Tanúságtételek Fülöp kurzus 2020 január 24-26.
Én azt hittem nem sokat fog mondani ez a kurzus számomra, hiszen már egyszer részt vettem rajta 15 evvel ezelőtt. Inkább a szolgálatért jöttem és a közösségért. De biza tévedtem, megfeledkeztem, hogy Isten mindig tartogat kellemes, áldásos meglepetéseket számunkra. Hát ezzel most is így jártam. A tanítások és a megújult dinamikák új módon elmélyítették, felújították bennem az Istennel való közösséget, a Vele való kapcsolatot. Újra megerősítette bennem, hogy Ő az én Mennyei Apukám, akire mindig számíthatok, ha elhagyom is. Ő mindig hazavár, hogy soha nem kell félnem, ha elesek, mert Ő felemel és tovább segít az úton, azon az úton, amit Ő szánt nekem. Újra megerősödött bennem, hogy Istennek még mindig van a tarsolyába számomra is ajándék, amit biza ki nem szeret kapni. Hát én biza nagyon szeretek adni is, de kapni is ajándékot, főleg, ha azt a Szentlélek adja. És bár gyakran tapasztalom, de most újra erőteljesen tapasztaltam, hogy az Úr a próféták által igenis szól hozzám, batárit, erősít, felemel, megsimogatja elfáradt lelkemet. Újra rácsodálkoztam az Ő kreatív gondolkodására, cselekedetére. Nem tudok mást, csak csodálni szépségét, hálát adni ajándékaiért, dicsőíteni Őt, azért AKI Ő!
Köszönöm Jézusom, hogy a mocskos bűneimet felvitted a keresztre, hogy elszenvedted a keresztutat, és mindezt értem! Hálát adok minden Téged követődért, mindenkiért, akik azért élnek, hogy a Te szolgálatodba álljanak! Áldalak és magasztallak a Te jóságodért, szeretetedért! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek most és mindörökké.
I. Krisztina
Dicsőség és hála a jó Istennek, hogy résztvehettem a Fülöp kurzuson!
Már rég tudtam, hogy létezik Fülöp-kurzus, csak épp nem tudtam, mi isaz, és elengedtem a fülem mellett. Mindig kerestem, hogy a Jóistennek tetsző életet éljek, persze, ez nem mindig sikerült, de kerestem, hogy az
Ő útján járjak. Tudtam, hogy az életemet vezeti, mert már többször különleges dolgok történtek az életemben.
2019-ben nagyon melyre zuhantam, amikor úgy ereztem, hogy segítségre van szükségem, ekkor kerültem egy szociális testvérhez. Már többször voltam nála, hogy együtt imádkozzunk és vezessen engem! Ő
mondta, hogy lesz itt Csíkszeredában Fülöp-kurzus és valamilyen formában el kell jutnom, mert már nagyon megértem rá! Nem volt könnyű ezt leszervezni, hogy ott tudjak lenn, de az Úr ezt akarta és ott
voltam!
Köszönöm Neki, hogy végigvezetett ezen az úton és ráébredtem, hogy valójában milyen értékes vagyok, és hogy személyes kapcsolatba tudtam vele lépni!
Áldott legyen az Ő szent neve most és mindörökkön örökké!
L. Csilla
Amikor elmentem a Fülöp-kurzusra, azt hittem, hogy lelkileg rendben vagyok. De hamar kiderült, hogy nagyon mély sebek voltak még bennem. Olyan mélyről jött a fájdalom, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen mély részem. A második nap végére sikerült letenni azokat a terheket és sérüléseket, amik feltörtek bennem, és ezután megkönnyebbülést és örömöt éreztem. Végre tudtam mosolyogni! A Jóisten felnyitotta a szemem arra, hogy életem mely területére kell most jobban odafigyelnem, és szeretettel építgetnem. Nagyon sokat tépelődtem amiatt, hogy az erőfeszítéseim ellenére is elég sok bűnt követtem el. Azt is megértettem, hogy nem fogok tudni soha bűn nélkül élni, de a Jóisten nem is ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy mindig visszatérjünk az Ő szerető karjaiba, ha elbukunk, ha szeretetre, megértésre, erőre van szükségünk. Ő úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és ez a szeretet lassan átformál és megújít. A kurzus véget ért és én másnap olyan békével ébredtem, amilyent talán még sohasem éreztem. Újra es újra lenyűgöz az, hogy milyen csodálatos Jézussal együtt élni, beengedni Őt az életembe, és az is, hogy mennyire tud vezetni és segíteni még a legapróbb dolgokban is.
