hogy a vallás hülyeség, hogy össze kell hasonlítani engemet és az unokatestvéremet; igaz, hogy én voltam az első tanuló, én voltam, aki nem csinált hülyeségeket, de mindig az unokatestvérem volt a jobb, az ügyesebb. A másik hogy nagymamám szinte utálja édesanyámat, mert hogy elrontotta édesapámat, hogy nem engedi, hogy megigya az adagját minden nap, nem engedi, hogy szabad legyen és nem jól neveli a gyerekeit, s ezt folyamatosan közli is édesanyámmal, ami nagyon bántó számomra. De tegnap este képes voltam megbocsátani, és bár tudom, hogy nem fog változni, mert nem tudok változtatni azon, hogy ő így beszél anyummal, mert a természetéből adódik, de valamilyen szinten előre is meg tudtam bocsátani azokért, amik ezután fognak történni. Tudom, hogy ez egy folyamat, s még sokszor sérülni fogok ebben, de igyekszem ebben gyógyulni.
H.B.
Számomra nagy kegyelem volt, hogy elmehettem és résztvehettem a lelkigondozói kurzuson. Ami lényeges, hogy nagyon hitelesek voltak a tanítók, ráhangolódva Istenre, az Ő segítségével rávezettek azokra a dolgokra, amikben hiányt szenvedtem, sérültem. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a jó beszélgetéseket, akár szervezőkkel, akár résztvevőkkel, amik ott lezajlottak szünetekben, ebédek alatt. A nyitottság, a belevaló keresztény magatartás, viselkedés, az őszinteség feldobta a hangulatom, könnyebben megnyíltunk, jól érezhettük magunkat.Hálás vagyok Istennek, hogy megengedte, hogy ide eljussak, és megerősített bennem olyan dolgokat, amik által remélem, később szolgálhatok ilyen kurzusokon, és részem lehet az Ő országának építésében!
Kistestvéri szeretettel,
K. R. L.
Szabadnak és új embernek érzem magam
Hálát adok Istennek, hogy eljuthattam a Lelkigondozói kurzusra. Nagyon szépek és hatásosak voltak a tanítások.
A dícsőítések nagyon felfrissitettek és boldoggá tettek. A dícsőítésekben éreztem Isten jelenlétét.
Nagyon szabadnak és új embernek érzem magam a lelkigondozás után.
Áldjon meg titeket az Úr és őrizzen meg titeket.
Szeretettel, L.B.
Most már szabadnak érzem magam
Istennek hála én is eljutottam a Lelkigondozói kurzusra. A kurzus kezdetén azt gondoltam, hogy velem minden oké és nincsenek sérüléseim. Habár ez részben igaz is, mert a Fülöp kurzus alkalmával az Úr elég sok sebemet meggyógyított. A tanítások alatt, kezdtem rá jönni, hogy igen is vannak sérüléseim és megkötözöttségeim, legfőképpen az okkult dolgok, mint pl. az álomfejtés. Most már úgy érzem, hogy az Úr megszabadított még azoktól a dolgoktól is amiket már-már majdnem bálványoztam. Isten kegyelméből most már szabadnak érzem magam, és most már jobban felismerem, mindazon helyzeteket, dolgokat, ahol, amivel a gonosz be akar csapni vagy félre akár vezetni.
T.Sz
Elengedtem, mert tudom, hogy ő jó helyen van
Szeretettel üdvözlök mindenkit. Egy nagyon szép élményemet szeretném megosztani veletek, ugyanis a hétvégén Isten kegyelméből részt vehettem egy Lelkigondozói kurzuson, ahol többek között azért is imádkoztunk, hogy a nagymamámat, aki 25 éve halt meg, tudjam az Úr kezébe helyezni. Csodálatos érzés volt! Mostanáig, amikor eszembe jutott a nagymami, fájdalmat, elhagyatottságot éreztem és most egyszerűen béke és boldogság van bennem, mert tudom, hogy a legjobb helyen van és én sem vagyok többé egyedül! Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik imáikkal hozzásegítettek ahhoz, hogy ezen a kurzuson részt vehessek, mindazokra, akik tanítottak és lelkigondoztak. Hála és dicsőség az Úrnak!
G. É.
Megismerkedtem valakivel, vagyis magammal
Ezt a hétvégét leginkább egy utazáshoz hasonlítanám, ahol megismerkedtem valakivel, vagyis magammal. Számos olyan dolgot fedeztem fel magamban, amelyekről eddig nem tudtam, vagy nem vettem tudomásul azt. A hétvége alatt, ahogy egyre több információ birtokában voltam annál törékenyebb lettem, de egyre erősebb is. Tudni azt, hogy bármit is tettem, bármit is gondoltam van, aki végérvényesen megbocsátja és eltörli azt, Ő a Jóisten.
És mivel Ő a saját képmására teremtett minket, így nekem is meg kellett tennem azt a lépést, hogy megbocsássak, és bocsánatot kérjek. Nem mondok újat azzal, hogy ez nem volt egy egyszerű és könnyű feladat, de ahogy az életem minden pillanatában így most is velem volt az én szerető Istenem, és nem csak tudtam, éreztem is.
Ezen a hétvégén egy olyan élményben volt részem, amit ha valaki más mesélne el nem biztos, hogy elhinném. Milyen jó, hogy ott voltam:) Hálás vagyok ezért:)
F.E.
Isten úgy szeret, ahogy vagyok
Isten úgy szeret, ahogy vagyok. Hála és dicsősség az Úrnak, hogy részt vehettem ezen a Lelkigondozói kurzuson. Nagyon építőek voltak a tanítások. Ami leginkább megérintet, hogy Isten úgy szeret ahogy vagyok! Nem kell kevesebbnek ereznem magam, azért mert fizikailag beteg vagyok, de lelkileg meggyógyultam. Megtapasztaltam Isten kegyelmét és ez többet ér mindennél! Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kurzust, aki lelkileg gyógyulni akar.
T.M.I