A kurzuson megerősödött bennem, hogy még többet olvassam és kutassam az Igét és megálljak ezeken az Igéken, megvallva az élethelyzeteim fölött. Magammal hozott Ige: "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé." 2Kor 12,9
Megértettem, ahhoz hogy elbírjam a szellemi fegyverzetet, meg kell erősödnöm az Úrban, ami a saját erőmből nem fog menni. A hitem pajzsa akkor védi az egész testem az ellenség tüzes nyilai ellen, ha a Lélek erejével van átitatva. Ugyanakkor a rossz gondolataim, félelmeim, alkalmatlanság érzésem olyan, mint egy madár, én döntöm el, hogy ez a madár fészket rak a fejemen, vagy engedem tovaszállni.
Hálás vagyok Istennek, hogy a hétvégén teljes lélekkel ott lehettem a kurzuson. Szólt az Úr, meg kell adjuk magunkat az Úrnak és ne legyünk langyosak, legyünk irgalmasak, megbocsátók, békések, szerethetők. A második nap mintha jobban megérintett a közbenjárással kapcsolatos téma. Figyeljek, hogy mire hív az Úr, mert Ő mindig formál.
Ez a hétvége rávilágított, hogy milyen fontos az Igéből táplálkozni, ha jön a kísértés, tudjunk ellenállni. Fontos az Istenre való teljes ráhagyatkozás. Bízom-e benne minden helyzetben, engedelmes vagyok-e? Ő adja a győzelmet, nem a magam erejéből sikerül. Mindig adjak hálát és dicsőítsem mindenért.
Legmélyebben az érintett meg engem, hogy az imában a szívemet adjam Istennek.
Döntök:
Levetem a régi gondolkodást, Isten tenyerébe vetem magam. Isten látja, mivel küzdök, és neki tökéletes a terve az én életem minden problémájára. Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjek, először én nekem kell változzak, megerősödjek az Úrban és az Ő hathatós erejében, hogy ellen tudjak állni az Ő fegyverzetében az ördög cselvetéseivel szemben. Nem nekem van jogom az ítélkezésre, még akkor se, ha nekem van igazam. Az ítélkezés Isten dolga.
Tudatosítom magamban, hogy ha bántanak, álljak meg, kérjem a Szentlelket, hogy felismerjem, gonosz embereket használ fel ellenem.
Megértettem, az Úr harcol értem, és tőlem azt kéri, maradjak veszteg, és tegyem, ami tiszta, igazságos, magasztos, szeretetre méltó es akkor velem lesz a békesség Istene.
Újra megerősödött bennem, hogy a Szentírás, mint Isten igéje nem csak egy eszköz a sok közül, hanem nélkülözhetetlen alapja a lelki életünknek.
A Bárány vére és a tanúságtétel szavai által megszerzett győzelmi zászlót elől kell tartani, vagyis kézben, nem csak azért, hogy lássák, hanem hogy mi se felejtsük el, milyen zászlóaljhoz tartozunk.
Bár nem biztos, megadatik nekünk, mint Elizeus szolgájának, hogy saját szemünkkel meglássuk az Úr seregét a harcainkban, de hittel megragadhatjuk az igét és már nem kell félnünk, mert "többen vannak velünk, mint ellenünk. "
Amit nagyon megtanultam, hogy Istennek mindenre van egy válasza és fontos, hogy meg legyek alapozva az igében, hogy szilárdan álljak az Atya szavában és általa kijelentett igazságokban. Ezt csak a rendszeres Szentírástanulmányozással érhetem el.
Isten a békességet adta nekünk, ha békéd van, tudsz tanulni. Az Úr figyel rám és kezemben a kard, tudok védekezni mondván: meg van írva. Istennek jó tervei vannak, és mindig velünk van. Meg kell állnunk Isten előtt, időt adjunk neki. Tartsuk meg törvényeit, dicsőítsük meg Istent, de mindenek előtt hálaadással járuljunk eléje. Jézus értem, érted imádkozott az Atyához: te tartsd meg őket, és ahogy engem szeretsz, úgy szeresd őket, gyermekeidet. Imádkozzunk egymásért, kérjük az áldást, hogy nyugodt életünk legyen. Legyünk céltudatosak és higgyünk, bízzunk Benne, Jézus vére a pecsét. A kegyelme mindig velünk van.
A kurzus rávilágított arra, hogy felelősségem a másokért való imádkozás, barátok, családtagok, előljárók és vezetők. Pontos és egyszerű útmutatást adott arról, hogyan is kell helyesen másokért imádkozni és magamért is hogyan tudok imádkozni. Segített letisztázni, mit jelent imádkozni és hogy miért imádkozunk. A szellemi harcok elkerülhetetlenek, de Isten minden harc felett áll, Ő a győztes. Nagyon sok konkrétummal, Igével, alátámasztott példa hangzott el a kurzus alatt, ami megerősített még jobban, hogy a Szentírás aktuális, élő és hatékony a szava.
Végtelenül hálás vagyok, amiért az Úr elhívott erre a kurzusra. Ismét megtapasztaltam, hogy éppen akkor került sor erre a képzésre, amikor nekem a legnagyobb szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy felnyíljon a szemem és Isten szemüvegén keresztül láthassam azt a helyzetet, amibe belekerültem néhány napja. A testi, lelki "hátizsákom" már nagyon nyomta a hátam, de ezt a hátizsákot, a haragot, békétlenséget sikerült letenni Jézus elé. Átadtam ezt a helyzetet Jézusnak, megértettem, hogy át kell adnom az irányítást Istennek, Ő akkor is cselekszik, amikor úgy tűnik számomra, hogy egyedül vagyok a gondjaimmal. Magamra tudtam venni az új ruhát, ami még nagy rám, de hiszem, hogy a Jóisten a Szentlélek által megad minden segítséget és útmutatást, hogy növekedni és erősödni tudjak a hitben és az Ő Igéjének a tanulmányozásában. Csak úgy bírhatom el Isten fegyverzetét, hogy megállhassak az ellenség cselvetéseivel szemben. Megértettem, hogy az imádság elsősorban Isten imádásáról szól, nem rólam. Ha dicsőítem az Ő nevét, akkor engem fog felemelni. És akármilyen helyzetben vagyunk, mindig van, amiért hálát adjunk neki. Dicsőség Istennek!
Dicsérem Jézust a Szellemi harc és közbenjárás kurzusért, hogy részt vehettem. A Búzamag közösségnek, hála, hogy meghívta Katát és Lacit. Példa jellegű az életük. Nekem tetszett az éber harcossága, figyelmeztetése, hogy ne lankadjunk, buzdítása a megbocsátásra, szeretetre, figyelmességre. Minden nap tartsunk lelki edzést imával, böjttel és virrasztással, hogy tudjuk megvédeni a szívünket, gondolatainkat, tudjuk magunkra ölteni a lelki fegyvereket, az új ruhákat. Ahhoz, hogy győztesek lehessünk, figyeljünk a kőre, mely által a forráshoz visszajutunk és mindenért hálát adjunk. A közösségre, mindenkire áldást kérjünk.