Hála az Úrnak édesanyámért és a húgomért, akiknek köszönhetően elindultam ezen az úton. De hálát adok az egész családomért, a Búzamag közösség tagjaiért és a Fülöp-kurzus szervezőiért, mert a sok ima, törődés, szeretet mentett meg engem, elveszett gyermeket a haláltól. Köszönöm a Jóistennek ezt az emberi ésszel fel nem fogható kegyelmet, amivel elárasztott engem és szeretteimet!
Köszönöm a szervezők kedvességét, megértését, a sok ölelést, mosolyt és azt, hogy fáradtságot nem ismerve, időt nem sajnálva, lehetővé tették, hogy jobban megismerjük a Szentháromságot, önmagunkat, és ne csak szívjuk a levegőt, hanem kezdjünk el ÉLNI! Bámulatos, hogy mennyi csodával halmoz el a Jóisten, ha ki tudunk lépni ennek a világnak az örvényéből, meg tudunk állni, elcsendesedni, ráfigyelni!
A Jóisten szeretete, segítsége és áldása kísérjen mindenkit ezen az
értékes úton!
G. Csilla
Az első nap után azt éreztem, hogy nem biztos, hogy nekem itt kell lennem. Ezeket már mind hallottam egy párszor. Aztán eljött a szombat és minden megváltozott. Nagyon sokminden megérintett és átformált. Hatalmas igazságokra jöttem rá, melyeket ideje végre nemcsak az eszemmel tudnom, hanem a szívembe is
befogadnom. Megerősítést kaptam, hogy igenis azt, amit csinálok, tudom Isten dicsőségére tenni, és ne féljek foglalkozni azokkal a problémákkal, amelyek bennem vannak és felkavarnak újra és újra. Mert foglalkozni kell velük, hogy végre le tudjam tenni. Hiába, hogy azt hittem már letettem, mindig visszatér és sokszor érzem, hogy felemészti a lelki békém. Hetek óta először kaptam szombaton igazán levegőt, mert letehettem egy súlyt, megszabadulhatott tőle a lelkem. Most már tudom, mit kell tennem, és tudom, hogy lesz elég erőm hozzá, mert nem vagyok egyedül. Tudom, hogy Isten velem van, és akkor is szeret, mikor gyenge vagyok, mikor elbukom, mert az Övé vagyok. Talán a legmeghatározóbb élmény az volt számomra, mikor imát kértem. Nekem mindig borzasztó hasfájásom van, mikor imádkoznak értem, vagy szentségimádáson vagyok. Most is így mentem hátra, hogy kimondjam a döntésemet, hiszen a kimondott szónak nagy súlya van, főleg, mikor hallottam a saját hangom. Olyankor azt érzem, hogy nem vagyok egyedül az imámban, mert még ketten kérik ugyanazt, mint én, és ez számomra hatalmas ajándék. Szombat este kértem a Szentlélek adományait. Mindig csodáltam azokat, akik nyelveken tudnak imádkozni vagy képeket látnak. Úgy éreztem, nekem sosem lesz akkora hitem, hogy ilyen ajándékokat kaphassak. Odamentem imát kérni és kértem a nyelvima ajándékát és hogy képeket is láthassak. Addig a pillanatig nem is történt semmi, míg nem hittem el a szívemmel is, hogy ezeket én is megkaphatom. A hasfájásom persze nagyon közrejátszott, nem engedte, hogy az imára figyeljek. De aztán kijelentettem, hogy nem függők a hasfájástól, és elkezdett enyhülni. Átadtam magam Istennek és két kép is megjelent, amiket nem tudok értelmezni, de tisztán láttam. Megerősítést kaptam, hogy igen, a Szentlélek rám is kiárasztja adományait, csak el kell hinnem. A kurzus alatt nagyon sok minden feljött bennem, a káosz a lelkemben és az elmémben még nagyobb lett, mégis nagyon békésnek és boldognak éreztem magam. Hiszem azt, hogy Isten vezet és hogy rendbe tudjuk hozni az életem. Nagyon hálás vagyok minden pillanatáért. A tanúságtételek által megerősödtem. Számomra mindig is ez az egyik legnagyobb erővel bíró dolog, mikor hallom, hogy Isten
hogyan mutatkozott meg embertársaim életében. Dicsőség Istennek. Nem voltak katartikus élményeim, mégis annyira éreztem Isten szeretetét és gondviselését! Irányt kaptam, hogy merre tovább és tudom, hogy Isten minden pillanatban velem van ezen a hosszú és rögös úton és megáldja a döntéseimet.
