XXIII. János humoros megjegyzéseiből adunk közre egy válogatást a Catholic News Service nyomán.
1. Egy kórházlátogatás alkalmával megkérdezett egy kisfiút, mi akar lenni, ha nagy lesz. A fiú azt felelte: rendőr vagy pápa. Mire a pápa: „Én rendőr lennék a helyedben. Pápa akárki lehet, nézz csak rám!”2. „Sokszor előfordul, hogy felriadok éjszaka, a világot sújtó problémákon töprengek, és azt mondom magamban: beszélnem kell erről a pápával. Aztán másnap felébredek, és rájövök, hogy én vagyok a pápa.”
3. Egy riporter megkérdezte, hányan dolgoznak a Vatikánban. Mire János pápa: „Körülbelül a fele.”
4. Egyszer egy bíboros azt panaszolta neki, hogy a vatikáni dolgozók fizetésemelése miatt egy bizonyos teremszolga már annyit keres, mint egy bíboros. Erre a pápa megjegyezte: „A teremszolgának 10 gyereke van; a bíborosnak – remélem – egy sincs.”
5. Amikor egy este a közeli Szentlélek kórházba ment meglátogatni egy barátját, a kapuügyeletes nővér azt mondta: „Szentatyám, a Szentlélek zárdafőnöknője vagyok.” Mire a pápa: „De jó magának! Milyen jó állás! Én csak Isten szolgáinak a szolgája vagyok.”
6. Nem sokkal megválasztása után meghallotta az utcán, hogy egy nő azt mondja barátnőjének: „Istenem, milyen kövér!” Megfordult, és odaszólt: „Asszonyom, gondolom, megérti, egy pápaválasztó konklávé nem egy szépségverseny.”
7. Azt írta egyszer: „Háromféleképpen lehet tönkre menni: a nők miatt, a szerencsejáték miatt, és a gazdálkodás miatt. Apám a legunalmasabb módot választotta.”
8. Mikor még bíboros volt és Velence pátriárkája, azt mondta egy jómódú polgárnak: „Egy közös van bennünk: a pénz. Önnek rengeteg van, nekem meg semennyi. Csak egy a különbség: engem ez kicsit sem érdekel.”
9. Mikor egy újságíró megkérdezte az akkor még velencei pátriárkát, mi szeretne lenni, ha újrakezdhetné az életét, ő azt felelte: „Újságíró. ” Majd mosolyogva hozzátette: „És most lássuk, van-e magában elég bátorság, hogy azt mondja: ha újrakezdhetné, pátriárka szeretne lenni!”
10. Egy vatikáni tisztviselő azt mondta XXIII. János pápának: teljesen lehetetlen, hogy 1963-ban meg tudják nyitni a II. Vatikáni Zsinatot. „Rendben, akkor 1962-ben nyitjuk meg” – felelte. És úgy is lett.
Magyar Kurír
A napokban valaki megkérdezte: ha a halál után még egyszer visszatérhetnék, másként élném-e az életemet? Hirtelen azt válaszoltam, hogy nem. De később mégis elgondolkoztam és...
Ha életemet újra kezdhetném, kevesebbet beszélnék és többet hallgatnék. Nem gondolnék arra, hogy egyelőre nem hívok vendéget azért, mert a lakásom tapétája kifakult, és a heverőm anyaga is színét veszítette. A nappaliban mernék száraz kenyeret enni, nem félnék a morzsáktól, és nem izgatna a kandalló körüli rendetlenség sem.
Türelemmel hallgatnám nagyapámat, amikor fiatal éveiről mesél. Nem követelném meg, hogy egy meleg nyári napon a kocsi ablaka fel legyen húzva, mert összeborzolódik a frizurám. Nem engedném, hogy a rózsa formájú gyertyám megolvadjon az egyik ablakban, hanem gyakrabban meggyújtanám. Gyermekeimmel gyakrabban leülnék a parkban játszani, és kevesebbet gondolnék a fű által okozott zöld foltokra. Tévézés közben kevesebbet nevetnék és könnyeznék, inkább figyelnék az élet nehézségeire. Férjemmel jobban megosztanám a felelősséget. A heveny rosszullét esetén is lefeküdnék, nem gondolva arra, hogy nélkülem a hivatalban megáll a világ. Nem várnám, hogy állapotosságom kilenc hónapja gyorsan elmúljon, inkább örvendeznék minden pillanatban, hisz a bennem fejlődő élet az egyetlen módja az Isten csodás tervével való együttműködésnek. Fiamnak, aki izzadtan érkezett haza a játékból, nem mondanám: " Elég volt, hagyd abba, mosakodjál meg, mert már kész a vacsora!" Gyakrabban mondanám: ''Szeretlek" és ritkábban "Nagyon sajnálom...", de mindenek előtt, ha újból kezdhetnék mindent, minden percet tudatosan élnék meg... addig figyelnék, míg tényleg meglátok mindent... átélném... és nem engedném el soha.
Bruno Ferrero
De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?
Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk.
És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét.
Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi és lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse, és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt. Kimerülve, de végül is sikerült egy kis kunyhót építenie a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát a különböző természeti veszélyektől, és ahol kevés javait tárolja.Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Minden nap ajándék az élettől!