Hálás vagyok Istenek, hogy részt vehettem a kurzuson. Nagyon mélyen meghatottak a tanítások. Isten megmutatta, hogy ne mással beszéljem meg a gondjaimat, bajaimat, hanem Istennek mondjam el. És ne embereknek akarjak megfelelni, hanem Istennek. A harc fölöttünk dúl, minket akar kiragadni a jó Isten kezéből és mindegyikünknek meg kell vívni a maga csatáit, meg kell hozni a maga döntését. Ebben a küzdelemben nagyon hatékony fegyver az ima és dicsőítés, Istennel való beszélgetés. Isten jelenlétének tudatos befogadása, hogy ki tudjuk nyitni a szívünket.
Én rájöttem, hogy mindig tanulunk valamit, nem elégedhetünk meg azzal, amit tudunk. Krisztus katonájaként hogyan védjük meg magunkat, amikor támadások érnek, hogy mit engedünk be a szívünkbe, a gondolatainkba, nem mindegy, mit hallgatunk és kire hallgatunk, hogy hogyan imádkozunk, Jézust valljuk meg, vagy a panaszt tesszük első helyre? Nem lehet egyszerre dicsőíteni az Urat és panaszkodni.
Legyünk céltudatosak, merjünk odamenni Jézushoz.
Milyen fontos az elhatározás, hogy döntök, figyelem, hogy az Úr mire hív az Igén keresztül, ismernünk kell az Igéket, az a mi fegyverünk. És külön köszönöm, hogy gyakorlati részben is megtapasztaltam a szolgálatot, milyen Isten szolgálójának lenni, közbenjárni másokért.
A hétvégi kurzus megerősítette bennem, hogy keresztségem és istengyermeki mivoltomban milyen nagy hatalommal ajándékozott meg Isten, és hogy keresztény kötelességem felvenni a harcot a gonosszal, a bűnnel, de ebben nem vagyok egyedül, mert Isten számtalan "fegyvert" ad a kezembe. Ebben jó volt megerősítést nyerni.
A kurzuson megélt tapasztalatom az, hogy a dicsőítés a lelkemet Istenhez emelte, és ahogy Kata kibontotta az Igéket, nagyon elmerültem az Isten igéjében, úgy éreztem, hogy az táplálék. Elhatároztam, buzgón fogok táplálkozni belőle, mert így meg lehet állni a szellemi harctéren Isten Igéje által.
Régóta nem tanultam igét, de most újra kezdtem kiírni, rögzíteni. Próbálom megélni, hogy a szavaim építőek legyenek és kerüljem a bomlasztó beszédet. Új módon értettem meg az Úrnak való engedelmesség fontosságát - "alapöltözet" Isten fegyverzete alá.
Az "emlékköves" gyakorlat segített újra felidézni azokat a helyzeteket, amikor valóban Isten kezét éreztem az életemben, és hogy bízzak Benne: ma is gondoskodik, szeret, csodát tesz, ha szükség.
Ezen a kurzuson megértettem, hogy a szellemi fegyverzetbe öltözés előtt van egy nulladik lépés: magunkra ölteni az új embert. Mielőtt harcba indulnék, tudnom kell, ki vagyok és kinek az oldalán harcolok. Ez mindennek az alapja.
Megerősödött bennem, hogy Isten maga harcol értem, Ő szerzi meg számomra a győzelmet, Ő mellettem áll akkor is, amikor nem érzem, nem látom Őt. Az én dolgom a harcban az, hogy engedelmeskedjek neki: ismerjem az Ő hangját és azt tegyem meg, amit Ő kér, akkor, amikor Ő mondja.
Amikor befogadva Jézus Krisztus megváltásának erejét megvallottuk szavainkkal, hogy Ő a győztes, a Szentlélek felhozta bennem egyenként az elmúlt évek harcait és azokat a győzelmeket, amiket Ő már megszerzett nekem. Nagy hála töltötte el a szívemet és bátorságot, reményt adott a jelenlegi harcaimban.
Imádkozzak hittel, Jézus sokkal többet ad, mint amit tőlem kér. Ne adjam fel a közbenjárást a körülmények miatt, mert nagy a jutalma. És vannak dolgok, ami fölött nincs hatalmunk, ezért ne kárhoztassam magam, ha nem az lesz az eredmény, amit vártam. Teljes szívvel bízzak az Úrban, az Ő döntésében, bölcsességében.
Elhatározni, hogy élő kapcsolat legyen az Úrral. Isten a szívemet vonzza, mert terve van velem. Engedelmeskedni Istennek akkor is, mikor nem látom tervét. Lélekben és igazságban imádni Istent.
Végül: A kegyelem nem azért ingyenes, mert nincs értéke, hanem azért, mert olyan drága, hogy emberi erővel megfizethetetlen”
A kurzuson megértettem a szellemi fegyverzet fontosságát, értelmét. Magamra kell öltsem Isten fegyverzetét, igéjét, evangéliumát. Ha engedem a bántást az életemben, akkor nem használom jól a megváltás ajándékát. Amikor embertársamtól bántás ér, ne szálljak perbe vele, ne haragudjak rá, mert az Úr érte is meghalt a kereszten. A támadás az ellenségtől jön és az embert használja fel ellenem. Engedelmeskedjek Istennek, ha hív, ha pedig küld, menjek. Ha azt mondja: maradj veszteg, akkor azt tegyem, ha nem is látom a célt, tartsak ki. Legyek kitartó, hűséges, bátor, mert Ő mindig velem van.
A Szellemi harc és közbenjárás kurzusra elsősorban hálával és köszönettel gondolok vissza, hogy az Úr kegyelméből részt vehettem, új ismereteket kaptam a szellemi harcról és a közbenjáró imádságról, olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, amelyek hatással lesznek a további lelki fejlődésemre és megerősítenek az úton, amelyen elindultam. Különösen sokat jelentettek számomra az elhangzott tanítások és a Szentírás igéi, amelyek új megvilágításba helyezték a lelki küzdelmeket, és megerősítettek abban, hogy a Megváltó által mindig van remény és győzelem. Megtapasztaltam Isten kegyelmét, békéjét és szeretetének megerősítő erejét. Bátorítást és eszközöket kaptam arra, hogy bizalommal álljak helyt a mindennapi lelki harcokban és még nagyobb hittel vállaljam a közbenjáró imádság szolgálatát.
Hála van a szívemben
Köszönöm Uram, hogy megmutattad a szeretetedet. Köszönöm, hogy akkor is munkálkodsz az életemben, amikor nem látom vagy nem értem, mit teszel. Köszönöm, hogy türelemre tanítasz, és hogy nem mondasz le rólam. Ma még inkább szeretnék Hozzád tartozni. Formálj olyanná, amilyennek Te szeretnél látni! Adj alázatos szívet, engedelmességet és bátorságot, hogy azt az utat járjam, amelyre elhívtál. Tudom, hogy nélküled semmit sem tehetek, de Veled minden lehetséges, amit Te akarsz véghezvinni az életemben. A Te szereteted az, ami megtart, felemel és reménységet ad. Köszönöm, hogy a Tiéd lehetek.
Szellemi harc és közbenjárás
Nagy meglepetés volt a hétvége. Úgy érzem, egy lépcsőszintet léptem felfelé. Az Úr nagy dolgokra hív, terve van velem, olyan dolgokra, hogy fel sem tudom fogni. Ma megmutatott felém egy olyan szeretetet, amiről nem is gondoltam volna, hogy valaha kinyilatkoztatja előttem. Kicsit hasonlít ahhoz, amikor szerelmesek vagyunk, de ez nem emberi szeretet, hanem isteni. Szavakkal nehéz leírni. Ez egy magasabb szinten megtapasztalt szeretet: átölel, biztonságot ad, melegséget nyújt, a szívünk élővé válik és a szeretete teljesen átjár.