M. Boglárka
A Fülöp-kurzus nekem lehetőséget adott arra, hogy jobban megismerjem az Atyát és megtapasztaljam az Ő örök, feltétel nélküli
szeretetét. Megbarátkoztam a Szentlélekkel is, ezentúl sűrűbben fogok hozzá imádkozni, és hiszem, hogy megadja nekem azt, amit hittel és tiszta szívvel kerek Tőle, vagyis amire tudja, hogy szükségem van. Megbizonyosodtam arról, hogy a közösségnek nagy ereje van és a kurzuson döntöttem el igazából, hogy ezentúl közösségbe fogok járni. Remélem, a munkám is megengedi, hogy minden héten jelen tudjak lenni. Istennek legyen hála, hogy elvezetett engem a Fülöp-kurzusra!
O. Ibolya
Hát őszintén nem volt nagy kedvem elmenni a kurzusra. Még pénteken délelőtt is fontolgattam az itthon maradás ehetőségét. Viszont már a kurzus első napján kaptam valamit. Addig beszéltek nekem Isten elfogadásáról és hogy ő mire képes, hogy elkezdtem az Istennel való kapcsolatomat párhuzamba állítani a köztem és a barátnőm közti kapcsolattal. Így lassacskán megértettem, hogy eddig is sok áldozatot hoztam szeretetből a barátnőmért, és hogy Isten is pont így tesz. Megértettem az elfogadást, és már nem egy nyomorult bűnösként tekintek magamra, hanem olyanként, aki ugyan bűnös természetű, de törekvő személy, és aki Isten szeretett gyermeke. Ez gyökerestől megváltoztatott, és ennek következtében óriási nyugalom töltött el! És ami talán a legjobb volt, az a Szentlélek. Megkaptam, éreztem és hittem. És hiszem, hinni fogom. Ezekért végtelenül hálás vagyok.
Köszönöm szépen a kurzus szervezőinek, de legfőképp Istennek és a Léleknek, hogy elvezettek, kilöktek a komfortzónámból és megnyitottak!
T. Kristóf
Kedves testvérek! Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a Fülöp kurzuson. Olyan dolgot tapasztaltam, amiben eddig tudatosan nem volt részem, hogy hibáim, bűneim ellenére Isten feltétel nélkül szeret. Már első este éreztem, hogy elkezdi az én sérült lelkemet gyógyítani, olyan sebek, fájdalmak jöttek fel bennem, amiket gyermekkorom óta cipelek. Ezek meghatározták a kapcsolataimat, mindenkinek meg akartam felelni és ez nagyon kifárasztott. Megértettem, hogy én vagyok, aki nem tudom magam elfogadni, a korlátok egyedül az én fejemben vannak. Isten szeretete mindig árad és ragyog mint a nap. Csodálatos volt az a szeretet és elfogadás, amit közösségben a testvérektől kaptam. Szívből köszönöm. Dicsőség Istennek mindazért, amit elvégzett.
Gy. Lídia
A három nap Isten feltétel nélküli szeretetét tükrözte, megerősített abban, hogy az Ő szeretete végtelen, bűnre hajló természetem az oka, amiért elfordulok Tőle. Átértékelődött az Istenről vallott képem, úgy gondoltam, az imáim mennyisége és minősége alapján dönt felőlem. Itt értettem meg azt, szeretete végtelen, mindig vár, sosem vádol - az ellenség annál inkább -, nemhiába, hiszen szeretett gyermeke vagyok. Drágakő vagy a tenyeremben - ez a gondolat ad erőt és lendületet, amit többek közt magammal hoztam haza. Elindította bennem a megbocsátás folyamatát; hiába tettem le gyónásban a haragot, mégis megmaradt, marcangolt és fertőzött belülről. Tudom, hogy ez hosszadalmas folyamat lesz, de Istennel lehetséges, elengedtem fél év fájdalmát.
