Köszöntjük a BÚZAMAG KÖZÖSSÉG oldalán!

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Megújulás

Elhangzott azon a pápai kihallgatáson, amelyre a Világiak Pápai Tanácsa által szervezett szeminárium keretében került sor 2008. május 17-én.

Nem elég a lelkesedő  hit
 Kedves Barátaim!  1. "A mi Urunk,  Jézus Krisztus kegyelme, az Isten  szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor  13,13).
Ezzel köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás  közösségei és csoportjai Nyolcadik Nemzetközi Találkozójának  résztvevőit  itt, Rómában.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás nem egy egységes világméretű mozgalom. Nincs egy alapítója, vagy alapító csoportja, mint más mozgalmaknak. Nincs tagsági listája. 
Igen eltérő személyek, csoportok és tevékenységeknek gyakran egymástól teljesen független, más fejlődési szakaszban lévő szőttese. Mely  ennek ellenére osztoznak az alapélményben és az általános célokban. Ez a laza szövésű kapcsolatrendszer megtalálható egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi szinten.  Ezt a kapcsolatot inkább  jellemzi a szabad társulás, a dialógus, az együttműködés, mint az integrált, szervezett struktúra.  A vezetést inkább az jellemzi, hogy felkínálja szolgálatát, s nem a kormányzási szándék.

Kamaszkoromban kedvenc idotöltéseim közé tartozott a horgászat. Gyakran már hajnal előtt felkeltem és órákat üldögéltem szülővárosomat körülvevö öbölbe a kinyúló szirtek egyikén. Olykor  nagy lelkesedéssel és büszkeséggel vittem haza négy-öt kis halat,  ezeket aztán édesapám megtisztított, elkészített, édesanyám pedig  megsütötte és feltálalta a vacsorára.

Amikor idősebb lettem elengedtek a szomszéddal is horgászni, akinek volt egy kis csónakja. Hirtelen egészen új világ tárult elém. Nem kellett többé reménykedve  ücsörögni egy szirten, várakozva hogy jön-e a hal vagy  sem.  Most szabadon felkereshettük a Corio öbölnek a legtávolabi részeit, sőt a mélyvízre is kimehettünk, ahol a nagy halak vívtak, s ahol teljesülhetett a vágyam, hogy igazi nagy halakat fogjunk. Most már előfordult, hogy  hazafelé időnként nehéz volt cipelni a zsákmányt, amit fogtam. Már nem az volt a nehézség, hogy elég lesz-e vacsorára, hanem, hogyan tudjuk szétosztani, amit hazavittem.  S ezek nem kis halak voltak a horgomon, hanem igazi nagy halak, melyeket olykor igazán nehéz volt kihalászni.

Azt szokták mondani, hogy a hívő embernek a „zsebe” tér meg utoljára. Ez alighanem igaz, mert ismerek sok olyan templomos, bibliás szentéletű atyafit, akinek nincs fogalma arról, hogy mi is a tized – ismeri el a szentéletű és tudós Zs. Tüdős Klára, akinek volt bátorsága, mert akart, Isten markában élni!