Egyszer megkérdeztem valakit: „Ti hogyan érzitek a Szentlelket? Hogyan tudtok ilyen mélyen imádkozni, és hogyan láttok isteni képeket?” Azt válaszolta: „Mi csak elhittük, hogy az Úr megmutatja ezeket.” Egyszerűen elhitték, hogy szeretve vannak az Úr által.
Sok mindent a kicsi emberi elménk túlbonyolít, pedig annyi minden olyan egyszerű és tiszta. Minden meglepetés volt. A nevemen szólítottak. Uram, megszólítottál! Hangosan kimondták a nevemet és rám adtál egy köpenyt, amely sokkal nagyobb volt nálam, de Te tudod, hogy bele fogok nőni. Már régen kértem Tőled, hogy küldj egy jelet vagy egy érintést, és most átöleltél a szereteteddel. Boldog vagyok, Uram, hogy felemelted szolgádat.
Egész hétvégén Kata beszélt hozzám, de valójában az Úr szólt rajta keresztül. Milyen régóta vágytam, Atyám, a közelségedre! Mennyire megmutattad magad, mennyire átöleltél, mennyire szóltál hozzám! Egy ideje böjtölök és kitartóan imádkozom minden nap. Lehet, hogy ez is segített: kiüresítettem magam, hogy tiszta szívvel tudjak az Úr elé járulni.
Igéid összeértek, a földről az égig emeltek. Most nagyon sok minden világossá vált. Eddig csak elméletben ismertem ezeket, de most meg is tapasztalhattam. Például azt az igét: „Ha az én kutamból isztok, soha többé meg nem szomjaztok.” Ezt az érzést is átélhettem. „Kérjetek, és adatik nektek.” „Örök szeretettel szerettelek titeket.” Most már megértettem, Uram, hogy kitartóan kell várni. Sokáig nem értettem, miért váratsz, mielőtt megmutatod magad. Nekem is legalább hétszer kellett körbejárnom a jerikói falat és türelmesen kivárnom, hogy úgy mutatkozz meg előttem, ahogyan azt soha nem gondoltam volna. Ilyen mennyei boldogságot még soha nem éreztem. Teljes bizonyossággal tudom, hogy megváltottál engem, és én megvallak Téged. Most már teljesen a Tiéd vagyok. Tedd velem azt, amit szeretnél, én pedig engedelmeskedem Neked és alázatosan követlek.
Az egyik szünetben Kata egy olyan mondatot is elmondott, amelyről tudom, hogy Tőled érkezett: „Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá.”
Hiszem, hogy az egyszerűségemet, az alacsony termetemet, a szerénységemet és a csendességemet használod fel arra, hogy erőssé és harcossá tegyél. Nagy harcossá.
A kurzus számomra sok mindent új megvilágításba helyezett és megerősített. Új vágyat kaptam a szívembe, hogy ismerjem meg Isten igéjét még jobban, és főleg, hogy megvalljam életem minden helyzetében; valamint az is, hogy időt töltsek Istennel, és az imádságom kapcsolattartás legyen, ne kívánságlista.
Különösen a szívemhez szólt az, hogy úgy nézzek az emberekre, hogy értük folyt Jézus drága vére.
Sokszor gondoltam arra, hogy értem ki imádkozik, ezért csodálatos élmény volt új módon meghallani, hogy Jézus a főpapi imájában értem közbenjár. Ezt az imát át is elmélkedtem a kurzus után.
Ezen a hétvégén Pál apostol szavai érintették meg a szívem. Megértettem a dicsőítés és az ima fontosságát. Pál és Szilás is ezt tette a börtönben, nem féltek, hanem dicsőítették az Urat és csoda történt. Fontos, hogy állandó, élő lelki kapcsolatban legyünk Istennel, amelyben minden gondolatunkat, cselekedetünket, hálánkat átitatja az ő jelenléte. Mert azt mondta Pál, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok..." Hála és köszönet ezért a hétvégéért!
A kurzus engem megerősített több olyan dologban, amik kérdésként fogalmazódtak meg bennem. Isten mindig tudja, hogy amit kérünk, az a javunkra válik-e és aszerint válaszol. Őt bárhol és bármikor megszólíthatjuk, nincs helyhez és időhöz kötve, nem kell bejelentkezni és időpontot kérni. Hozzá csak teljes őszinteséggel, bizalommal és szeretettel érdemes közeledni. Én úgy érzem, hogy a Jóisten az Atyám, Jézus a Testvérbátyám, Mária az Édesanyám, hozzájuk ezzel az érzéssel tudok fordulni. Az életem során visszagondolva (73 év) mindig ott voltak velem, segítettek, megvédtek, tanácsoltak. Még csak nem is kellett kérnem a segítségüket, csak elfogadjam azt a sok jót, amit nekem nyújtottak. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezekért. És hálás vagyok azért is hogy részt vehettem ezen a kurzuson.
Hálás vagyok, hogy ott lehettem a SZELLEMI HARC ÉS KÖZBENJÁRÁS kurzuson. A tanítások nagyon mély benyomást tettek, végig azt éreztem, hogy csak nekem szól. Jó megtapasztalni, hogy Isten szelíd, türelmes, hűséges, irgalmas. Ami számomra fontos, hogy türelmes kell lenni és engedelmes, valamint mikor imádkozol és elkalandozol, nem baj, térj vissza újra meg újra. "Maradjak veszteg"!!! A kurzus után jobban odafigyelek, mire mondom ki hogy "imádom", mert az imádat csak Istennek szól!
Nekem nagyon jó volt a kurzus, új ismereteket kaptam az imáról és egy-egy szentírási rész, amit ismertem, új mondanivalót tartogatott számomra.
Nagyon mélyen érintett, amikor egymásért imádkoztunk a végén, nagyon mély békét éreztem.
Számomra jó volt az a sok Ige, amivel alátámasztotta mindazt, amivel a hétvégén hozzánk szólt. Az elmondottak alapján még sokat kell változtassak a gondolkodásomon és sok területén az életemnek.
Ez a hétvége számomra nagyon megerősítő volt. Jó volt Isten fegyverzetét magamra venni, és feladatot is kaptam, hogy megerősödjek és belenőjek ebbe a fegyverzetbe. Arra hív az Úr, hogy adjam oda a tizedet az időmből. Jó volt hallani, hogy Istennek jó terve van minden ember életére, és hogy Ő szüntelen harcol értünk. A sok Ige, ami elhangzott a hétvégén, nagyon sokban segíti az Istenkapcsolatom megerősödését.
A szellemi harc és közbenjárás kurzuson megértettem, hogy Istennek kell átadnom a szívemet teljesen, hiszen Ő a győztes Király és hogy Ő adja a diadalmat. Isten harcol értünk, mi csak ellen kell álljunk az ördögnek, felöltve Isten fegyverzetét. Még megértettem, hogy a döntés alapja a szívünkben a bizalom és a hittel való imádkozás. Minden helyzetben jóban-rosszban dicsérjük, dicsőítsük, magasztaljuk, imádjuk és áldjuk az Istent, kifejezve szeretetünket, hiszen Jézus Krisztus Vére a pecsétünk.
„Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár, keresvén, a kit elnyeljen” 1Pét 5,8
Ezt az igét új fényben értettem meg. Valójában a fogatlan oroszlán azért ordít, mert így akar félelmet kelteni, mivel már fogatlan. Fogatlan, mert Jézus megváltása által az ördög le lett fegyverezve, úgymond átesett Jézus által minden fogászati beavatkozáson. Jézus győzelme által én is győztes lehetek, Jézus nevét megvallva a szellemi harcaimat győzelemre viszi. Jézus megváltása által új ruhát kaptam, mint a tékozló fiú, miután visszatért az Atyai házba. Én Isten szeretett gyermeke vagyok, örökös és nem szolga.
Istennek legyen hala a kurzusért! Elsősorban megértettem, hogyan kell magunkra ölteni Isten szellemi fegyverzetét és hogy mit jelent mindenik "öltözet" külön-külön, és hogy nem lehet csak úgy magunkra kapkodni mindent. Aztán a szívemet nagyon megérintette az az igazság, hogy Isten nem változtat a rólam alkotott tervével kapcsolatban: nem szabja rövidebbre az életem folyamán a terveit velem kapcsolatban annak függvényében, hogy én bizonyos helyzetekben elbukok vagy vargabetűket írok le és így fizikai időt vesztegetek el. A harmadik tény pedig, hogy figyeljek, mire hív Isten, ne saját magam határozzak el dolgokat.
Pár gondolat, amik megragadtak, megmaradtak a kurzusról:
Amit szívemre helyezett az Úr, hogy töltsek több időt Vele és az Igéje tanulmányozásával. Hogy a harcok, kísértések, problémák idején tudjam, mint Jézus, ami "meg van írva."
Az Igén forgassam a gondolataimat, mindazon, ami szent és igaz, és figyeljek, mivel töltöm meg a szívem és a gondolataim. Beszédem meg legyen igaz és egyenes. Ne mind kozmetikázzam a mondandómat.
Ne a saját elhatározásom szerint töltsek időt az Úrral, hanem keressem, hogy Ő mire hív, és vezet. Figyeljek a Szentlélekre, ebben is, és azt bátran tegyem, amire hívást érzek.
Gyűjtsek minél több "emlékkövet", hogy emlékeztessem magam Isten győzelmeire az életemben. Így tud növekedni a hitem és a bizalmam Benne.
A kurzus segített, hogy Isten jelenléte járja át a mindennapjaimat tudatosabban. Döntsek Isten mellett a kísértéseimkor, a hitben megállva imádkozzak, Isten igéjére, igazságaira figyelve és gyakoroljam a közbenjáró imát.
Tetszett nekem a kurzuson, hogy minden mozzanata alá volt támasztva Isten igéjével, az Ő igazságával. Nem csak a tanításokon keresztül tanulhattunk, hanem ezen a jó példán keresztül is. A szellemi harc minden területén fontos, hogy védjük a szívünket, a gondolatainkat és hittel hirdessük Isten igazságait és az evangéliumot. Teljes bizalommal legyünk Isten iránt, erősítsük a Vele való kapcsolatunkat és engedelmeskedjünk az Ő tanításának Szentlelke által. A győzelem garantált. A mi dolgunk csak az, hogy teljesen Rá és az Ő igéjére alapozzuk az életünket!
A hétvégi szellemi harc és közbenjárás kurzus, úgy érzem, megerősítette az alapjaimat, bátorítást, motivációt adott a radikális és elkötelezett Istenkövetésre. Felnyitotta még jobban szellemi szemeimet az igazságra, hogy harc van, amiből egyikünk sem maradhat ki, ezért nem lehetek közömbös és nem lankadhatok. Magával ragadt az előadók szeretetteljes, mély, átéléssel teli előadása, a sok személyes tapasztalat, amelyeket megosztottak, a közvetlenségük és a szemléletes példák. Mélyen érintett a sok bibliából hozott példa, bíztatás. Leginkább az érintett meg, hogy Isten harcol értünk. Megerősödtem az Isten harcos népéhez való tartozásomban. Ezt a kapcsolódást számomra a testvérek előtt kimondott döntésem és az erőteljes közös dicsőítés tette még meghatározóbbá. Jó, hogy ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül.
A Szellemi harc és közbenjárás hétvégén megerősödött bennem, hogy mielőtt felölteném magamra a Páli levelekben leírt szellemi fegyverzetet, van egy megelőző lépés: döntéseim által nap mint nap meg kell újuljon a gondolkodásom, hogy tudjam ki vagyok, hogy a Jézus a zászlóaljához tartozom, Istennek engedelmeskedve a hit tüzével indulhassak harcba.
Hálát adunk Istennek a Búzamag közösség által 2010. november 4-6. között megszervezett EGYHÁZ KINCSEI kurzusért, amin 30-an vettünk részt Csíkszeredában a Szent Kereszt plébánián. 2026 áprilisában újra megtartottuk a Szent Ágoston plébánián.
Tudjuk, hogy a Katolikus egyház sok kinccsel rendelkezik, mégis keveset ismerünk belőlük. A kurzuson ezekből a kincsekből fedeztünk fel néhányat. Új módon fedeztük fel a parancsolatokat, a bűnbánat, oltáriszentség, bérmálás, házasság, egyházi rend szentségét és a szentek közösségét, mint „földbe rejtett kincseket”, amiért érdemes mindent eladni, hogy a kincset rejtő föld a miénk legyen. Szemléltük a Szentírás és a Katolikus Egyház Katekizmusán keresztül, hogy milyen csodálatos az Egyház tanítása. Az oltáriszentség imádása által Jézus egészen közel jött hozzánk. Külön öröm volt megtapasztalni a bűnbánat szentségében az irgalmas Atya szeretetét és a szentmisében megünnepelni Istengyermekségünk méltóságát. Tudatosult bennünk, hogy küldetésünk van az evangélium hirdetésére, hiszen a világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek a megnyilvánulását.
Külön köszönjük a Keresztirány szolgálatnak, kiemelten Eberlain Évának, akik ebben vezettek minket.
Dánél József
Megértettem: ahhoz hogy dicsőítő szívem legyen, csak fel kell szítanom magamban mindazt, ami Isten. Mégis ennél több is kell: átadnom neki a szívemet, hogy csak ő lehessen benne és amit ő akar.Megértettem, hogy ő már megharcolta a harcaimat és győzött. Ha pedig erőt akarna venni rajtam, hogy ez nem így van, valljam meg, hogy ő a győztes Király, és ez az ő harca, nem az enyém.
Megértettem, hogy a dicsőítés a legerősebb fegyver a szellemi harcban.A szellemi fegyverzetet sem azért kell magunkra öltsük nap mint nap, hogy harcoljunk az ellenséggel, hanem hogy ellen tudjunk állni neki. Jézus már győzött az ellenség felett, mi az Ő gyözelmét kell megvalljuk és az ellenség menekül.
Számomra nagyon felemelő volt az ÁSZÁF kurzus. Sokmindenre rávilágított az Isten az életemben, amin változtatnom kell annak érdekében, hogy még közelebb legyek Hozzá. Megértettem, hogy az ima szív nélkül üres. Minden nap dicsőítsem Istent, még ha rossz napom van, akkor is. Ha az imaéletem rendben van és megvan a napi rendszeres ima, akkor az életem többi területei is rendben lesznek.
