Megértettem, hogy a dicsőítés a legerősebb fegyver a szellemi harcban.A szellemi fegyverzetet sem azért kell magunkra öltsük nap mint nap, hogy harcoljunk az ellenséggel, hanem hogy ellen tudjunk állni neki. Jézus már győzött az ellenség felett, mi az Ő gyözelmét kell megvalljuk és az ellenség menekül.

Számomra nagyon felemelő volt az ÁSZÁF kurzus. Sokmindenre rávilágított az Isten az életemben, amin változtatnom kell annak érdekében, hogy még közelebb legyek Hozzá. Megértettem, hogy az ima szív nélkül üres. Minden nap dicsőítsem Istent, még ha rossz napom van, akkor is. Ha az imaéletem rendben van és megvan a napi rendszeres ima, akkor az életem többi területei is rendben lesznek.

A gondoskodó Istent tapasztaltam meg a kurzuson. Én azt kértem az Úrtól, hogy adjon nekem is olyan lángoló szívet, mint Ászáfnak volt. Dicsőség az Úrnak ,hogy megadta! Még ami nagyon megragadott a tanításból, hogy teljes szívemből felemelt kezekkel, dícsőítsem az Urat!

Nagy élmény volt megtapasztalni Isten jelenlétét és Isten jelenlétével dicsőíteni.A kurzuson tapasztalt szabadságot, boldogságot és nyugalmat sosem fogom elfelejteni. Még jobban megtanultam lélekből dicsőíteni.

Azt tanultam az Ászáf kurzuson, hogy az ima a szívem felemelése Istenhez. A szívem mindennél fontosabb, ezért óvjam.A szívemre és magamra vigyázni csakis Isten lelki fegyverzetének felöltésévek tudok.A harcot pedig a Szentlélek erejévelvívja meg értem az Úr.A dicsőítés is egy fegyver a harcban, amely a Jóistennel való találkozásból, az ő megismeréséből, a vele eltöltött időből,a lángra gyújtott szív imádatából fakad.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, és hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem! Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is visszajelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha. Bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom, Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.

Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten Szentsége és Dicsősége nem választható el a jelenlététől, nála mindig van több és több. Megmutatta egy új arcát a gondoskodó, szervező Urat ismerhettem meg még jobban. Megtapasztalhattam milyen erős a dicsőítés mint fegyver a szellemi harcban, amikor közösen, egységben szíveinket hozzá emeljük,Ő ott van és cselekszik.

Minél több időt töltöttünk az Ő szent jelenlétében, annál jobban lángolt a szívem. Azt éltem meg, hogy Ő semmit sem akar visszatartani magából. Az én befogadóképességem csak a korlát, Ő mindent oda akar adni.Az imafüzetembe nemrég beírt mondatomra adott konkrét választ, ami nagyon meglepett. Hálás vagyok a gyógyításért, amit véghezvitt bennem.

A hétvége során megtapasztaltam Isten megszabadító személyét, mert miután kimondtam a bűneim felett azt, hogy Ő az Úr, egy ember, akit megöleltem azt mondta, hogy most Isten megszabadított valami bűntől, amitől nem tudtál már rég óta szabadulni. Megtapasztaltam, hogy milyen nagy ereje van a közös imának, hogy milyen átadnom magam neki teljesen. És megtapasztaltam azt, hogy milyen Szentnek lenni. Hála és dicsőség ezért az Úrnak mindörökké.

Mélységes hála van a szívemben, hogy részt vehettem az Ászáf kurzuson. Úgy érzem erősödtem a hitemben, hogy én is fontos vagyok Isten számára, mert én is bármilyen formájú kő vagyok, fontos vagyok az alaphoz.A tanítások által ez a kő csiszolódót és hiszem,hogy még itt nem ért véget.

­­­­­­­­­­­­­­­ Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem!Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is vissza jelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha,s bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom. Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.

Hála van a szívemben, hogy eljöhettem a kurzusra. Úgy mentem el, hogy énekelgetünk keresztényként és úgy jöttem el, hogy már nem csak a számmal és a gitárommal éneklek az Úrnak, hanem a szívem dicséri az Urat.

Az ÁSZÁF kurzuson segítséget kaptam, hogy felismerjem, melyek azok az akadályok, amik távol tartanak a szerető Istennel való mélyebb találkozástól, attól, hogy Őt mégjobban megismerjem. Az egyik az idő, újra kell tervezzem az időmet. A másik, hogy legyek ott, ahol vagyok,ne a múlttal és ne is a jövővel foglalkozzam. Még jobban elmélyült bennem, hogy Isten a szívemre vágyik, hogy az imádásban az Ő szívével egyesüljön az én szívem, hogy szabadon és önazonosan élhessek. Engedjem, hogy Isten tűze átformáljon,megtisztítson a bűneimtől, így tud gyümölcsöző lenniaz életem, a szolgálatom. Ha áldom Istent,akkor Isten áldása van életemen.

Az ÁSZÁF kurzus számomra egy nagyon felemelő érzés volt, sok új embert ismertem meg és úgy érzem, megdobbant bennem a dicsőítő szív.

