Megújulás
Elhangzott azon a pápai kihallgatáson, amelyre a Világiak Pápai Tanácsa által szervezett szeminárium keretében került sor 2008. május 17-én.
Bővebben: XVI.Benedek pápa a mozgalmakról és új közösségekről
Nem elég a lelkesedő hit
Kedves Barátaim! 1. "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor 13,13).
Ezzel köszöntöm a Katolikus Karizmatikus Megújulás közösségei és csoportjai Nyolcadik Nemzetközi Találkozójának résztvevőit itt, Rómában.
Bővebben: Az idők jele az evangélium fényében - II. János Pál pápa
A Katolikus Karizmatikus Megújulás nem egy egységes világméretű mozgalom. Nincs egy alapítója, vagy alapító csoportja, mint más mozgalmaknak. Nincs tagsági listája.
Igen eltérő személyek, csoportok és tevékenységeknek gyakran egymástól teljesen független, más fejlődési szakaszban lévő szőttese. Mely ennek ellenére osztoznak az alapélményben és az általános célokban. Ez a laza szövésű kapcsolatrendszer megtalálható egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi szinten. Ezt a kapcsolatot inkább jellemzi a szabad társulás, a dialógus, az együttműködés, mint az integrált, szervezett struktúra. A vezetést inkább az jellemzi, hogy felkínálja szolgálatát, s nem a kormányzási szándék.
Kamaszkoromban kedvenc idotöltéseim közé tartozott a horgászat. Gyakran már hajnal előtt felkeltem és órákat üldögéltem szülővárosomat körülvevö öbölbe a kinyúló szirtek egyikén. Olykor nagy lelkesedéssel és büszkeséggel vittem haza négy-öt kis halat, ezeket aztán édesapám megtisztított, elkészített, édesanyám pedig megsütötte és feltálalta a vacsorára.
Amikor idősebb lettem elengedtek a szomszéddal is horgászni, akinek volt egy kis csónakja. Hirtelen egészen új világ tárult elém. Nem kellett többé reménykedve ücsörögni egy szirten, várakozva hogy jön-e a hal vagy sem. Most szabadon felkereshettük a Corio öbölnek a legtávolabi részeit, sőt a mélyvízre is kimehettünk, ahol a nagy halak vívtak, s ahol teljesülhetett a vágyam, hogy igazi nagy halakat fogjunk. Most már előfordult, hogy hazafelé időnként nehéz volt cipelni a zsákmányt, amit fogtam. Már nem az volt a nehézség, hogy elég lesz-e vacsorára, hanem, hogyan tudjuk szétosztani, amit hazavittem. S ezek nem kis halak voltak a horgomon, hanem igazi nagy halak, melyeket olykor igazán nehéz volt kihalászni.
Azt szokták mondani, hogy a hívő embernek a „zsebe” tér meg utoljára. Ez alighanem igaz, mert ismerek sok olyan templomos, bibliás szentéletű atyafit, akinek nincs fogalma arról, hogy mi is a tized – ismeri el a szentéletű és tudós Zs. Tüdős Klára, akinek volt bátorsága, mert akart, Isten markában élni!