A gondoskodó Istent tapasztaltam meg a kurzuson. Én azt kértem az Úrtól, hogy adjon nekem is olyan lángoló szívet, mint Ászáfnak volt. Dicsőség az Úrnak ,hogy megadta! Még ami nagyon megragadott a tanításból, hogy teljes szívemből felemelt kezekkel, dícsőítsem az Urat!
Nagy élmény volt megtapasztalni Isten jelenlétét és Isten jelenlétével dicsőíteni.A kurzuson tapasztalt szabadságot, boldogságot és nyugalmat sosem fogom elfelejteni. Még jobban megtanultam lélekből dicsőíteni.
Azt tanultam az Ászáf kurzuson, hogy az ima a szívem felemelése Istenhez. A szívem mindennél fontosabb, ezért óvjam.A szívemre és magamra vigyázni csakis Isten lelki fegyverzetének felöltésévek tudok.A harcot pedig a Szentlélek erejévelvívja meg értem az Úr.A dicsőítés is egy fegyver a harcban, amely a Jóistennel való találkozásból, az ő megismeréséből, a vele eltöltött időből,a lángra gyújtott szív imádatából fakad.
Hálás vagyok, hogy mostmár bizonyos lehetek abban, hogy az Ő imádata van a középpontban az életemben,akár fent vagyok akár lent. Ezt nagy kegyelemnek élem meg, mert így helyrekerültek a prioritások az életemben. Mostmár tudom, hogy Ő is azt akarja, hogy szent legyek,, de nem várja hogy ezt egyedül tegyem meg, hanem Ő tesz szentté.
Dicsőség az Úrnak ezért!
Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, és hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem! Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is visszajelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha. Bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom, Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.
Mottóként viszem magammal a kurzusból: „A dicsőítés egy megismerésből fakad. A dicsőítésben a szív imádkozik. Ha a szív távol van az Istentől, az imádság üres.”
„Isten nem az alkalmasokat hívta el, hanem az elhívottakat tette alkalmassá.”
Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten Szentsége és Dicsősége nem választható el a jelenlététől, nála mindig van több és több. Megmutatta egy új arcát a gondoskodó, szervező Urat ismerhettem meg még jobban. Megtapasztalhattam milyen erős a dicsőítés mint fegyver a szellemi harcban, amikor közösen, egységben szíveinket hozzá emeljük,Ő ott van és cselekszik.
Minél több időt töltöttünk az Ő szent jelenlétében, annál jobban lángolt a szívem. Azt éltem meg, hogy Ő semmit sem akar visszatartani magából. Az én befogadóképességem csak a korlát, Ő mindent oda akar adni.Az imafüzetembe nemrég beírt mondatomra adott konkrét választ, ami nagyon meglepett. Hálás vagyok a gyógyításért, amit véghezvitt bennem.
A hétvége során megtapasztaltam Isten megszabadító személyét, mert miután kimondtam a bűneim felett azt, hogy Ő az Úr, egy ember, akit megöleltem azt mondta, hogy most Isten megszabadított valami bűntől, amitől nem tudtál már rég óta szabadulni. Megtapasztaltam, hogy milyen nagy ereje van a közös imának, hogy milyen átadnom magam neki teljesen. És megtapasztaltam azt, hogy milyen Szentnek lenni. Hála és dicsőség ezért az Úrnak mindörökké.
Mélységes hála van a szívemben, hogy részt vehettem az Ászáf kurzuson. Úgy érzem erősödtem a hitemben, hogy én is fontos vagyok Isten számára, mert én is bármilyen formájú kő vagyok, fontos vagyok az alaphoz.A tanítások által ez a kő csiszolódót és hiszem,hogy még itt nem ért véget.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra megerősítette bennem, hogy lát, hall és törődik velem, hogy tényleg reményteljes jövőt szánt nekem!Valóban elfogadottnak éreztem, s érzem ma is magam! Végtelen öröm töltött el, hogy örömére szolgál a szolgálatom, ezzel is vissza jelezve, hogy tényleg gondja van rám és irányít, nem hagy magamra soha,s bátran merjek Rá hagyatkozni, nem nekem kell a harcokat megvívnom. Számára nem teher engem vezetni és a harcaimat megharcolni. Számára semmi sem lehetetlen! A dicsőítő dalokon keresztül elkezdtem megtanulni igazán imádni Őt, és vágyat keltett bennem, hogy napi szinten e formában is kapcsolódjak hozzá, mert ez számára is és számomra is öröm.
Hála van a szívemben, hogy eljöhettem a kurzusra. Úgy mentem el, hogy énekelgetünk keresztényként és úgy jöttem el, hogy már nem csak a számmal és a gitárommal éneklek az Úrnak, hanem a szívem dicséri az Urat.
Az ÁSZÁF kurzuson segítséget kaptam, hogy felismerjem, melyek azok az akadályok, amik távol tartanak a szerető Istennel való mélyebb találkozástól, attól, hogy Őt mégjobban megismerjem. Az egyik az idő, újra kell tervezzem az időmet. A másik, hogy legyek ott, ahol vagyok, ne a múlttal és ne is a jövővel foglalkozzam. Még jobban elmélyült bennem, hogy Isten a szívemre vágyik, hogy az imádásban az Ő szívével egyesüljön az én szívem, hogy szabadon és önazonosan élhessek. Engedjem, hogy Isten tűze átformáljon, megtisztítson a bűneimtől, így tud gyümölcsöző lenniaz életem, a szolgálatom. Ha áldom Istent, akkor Isten áldása van életemen.
Az ÁSZÁF kurzus számomra egy nagyon felemelő érzés volt, sok új embert ismertem meg és úgy érzem, megdobbant bennem a dicsőítő szív.
Bennem sok alapvető dolog letisztult a hétvégén, amikről azt hittem eddig, hogy tudom, mi az. Megértettem, hogy mit jelent az imádás, a dicsőítés és az, hogy az Úr SZENT, új értelmet nyertek számomra. Ugyanakkor a hétvége egyik legfontosabb üzenete az, hogy az Úr először arra hív el, hogy időt töltsek vele, tanuljak meg a jelenlétében lenni, s miután ez már alapvető lett, csak azután hív magára a szolgálatra.
Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem a kurzuson. Előtte pont éreztem, hogy nagyon nagy szükségem lenne fejlődni a dicsőítésben és nagyon kívántam egy jó dicsőítést is. Istennek hála, fejlődtem és teljesen át tudtam élni figyelemmel minden percét. Nagyon hálás vagyok, sokkal többet fejlődtem, mint gondoltam volna. Rendesen én is meg vagyok lepődve magamon, hogy mennyit változtam belsőleg. Csakis kizárólag szép élményeim voltak, örökké emlékezni fogok erre a pár napra és mindig hálás leszek érte.
Első nap már megtapasztaltam, hogy Isten elfogadott és terve van velem. A dicsőítés alatt szívemet felemeltem Őhozzá és szívünk összeért. Isten azt mondta: Én elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy. Szintén megtapasztaltam, hogy Istennek hatalma van fölöttem (életem, vágyaim, beszédem stb.) mindenek fölött. Mélyen megtapasztaltam, ahol Isten jelenléte van, ott dicsőség van. Ott kell legyek a legszentebb, ahol nem lát senki, csak Ő. Én látó ember szeretnék lenni, aki túl lát ezen a sok szeméten, nem veszik bele a malomkerékbe.