Az elmúlt években több alkalommal lett volna lehetőségem Fülöp kurzuson részt venni, de ilyen vagy olyan okkal mindig lemondtam róla, mondván - erre most nincs szükségem, - most jól vagyok, - most nem fér bele az időmbe, életembe. így a Fülöp kurzus után néhány nappal arra jöttem rá, hogy bármikor éltem volna ezzel a lehetőséggel, Isten egyformán árasztotta volna felém áldásait akkor is, ugyanúgy, mint most. Nagyon sok mindent sikerült megértenem, befogadnom a hétvége alatt Isten feltétel nélküli szeretetével kapcsolatban. Eddig is tudtam, hogy szeret minket, azt is tudtam, hogy fontosak vagyunk Neki, hiszen az Ő teremtményei vagyunk, de most belém markolt a felismerés, hogy engem mennyire szeret, személyesen, nem véletlenül, nem tévedésből formált meg engem, hanem azért, mert akart engem. Ennek a valóságát átélni és megtapasztalni, azt hiszem, ez a csoda. A hétvége tele volt lehetőségekkel, hiszen lehetőségem nyílt a bűneimmel való szembenézésre, fájdalmas terheimtől, 
tüskéimtől való megszabadulásra, de a legfontosabb döntést is meghozhattam, mégpedig azt, hogy Jézus Krisztus mellett döntök és Őt örökérvényűen az életembe fogadom. Ettől a ponttól kezdődött el csak igazán az áldások sora és persze ezzel párhuzamosan a kísértésekkel való szembenézés is. De csodálatos volt megtapasztalni, hogy egy pillanatig sem kellett egyedül szembenéznem semmivel, hiszen hűséges kísérőként jött mellettem Jézus mindvégig és, amikor nehezek lettek a lépteim vagy összecsuklottam, Ő az ölébe vett és úgy vitt végig az úton . A Szentlélek isten jelen volt eddig is az életemben, de úgy érzem, hogy nem volt személyes a kapcsolatom Vele, viszont most olyan mélységeire mutatott rá az életemnek, ami mellett eddig elmentem és nem gondoltam arra, hogy plusz teherként cipelem magamban már hosszú ideje. Valósággal szárnyakat adott nekem és személyesen megszólított engem. Végül pedig megerősödött bennem egy meggyőződés, ami, hála Neki, eddig is élt bennem, mégpedig az, hogy Krisztusi közösség nélkül lehet, de nem érdemes élni. Hálás vagyok minden cseppjéért annak a kegyelmi időnek, amit a kurzus alatt megélhettem, és arra törekszem, hogy amit kaptam, élővé tegyem és Isten szolgálatába állítsam.
M. Emília
A hétvége segített nekem közelebb kerülni az Istenhez, megérezni a Szentlélek jelenlétét. Nem is tudtam, hogy mi az a Szentlélek, csak mondogattam, de most megértettem. Békességet, megértést hozott az életembe. Olyan érzések szabadultak fel bennem, hogy jobb emberré kell váljak.
Ezt már meg is tapasztaltam a héten, de nagyon nehéz, mert van egy rakás külső tényező, ami magával visz, elviszi a türelmünket és vitte a víz a házat. De már úton vagyok, a hibáimat felismertem és Isten segítségével tudom orvosolni őket.
Jó érzés volt a hétvégén az is, hogy megújult a hitem Istenben, amit eddig iparszerűen űztem, gondolok itt a vasárnapi mise gyors letudására, imádságok ledarálására. Úgy érzem, hogy egy kicsit megújulva szólok Istenhez, jobban megélem ezeket a dolgokat.
Reménykedem, hogy a továbbiakban is így marad, mert ez a nagy kihívás! Köszönök mindent!
Cs. Péter