Bennem sok alapvető dolog letisztult a hétvégén, amikről azt hittem eddig, hogy tudom, mi az. Megértettem, hogy mit jelent az imádás, a dicsőítés és az, hogy az Úr SZENT,új értelmet nyertek számomra.Ugyanakkor a hétvége egyik legfontosabb üzenete az, hogy az Úr először arra hív el, hogy időt töltsek vele, tanuljak meg a jelenlétében lenni, s miután ez már alapvető lett, csak azután hív magára a szolgálatra.

Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem a kurzuson. Előtte pont éreztem, hogy nagyon nagy szükségem lenne fejlődni a dicsőítésben és nagyon kívántam egy jó dicsőítést is. Istennek hála, fejlődtem és teljesen át tudtam élni figyelemmel minden percét. Nagyon hálás vagyok, sokkal többet fejlődtem, mint gondoltam volna. Rendesen én is meg vagyok lepődve magamon, hogy mennyit változtam belsőleg. Csakis kizárólag szép élményeim voltak, örökké emlékezni fogok erre a pár napra és mindig hálás leszek érte.

Első nap már megtapasztaltam, hogy Isten elfogadott és terve van velem. A dicsőítés alatt szívemet felemeltem Őhozzá és szívünk összeért. Isten azt mondta: Én elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy. Szintén megtapasztaltam, hogy Istennek hatalma van fölöttem (életem, vágyaim, beszédem stb.) mindenek fölött. Mélyen megtapasztaltam, ahol Isten jelenléte van, ott dicsőség van. Ott kell legyek a legszentebb, ahol nem lát senki, csak Ő. Én látó ember szeretnék lenni, aki túl lát ezen a sok szeméten, nem veszik bele a malomkerékbe.

Ezen a hétvégén tapasztaltam meg, hogy Istent dicsérni, Isten közelében lenni egy fergeteges buli! Hiszem, hogy ez csak töredéke annak, ami a Mennyországban vár ránk. Nélküle üres lenne az életem. Dicsérni akarlak Istenem, amíg élek, imádni, míg hozzád hasonló leszek!

Első nap fel-feljött bennem, hogy én úgy igazán mit keresek itt, és hogy minek jöttem. Szombatra ez megenyhült bennem, de annyira rosszul voltam fizikailag, hogy nehezen tudtam jelen lenni, viszont ennek köszönhetően megtapasztalhattam még jobban az Atya szeretetét és azt, hogy hozzá valóban bármikor lehet bizalommal fordulni. Nagyon különleges volt utána arra rájönni, hogy ha fizikailag is képes meggyógyítani, akkor lelkileg is. Ekkor jött pont szóba Jézus szabadító ereje és jó volt Elé vinni minden gátlásom. S mindez vasárnapra akkora békével töltött el, hogy fizikailag könnyebbnek érzem magam. Sokkal könnyebb volt a kurzus óta a Szentírást is értelmezni és, emellett, a hozzáállásom is jelentősen megváltozott a mindennapokhoz.

Dicsőség Istennek !

ok a Szentháromságnak és a szervezőknek, mert lehetőséget kaptam a Jézussal való találkozásra .

Nagyon jó volt több mint 60 emberrel dicsőíteni az Urat, sok mindent tanulni úgy, hogy különböző korosztály egységben tudott lenni! Nagyon jól felépített kurzus a Dicsőítésről mindenki számára, hangsúlyozom: mindenki számára! Főleg azoknak, mint én, akik csak pengették a húrokat és nem értettem a lényeget, de nem csak azoknak szól, akik játszanak valamilyen hangszeren, hanem mindenkinek, aki tiszta szível dicsőíteni szeretné az Urat!

Csodálatos, áldásokkal teli napokban lehetett részünk az Ászáf-kurzus ideje alatt. Nagyon sok szívbéli kinccsel gazdagodtam. Megszületett a vágy a szívemben, hogy legyen a házunkban egy elkülönített hely, ahol egyedül és családként is Isten jelenlétében lehetünk. Több gyakorlatias tanácsot is magammal hoztam, de ami a legtöbbet adott, hogy a szívem a kurzuson töltött napok alatt lassan, fokozatosan Istent dicsőítő, szabad szívvé alakult.

A kurzus kezdetén már éreztem, hogy nagy utat fogok bejárni. Vágytam arra, hogy fellobbanjon bennem újra a tűz az Isten iránt, sóvárogtam a belső, mély találkozás után, ami kiégeti belőlem a rám rakódott salakot, a közönyt, a lelkesedés hiányát, a megszokást, a szürkeséget. Ez megtörtént! Isten a tanítások és főként a sok lelkes és lélekemelő dicsőítés során nagyon közel jött. Megújította elkötelezettségemet, magához vonzott és újra meghívott a vele való kapcsolatra. Megtapasztaltam a törődést, a közösség édességét, a jó helyen lenni jó érzését.