Ezen a hétvégén tapasztaltam meg, hogy Istent dicsérni, Isten közelében lenni egy fergeteges buli! Hiszem, hogy ez csak töredéke annak, ami a Mennyországban vár ránk. Nélküle üres lenne az életem. Dicsérni akarlak Istenem, amíg élek, imádni, míg hozzád hasonló leszek!
Első nap fel-feljött bennem, hogy én úgy igazán mit keresek itt, és hogy minek jöttem. Szombatra ez megenyhült bennem, de annyira rosszul voltam fizikailag, hogy nehezen tudtam jelen lenni, viszont ennek köszönhetően megtapasztalhattam még jobban az Atya szeretetét és azt, hogy hozzá valóban bármikor lehet bizalommal fordulni. Nagyon különleges volt utána arra rájönni, hogy ha fizikailag is képes meggyógyítani, akkor lelkileg is. Ekkor jött pont szóba Jézus szabadító ereje és jó volt Elé vinni minden gátlásom. S mindez vasárnapra akkora békével töltött el, hogy fizikailag könnyebbnek érzem magam. Sokkal könnyebb volt a kurzus óta a Szentírást is értelmezni és, emellett, a hozzáállásom is jelentősen megváltozott a mindennapokhoz.
Hála Istennek mindenért és mindenkiért, hogy részt vehettem az ÁSZÁF kurzuson. Még mélyebben megtapasztaltam az Isten jelenlétét az életemben. Le tudtam tenni azokat a dolgokat, amelyek lehúztak, és amiben kértem, hogy formáljon, megkaptam. A többit, hiszem, hogy amikor aminek eljön az ideje, és a javamat fogja szolgàlni, megadja.
Dicsőség Istennek !
Az Ászáf kurzuson felfrissült bennem az, hogy mennyire fontos, hasznos és jó Istent dicsőíteni és megvallani, kihirdetni Isten győzelmét a küzdelmeim felett. Megértettem, hogyha Istennek énekelek, akkor megszűnnek a félelmeim. Reményt kaptam a szellemi harcom kimenetelét illetően. Visszaállt az iránytűm Jézusra, nagyobb lendülettel megyek imádkozni, Vele lenni.
Az ÁSZAF kurzus utolsó napján megtapasztaltam, hogy a dicsőítésben erő van. magammal viszem azt a gondolatot, hogy a nehézségekben Istenre szegezem a tekintetem, Őt dicsőítem és megvallom Jézus Krisztus hatalmát és erejét az adott megpróbáltatás fölött, mert ugye nem lehet egyszerre énekelni és félni. A másik gondolat, hogy Isten erejében és hatalmában kiállok a mennyei harctérre és nem engedem, hogy a gonosz hónapokat/éveket raboljon el az életemből.
Ami sorsfordító a kurzus kapcsán: az életem nem önmagamról, hanem Róla, a Nagy Ő-ről, a názareti Jézus Krisztusról szól.
Nagyon jó volt több mint 60 emberrel dicsőíteni az Urat, sok mindent tanulni úgy, hogy különböző korosztály egységben tudott lenni! Nagyon jól felépített kurzus a Dicsőítésről mindenki számára, hangsúlyozom: mindenki számára! Főleg azoknak, mint én, akik csak pengették a húrokat és nem értettem a lényeget, de nem csak azoknak szól, akik játszanak valamilyen hangszeren, hanem mindenkinek, aki tiszta szível dicsőíteni szeretné az Urat!
Csodálatos, áldásokkal teli napokban lehetett részünk az Ászáf-kurzus ideje alatt. Nagyon sok szívbéli kinccsel gazdagodtam. Megszületett a vágy a szívemben, hogy legyen a házunkban egy elkülönített hely, ahol egyedül és családként is Isten jelenlétében lehetünk. Több gyakorlatias tanácsot is magammal hoztam, de ami a legtöbbet adott, hogy a szívem a kurzuson töltött napok alatt lassan, fokozatosan Istent dicsőítő, szabad szívvé alakult.
A kurzus kezdetén már éreztem, hogy nagy utat fogok bejárni. Vágytam arra, hogy fellobbanjon bennem újra a tűz az Isten iránt, sóvárogtam a belső, mély találkozás után, ami kiégeti belőlem a rám rakódott salakot, a közönyt, a lelkesedés hiányát, a megszokást, a szürkeséget. Ez megtörtént! Isten a tanítások és főként a sok lelkes és lélekemelő dicsőítés során nagyon közel jött. Megújította elkötelezettségemet, magához vonzott és újra meghívott a vele való kapcsolatra. Megtapasztaltam a törődést, a közösség édességét, a jó helyen lenni jó érzését.
Megtapasztaltam, hogy ő jelen van a harcainkban. Isten győzedelmes Isten és átadhatom neki minden bajomat nehézségemet, mert Ő már győzött ezek felett. Amikor ott álltam előtte, alig jött ki szó a számon, de hiszem, hogy Ő hallotta.
Ezen a kurzuson megértettem, hogy Isten szeret, elfogad és vágyik, hogy élő kapcsolatban legyen velem. Tüzet akar gyújtani a szívemben, hogy szabadon imádjam és dicsőítsem Őt mindenért, hogy szívemet tudjam felemelni hozzá. Ha a szívem távol van Istentől, az imám üres.
A kurzus számomra egy óriási változás kezdete. Változás az élethez, emberekhez, nehézségekhez való hozzáállásomban, és legfőképp az Istenkapcsolatomban. Nehéz csak néhány dolgot kiemelni, mert úgy érzem, minden téma nagy hatással volt rám és bármelyikből erőt tudok majd meríteni, bármilyen élethelyzetben. Mégis talán a legtalálóbb, legérdekesebb gondolat számomra az volt, hogy "Nem lehet egyszerre félni és énekelni". Mivel az éneklés és a félelem / bizonytalanság is a mindennapjaim része, így ezáltal mégis tudok arra fókuszálni, hogy egyik kizárja a másikat.Ugyanakkor úgy érzem, képes vagyok kicsit lelassulni a rohanó hétköznapokban és könnyebben, nyugodtabban, és ezáltal még gyorsabban is elvégeznia mindennapi teendőimet.
Hálát adok Istennek ezért a kurzusért, mert közösségben, újszerűen és még mélyebben találkozhattam Vele. Megerősítettaz életszentségre való elhívásban, és abban a csodálatos igazságban, hogy a dicsőítésben az Istenhez emelt szívem egyesül Vele - és hogy ez minden egyes ember elhívása.
Ami nagyon a szívemben maradt, hogy hozzátapadjak Isten szívéhez, eggyé válni vele, felemelni szívemet az Ő jelenlétéhez. Hagyni, hogy kiégessen mindent, ami még elválaszt tőle. Megértettem, hogy Isten csak azt várja tőlem, hogy teljesen megbízzak benne, ráhagyatkozzak az Ő akaratára, hogy teljesen szabaddá váljak az Ő dicséretére.
