Köszöntjük a BÚZAMAG KÖZÖSSÉG oldalán!

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Tanúságtételek

Öröm van bennem, mert NÖVEKEDÉSBEN

vagyok!

 

Már indulásból tudtam nem véletlen vagyok itt. Már a bevezető sokat elárult számomra, a leglényegesebbet: hogy fiatal vagyok, mert növekszem. Igen, ez már nagyon megérintett. Ahogyan végigvezettek az evangélium 7 fiatalját bemutatva, éreztem, ez igen, ez én vagyok, és ez is, és végül szinte mindenikbe magamra, az életemre ismertem. A második fiatalnál, ismertem magamra, a múltba. Én is, akár Salomé így éltem kiskoromtól kezdve. Gyerekkorba a szüleimnek, és a környezetemnek kellett megfelelnem, nem számított a saját véleményem.  Aztán remélve, hogy ebből szabadulok, férjhez mentem, persze a házasságomba sem a saját szerepemet játszottam, hanem tovább folytatódva az előbbi, csak még a páromnak is meg kellett felelni. Tehát plusz még egy személy és családja. Ettől egyre inkább ideges lettem.

 

„Éhesen” mentem a lelki napra, az Atyával találkozni, szembenézni önmagammal. És hála Neki, mindez meg is történt. Hálatelt szívvel jöttem el, mert találkozhattam Vele, megtapasztalhattam újra és újra hatalmas szeretetét. Fúrcsamód sokszor előtörnek a könnyeim, amikor megérzem a jelenlétét…de nem szomorúság könnyei ezek, hanem a boldogságé, amikor megtapasztalom, hogy mennyire szeret engem a Mennyei Atyám, engem, iciripiciri lényt Hozza képest. Az ember hajlamos felülértékelni önmagát, a saját problémáit, a saját életét a középpontba helyezni. És amikor rájövök, hogy mennyire hatalmas Ő és mégis milyen különlegesen bánik velem, ahogy minden egyes emberrel...ilyenkor belémhasít, hogy nem lenne elég a világ összes emberi agya sem ahhoz, hogy felfogjuk, mennyire hatalmas Ő. És mégis meg akarjuk érteni, meg akarjuk magyarázni például a Szentháromság titkát. Eddig vakon hittem, nem gondolkoztam ezen, most annyi változott, hogy ugyanolyan vakon hiszek, és csak annyit értettem meg, hogy sokkal hatalmasabb, mint amennyire eddig gondoltam.

 

Lelkigondozói kurzus Csíkszereda

2010 február 11-14

 

Tanuságtételek

 

Sok fájdalommal, feldúltsággal jöttem – azt éreztem nem tudok itt jelen lenni. Sokmindent még a kurzus után fogok elmélyíteni magamban. Ami nagyon aktuális volt számomra: a megbocsátás azoknak, akik engem nap mint nap megbántanak. Megértettem, hogy nem elég kimondani, hogy „megbocsátok”, hanem ez egy őszinte, Istennel közösségben meghozott döntés kell legyen. Az Istennel való kapcsolatomat szeretném ezutám helyrehozni, hogy Őt vigyem a szívemben az embereknek.  E.E.

 

Amikor először meghallottam, hogy Eszter-közbenjárás kurzusra kerül sor hamarosan, már akkor nagy vágy volt a szívemben, hogy részt vegyek rajta. A tanítások során felismertem, hogy a közbenjárásnak egy hasonló formáját már eddig is alkalmaztam, most viszont a kurzus néhány dologra jobban ráirányította a figyelmemet.

 

Eszter közbenjárás kurzus

Az Eszter kurzust követő napokban is érlelte és értette velem a Szentlélek az ott elmondottakat.

Megértettem, miért és hogyan volt Jézus Krisztus tökéletes közbenjáró és hogyan válhatunk az Ő példáját követve jó közbenjárókká.

Jézus Krisztus, aki bűntelen, kész beállni a bűn sötétségébe, hogy magára vegye a mi bűneink keresztjét és irgalmas imában tud felkiáltani az Atyához az Őt bántókért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!”.