Lelkigondozói kurzus - 2023. június 1-4. Csíkcsicsó

A kurzus alatt sajátmagamban fedeztem fel a gyengeségeket, hibákat és megtanultam ezeket most kezelni. Elsősorban önmagamnak  kellett megbocsátanom és különösen a szüleimnek. Ezt még viszont gyakorolnom kell. A. B.

Arra jöttem rá, hogy az alapjában kell megváltoztatnom  a dolgokat. Az Istennel való kapcsolatomat is úgy akartam építeni, mint az emberekkel való kapcsolatomat, hogy vagy kikövetelem vagy kitoporzékolom és az meg kell történjen vagy  pedig magamba fordulok, mert Isten úgy is tudja. A kapcsolataimon kell változtatnom, úgy az Istennel, mint az emberekkel.

Önmagamnak volt a legnehezebb megbocsátanom, mert azokért  vádoltam magam, amiket elkövettem  és ennek a következményeit hordoztam. Viszont rájöttem, hogyha azok nem történtek volna meg, akkor most nem lettem volna itt vagy nem törekedtem volna arra, amit kitűztem célul magamnak. A megbocsátásnál nem a nagy dolgokat éltem meg nehéznek megbocsátani, hanem az apróbb dolgokat, amik érzelmileg még itt vannak bennem és a kiengesztelődés terén még van mit tennem.

 Hálás vagyok,hogy a gyógyulás folyamata elkezdődött bennem és hiszem,  hogy nemcsak az elmémben, hanem a szívemben is megtapasztalom majd a szabadságot és gyógyulást!  L. E.

Bennem, ami megerősödött most itt a hétvégén az az, hogy a gondolataim felett  önfegyelmet kell gyakoroljak, hogy ne hagyjak teret a gonosznak, hogy eluralkodjon a gondolataim felett.

A megbocsátással nagy bajom volt, nehezen ment nekem. Se bocsánatot kérni nem tudtam, sem pedig bocsánatkérést elfogadni. Azt gondoltam, hogy édesapámnak lesz a legnehezebb megbocsátani, de nem azzal végül nem volt problémám, érzelmileg ezt könnyű volt megtenni, de inkább úgy érzem ezután a gyakorlati lépés lesz nehezebb a mindennapokban. Nehezen tudtam önmagamnak megbocsátani azért, amit vagy tudatosan vagy tudatalatt tettem, önmagamat vádoltam. Ez egy folyamat lesz számomra. A. P.

A lelkigondozás alatt ahogy kimondta a lelkigondozó, hogy gyógyuljanak meg a sebeim Jézus Krisztus nevében, akkor egy olyan fájdalom vett erőt rajtam, ami miatt  meg is kellett hogy álljunk. Attól a pillanattól éreztem, hogy itt valami történik, a könnyeim potyogtak erőteljesen.Őszintén bevallom, engem úgy elfogott a lelkigondozás alatt a sírás, hogy úgy megöntöztem könnyeimmel a szőnyeget, hogy utánnam ki lehetett volna csavarni.

A megbocsátásnál azt gondoltam, hogy önmagamnak lesz a legnehezebb megbocsátani, viszont rájöttem, hogy leginkább azoknak a személyeknek volt nehezebb megbocsátani, akikkel a múltban tisztátalan megtapasztalásaim voltak, amikről eddig azt gondoltam, hogy letettem és megbocsátottam, de most kiderült, hogy nem, de a lelkigondozás alatt ez most megtörtént  végre. F. Z.

Isten irgalma és szeretete által megtapasztalhattam és megélhettem az Ő, mindentől és mindenektől szabadítani képes erejét. A magam és másokon ejtett tudatos, vagy tudattalan sérülések súlyára most sikerült rálátnom. Szégyelltem magam a terhek miatt, de Jézus mellett döntöttem, és szakítottam minden egyébbel, ami nem Istentől való.
Isten Szentlelke által megnyitotta a szívemet-bensőmet, így megmutatva az okozott sebektől való szabadulás útját. Jézus Krisztus segített és folyamatosan kitart mellettem az Ő útján való haladásban, csupán nekem is folyamatosan követnem kell Őt. Nagy kihívás az önváddal való végleges szakítás; azt érzem, ez is menni fog. Megszabadítottként e terhek alól, azt érzem, van erőm mindenre a Krisztusban. És, ha csüggednék, akkor is meríthetek erőt Belőle. Istennek legyen hála és dicsőség mindezért! B. F.

A Lelkigondozói kurzus során lehetőségem nyílt az életem során megszerzett lelki sebek és sérülések kezelésére, személyes belső gyógyulásra, valamint Isten világosságának megismerésére. A kurzuson sikerült leraknom a lelki terheimet, mivel bíztam Jézus ígéretében, hogy Ő képes a gyógyulásra és a szabadulásra. F. A.