Kegyelméből vegyek uralmat az érzelmeimen, gondolataimon, aggodalmamon. Bármekkora bajban is vagyok,Isten soha sincs bajban. Valljam meg az Ő győzelmét minden problémám felett, és teljes szabadságot kapok, hogy tiszta szívvel dicsérjem Őt. Nem kell én harcoljak, mert az Úr harcol helyettem, s én csak énekeljek, dicsőítsem Őt, mert nem lehet egyszerre félni és énekelni.
A kurzusra nagy vágyakozással és nyitottsággal jöttem. Vágytam arra, hogy Isten különösen közel jöjjön. Ami megragadt, hogy mennyire vagyok jelen Isten számára, ott vagyok, ahol vagyok, vagy a lelkem, gondolataim máshol járnak? Csak ott lenni és teljes lényemmel rá figyelni, az Ő arcát keresni.Volt már, hogy azért dicsértem Istent, amilyen arcát már megismertem, de ez csak spontán volt, illetve a Lélek vezetett, nem volt tudatos lépés. Itt rájöttem, hogy ezt minden alkalommal jó felelevenítsem, mikor dicséretben elé állok.
Ami szintén mély volt a kurzuson, a szentségre törekvés megerősítése bennem. Eddig is gyakran kértem Istentől, hogy szenteljen meg, nem akarok megalkudni a világgal. Égessen ki belőlem minden szennyet. Az erősödött meg bennem, hogy ez a Lélek munkája, nem izomból kell elérjem a megszentelődést, persze a harcaimba én is bele kell álljak.
Az Ászáf kurzuson megtapasztaltam, hogy Isten gazdagon megáldja az együttléteket, amikor egységben az Ő dicséretére gyűlünk össze, igéje átitat, mint lágy eső a száraz földet. Szakadt a lánc, újra tűz gyúlt a viaszként megpuhuló szívemben, amikor teljesen átadtam mindent Neki, hogy megtisztítson.
Az Ászáf kurzus számomra egy csodálatos, ajándékokkal teli hétvége volt. Egy különleges meghívással kezdődött, àtformálta a szomorú szívem és dicsőítő, örömteli szívvé alakította.Hálásan köszönöm, hogy olyan sok ajándékkal halmozott el a Jóisten és kimutatta a végtelen szeretetét.
Nagyon sok jó dolgot tapasztaltam a kurzuson. Első nap úgy gondoltam, hogy lehet, jobb lett volna, ha otthon maradok. Érdekes, szokatlan és furcsa volt. Nagyjából a második nap délelőttjén volt egy fordulópont. Azutántól egy nagyon mély, hittel teli, és érzékeny élményem volt. Közelebb kerültem Istenhez, sok olyan rossz érzést és rossz dolgot otthagytam ezen a kurzuson,amit szerintem nem tudtam volna máshol otthagyni.
Mindig úgy voltam, hogy a Mennyei Atya olyan, mint én, hogy megbocsát, de a számlát a végén be fogja nyújtani a bűneimért. Úgy érzem ezt most el tudtam engedni. Voltak olyan dolgok, bűnök, amiket hosszú ideig cipeltem és sokszor meggyóntam, batyuként vittem a hátamon. Nagy szabadulást éltem meg most, meg tudtam első sorban ennyi idő után bocsátani magamnak és ez a batyu lekerült a vállamról. Úgy érzem, hogy „kinőttek a szárnyaim”. Egy másik dolog, hogy édesanyámnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Tudtam régebbről, hogy édesanyám az okozója sok sérülésemnek, mert úgy gondoltam neki köszönhető, hogy nagyon önbizalom hiányos és teljesítmény központú voltam az életem során. Úgy gondoltam tökéletes kell lenni mindenki előtt és otthon is a maximalizmusra törekedtem. Mindenki felé a szép arcomat próbáltam mutatni, miközben legbelül nagyon magányosnak éreztem magam. Úgy jöttem ide, hogy ennyi évesen üresen, céltalanul, tehetetlenül, semmit sem értem el, nincs gyermekem, nem váltottam meg a világot, nem érek semmit. Ez a kurzus segített nagyon, hogy nem kell tökéletes legyek és merjem rábízni Istenre a dolgokat. Mindig úgy voltam, hogy „rád bízom Uram, de azért fogom a gyeplő másik végét a kezemben, mert csak jobban tudom mi kell nekem”. Most megértettem, hogy legyek olyan, mint egy gyerek és merjem Rá bízni magam. Most már tudom azt, hogy értékes vagyok és így szeret, ahogy vagyok. Bármit hoz a jövő, Ő biztosan tudja mi a jó nekem. Ez a dolog, hogy mindenkinek szívből meg kell bocsátanom, olyan könnyebbséget hozott az életembe, hogy ha lehetne repülni tudnék. Úgy érkeztem ide, hogy alig tudtam összesszedni magam, fizikai és lelki szempontból is, de most azt kell mondjam, hogy mind fizikailag és lelkileg is nagyon feltöltődve megyek el és remélem, hogy ez így is marad. K.T.
Nagy öröm van a szívemben, hogy részt vehettem a Lelkigondozói kurzuson. Istennek legyen hála és dicsőség, mert Ő akarta és úgy cselekedte, hogy ott legyek. Mivel a Fülöp kurzus után ezt volt a célom. Kegyelemként éltem meg és sokat tisztultam és gazdagodtam általa. Minden tanítás felvilágosítást hozott számomra életem több területén is. Nagyon sok mindenre világított rá amiket eddig nem is tudtam vagy ha tudtam is, de helytelenül használtam. Segít, hogy rá lépjünk arra az útra melyre hívatottak vagyunk és melyet az Úr készített számunkra, annyi fájdalom árán. Hála van a szívemben a szervezők és tanítok iránt egyben öröm és boldogság, hogy mindnyájan testvérekkűl vehetünk részt ezzen kurzus alatt dicsőség az Úrnak mindörökké. Köszönöm, hogy részese lehettem. P.E.
Ez a kurzus nagyban segített felismerni problémáim gyökerét és rávílágítani a megoldásokra is. Az az emberi segítség amit kaptam a Szentlélek irányítása alatt, meghatározó volt, hogy felválaljam gyengeségeimet, saját magamat. Mindenért nagyon hálás vagyok és köszönöm. N.E.
Megtanultam, hogy életemet ne az érzelmek és a múltbeli sérelmek uralják! Életemet betöltő egyetlen szerelem és szeretetet csak a Úr Jézus Krisztus tudta be tölteni! Hála és Dicsőség Istennek a mérhetetlen mennyiségű ajándékaiér! P.E.
Úgy érzem, hogy ezen a kurzuson sokat fejlődtem, jó volt itt lenni és tanulni. Szeretném alkalmazni a kurzuson hallottakat az életembe, hogy ne essek vissza. Az egyik nagy fájdalmunk, hogy nagyon régóta nem fogant meg gyermekünk. Nagyon sokat dolgozok és háttérbe szorítottam a családom, de ezen változtatni szeretnék. Ami a legjobban megmaradt a kurzusról, hogy a nagy sérüléseimet úgy kezeltem, hogy „megbocsátok, de nem felejtek”. Úgy gondoltam, hogy ezzel a kijelentéssel én letudtam a megbocsátásomat, de rájöttem, hogy teljesen meg kell bocsátanom. Hosszú éveken keresztül nem tudtam megbocsátani egy személynek az életemben, de úgy érzem, hogy ezt most sikerült letennem. K.L.