Megtapasztaltam, hogy ő jelen van a harcainkban. Isten győzedelmes Isten és átadhatom neki minden bajomat nehézségemet, mert Ő már győzött ezek felett. Amikor ott álltam előtte, alig jött ki szó a számon, de hiszem, hogy Ő hallotta.

Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten szeret, elfogad és vágyik, hogy élő kapcsolatban legyen velem. Tüzet akar gyújtani a szívemben, hogy szabadon imádjam és dicsőítsem Őt mindenért, hogy szívemet tudjam felemelni hozzá. Ha a szívem távol van Istentől, az imám üres.

A kurzus számomra egy óriási változás kezdete. Változás az élethez, emberekhez, nehézségekhez való hozzáállásomban, és legfőképp az Istenkapcsolatomban. Nehéz csak néhány dolgot kiemelni, mert úgy érzem, minden téma nagy hatással volt rám és bármelyikből erőt tudok majd meríteni, bármilyen élethelyzetben. Mégis talán a legtalálóbb, legérdekesebb gondolat számomra az volt, hogy "Nem lehet egyszerre félni és énekelni". Mivel az éneklés és a félelem / bizonytalanság is a mindennapjaim része, így ezáltal mégis tudok arra fókuszálni, hogy egyik kizárja a másikat.Ugyanakkor úgy érzem, képes vagyok kicsit lelassulni a rohanó hétköznapokban és könnyebben, nyugodtabban, és ezáltal még gyorsabban is elvégeznia mindennapi teendőimet.

Hálát adok Istennek ezért a kurzusért, mert közösségben, újszerűen és még mélyebben találkozhattam Vele. Megerősítettaz életszentségre való elhívásban, és abban a csodálatos igazságban, hogy a dicsőítésben az Istenhez emelt szívem egyesül Vele - és hogy ez minden egyes ember elhívása.

Ami nagyon a szívemben maradt, hogy hozzátapadjak Isten szívéhez, eggyé válni vele, felemelni szívemet az Ő jelenlétéhez. Hagyni, hogy kiégessen mindent, ami még elválaszt tőle. Megértettem, hogy Isten csak azt várja tőlem, hogy teljesen megbízzak benne, ráhagyatkozzak az Ő akaratára, hogy teljesen szabaddá váljak az Ő dicséretére.

Kegyelméből vegyek uralmat az érzelmeimen, gondolataimon, aggodalmamon. Bármekkora bajban is vagyok,Isten soha sincs bajban. Valljam meg az Ő győzelmét minden problémám felett, és teljes szabadságot kapok, hogy tiszta szívvel dicsérjem Őt. Nem kell én harcoljak, mert az Úr harcol helyettem, s én csak énekeljek, dicsőítsem Őt, mert nem lehet egyszerre félni és énekelni.

A kurzusra nagy vágyakozással és nyitottsággal jöttem. Vágytam arra, hogy Isten különösen közel jöjjön. Ami megragadt, hogy mennyire vagyok jelen Isten számára, ott vagyok, ahol vagyok, vagy a lelkem, gondolataim máshol járnak? Csak ott lenni és teljes lényemmel rá figyelni, az Ő arcát keresni.Volt már, hogy azért dicsértem Istent, amilyen arcát már megismertem, de ez csak spontán volt, illetve a Lélek vezetett, nem volt tudatos lépés. Itt rájöttem, hogy ezt minden alkalommal jó felelevenítsem, mikor dicséretben elé állok.

Ami szintén mély volt a kurzuson, a szentségre törekvés megerősítése bennem. Eddig is gyakran kértem Istentől, hogy szenteljen meg, nem akarok megalkudni a világgal. Égessen ki belőlem minden szennyet. Az erősödött meg bennem, hogy ez a Lélek munkája, nem izomból kell elérjem a megszentelődést, persze a harcaimba én is bele kell álljak.

Az Ászáf kurzuson megtapasztaltam, hogy Isten gazdagon megáldja az együttléteket, amikor egységben az Ő dicséretére gyűlünk össze, igéje átitat, mint lágy eső a száraz földet. Szakadt a lánc, újra tűz gyúlt a viaszként megpuhuló szívemben, amikor teljesen átadtam mindent Neki, hogy megtisztítson.

Az Ászáf kurzus számomra egy csodálatos, ajándékokkal teli hétvége volt. Egy különleges meghívással kezdődött, àtformálta a szomorú szívem és dicsőítő, örömteli szívvé alakította.Hálásan köszönöm, hogy olyan sok ajándékkal halmozott el a Jóisten és kimutatta a végtelen szeretetét.

Nagyon sok jó dolgot tapasztaltam a kurzuson. Első nap úgy gondoltam, hogy lehet, jobb lett volna, ha otthon maradok. Érdekes, szokatlan és furcsa volt. Nagyjából a második nap délelőttjén volt egy fordulópont. Azutántól egy nagyon mély, hittel teli, és érzékeny élményem volt. Közelebb kerültem Istenhez, sok olyan rossz érzést és rossz dolgot otthagytam ezen a kurzuson,amit szerintem nem tudtam volna máshol otthagyni.