Ami a legjobban megfogott, az a megbocsátás, mert rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy én nem vagyok hibás. Megértettem, hogy akkor milyen nehéz megbocsátani, amikor te nem vagy hibás, hogy lásd, hogy a másikat milyen helyzetbe hoztad. A másik dolog, ami megfogott, az az, hogy ne ki, ne befelé éljem meg, hanem felfelé és Istennek robbanjak ki, mert én mindig visszapattintottam a haragom, amit kaptam, azt adtam is. Saját magamnak volt a legnehezebb megbocsátanom. Amikor kijöttem a lelkigondozásból, úgy éreztem, hogy szeretnék meggyónni. Mindig hallottam, hogy a kegyelem és áldás úgy árad, ha megbocsájtasz és megbánod a bűneidet. Amikor úton voltam a gyóntatás felé láttam, hogy a férjem a gyermekeimmel ping-pongozik és ezt kegyelemnek és áldásnak éltem meg, mert még a nagy fiam is aki nem szeret, még ő is odaállt és együtt voltak. A gyóntató atyán keresztül minden terhet le tudtam tenni és úgy éreztem, mintha repülnék hazafele. Sokan mondták ezt a hasonlatot, de sose tudtam ezt megérteni, de ezt az igazi szabadságot most sikerült megéljem és dicsőítést énekelve mentem hazafelé. A.M.
Hálás vagyok Istennek és nektek szervezőknek ezért a csodás élményért. Nagyon mély megtapasztalásaim voltak. Életem 2 nagyon meghatározó sebzett emléke gyógyult a hétvége alatt. Közelebb kerültem Istenhez és érezve az Ő szeretetét valahogy önmagam is megszerettem. Szárnyaszegett madárból Isten szeretett fehér hattyúja lettem, aki csak úgy suhogtatja nagy szárnyait. Sose felejtem el ezt a hétvégét. Köszönöm szépen nektek. Isten áldása legyen további munkátokon is. Sz.B.
Rengeteget tanultam, sok mindent megértettem, azon vagyok, hogy ezt hasznosítsam is a mindennapokban. Egy mondat, ami a szívembe vésődött: a bűn eltávolít Istentől. Nagyon jó volt letenni a terheket a lelkigondozás alatt, fontos, évek vagy évtizedek óta megélt sérelmeket vagy megoldatlan helyzeteket lehetett átbeszélni, megoldani, valamint megbocsátani annak, akinek eddig nem sikerült. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet az egész csapatnak, akiket egyúttal bátorítok is, hogy tovább haladjanak ezen az úton, mert óriási hiánypótló munkát végeznek, nagy szükség van a munkátokra! K.L.
Jól éltem meg a kurzust. Megszabadultam a félelemtől, rá jötem, ha le rakom a terheket, akor Jézus megszabadít nem mint a földi birák, ha bűnös vagy el vagy itélve, hanem Jézusnál van lehetőség, hogy jóvá tedd a hibáidat, büneidet! F.M.
Hála van az én szívemben elsősorban a jó Istennek és nektek is, hogy elvégezhettem a lelkigondozói kurzust. Nagyon sok szép tanitas volt. Ami leginkabb megfogott engem, hogy megtudjak tiszta szívemből bocsájtani azoknak, akik megbántanak engem, át adjam az Urnak, de ugyanakkor, ha én bántok meg mást, bocsánatot tudjak kérni. Nagyon sok lelki problémáimtól is megszabadultam, más ember lettem, mint eddig, felszabadultabb! B.É.
Az, hogy a kurzusra eljussak egy valódi harc volt, amit Istennek hála sikerült meg harcolni!
A tékozló fiú történetén keresztül megértettem, hogy a kisebbik fiú, miután eltékozolta vagyonát, meggyőződésből ment vissza az atyai házhoz bocsánatot kérni, azzal a reménnyel, hogy az apja bár a béresek közé be veszi, de az irgalmas Atya nem mint béresét, hanem mint fiát fogadta vissza így vissza adta a méltóságát neki. Ugyan így cselekszik velem is, amikor hozzá fordulok. Megértettem, hogy előbb hallgassam az Isten szavát majd csak utána cselekedjem. Isten teljes életet tervezett számomra, ahol közösségben vagyok vele, de ha haragszok akár Rá akár a körülöttem levő emberekre, azzal el vágom magamat tőle. A haraggal nem tud közösséget vállalni. A megbocsátás az egy döntés, amit nem mindig kísér érzelem, de a Szentlélek a döntés után majd gyógyítani fogja az érzelmeimet is.
A lelkigondozás alatt megtapasztaltam a Szentlélek vezetését. Eszembe jutatott a múltban szerzett sérelmeket de szelíden szólt. Szabadságot adott arra, hogy feltárjam ezeket a sebeket a Jó Isten és a lelkigondozó előtt. Átadhattam ezeket a sebeket az Istennek, hogy ő gyógyítsa be! B.K.
Hála van az én szivemben Istennek és nektek is, hogy elvégezhettem a lelkigondozói kurzust. Nagyon sok szép tanítás volt. Ami leginkább megfogott engem, hogy megtudjak tiszta szívemből bocsájtani azoknak, akik megbántanak engem, át adjam az Urnak, de ugyanakkor, ha én bántok meg mást, bocsánatot tudjak kérni. Nagyon sok lelki problémáimtól is megszabadultam, más ember lettem, mint eddig, felszabadultabb! Üdv. B.É.
Hálás vagyok ezért a lelkigondozói kurzusért a jó Istennek és nektek, hogy sikerült megszabadulnom mindazon kötelékektől, amik fogva tartottak mostanig, végre szabad vagyok. Dicsoseg az Urnak! Jó volt ez a kurzus Isten aldjon benneteket! Cs.T.
Hála van bennem, hogy Isten elvezetett, megadta a kegyelmet, hogy részt vegyek a lelkigondozói kurzuson. Jézus gyógyított belső sebzettségeimből. A kurzuson még jobban megerősítette bennem, hogy Isten mindig velem van, a kudarcaimban is. Megtanultam, hogy a megbocsátás döntés kérdése, független az érzelmektől, ha nehéz a megbocsátás, akkor hívjam a Szentlélek segítségét. Nem az a lényeg ,hogy ki a hibás, hanem hogyan tudom kiengesztelni. Megtanultam a harag kezelését, ne kifele, és ne befele fojtsam, hanem felfelé, adjam át Istennek.
Továbbra is törekszem, hogy naponta Istennel élő kapcsolatom legyen. A.M.
Összességében egy hatalmas kegyelemként élem meg, hogy az Úr ilyen fiatalon ilyen helyekre küldött a gondviselés által. Egy nagyon pozitív emlék marad az életemben ez a hétvége. Jó látni, hogy van aki úgy foglalkozik a pszichológiával, hogy a feltáras után a gyógyulás utjára állítja az embereket! K.T
Az a mozzanat tetszett a legjobban, amikor behívtuk a Szentlelket az életünkbe. Megérintett az egyik testvér imája, mert olyasmit mondott általa a Jó Isten, amit nem volt honnan tudjon rólam, mert nem ismer és innen tudtam, hogy tényleg Isten szól hozzám általa. Úgy érzem megerősödtem a hitemben, hogy Jézus mindig mellettem van, ott van mindig a hátam mögött és segít nekem. Az tetszett a legjobban, hogy a tanúságtételek őszinték voltak, és olyan példák voltak állítva az életből, amik akár velünk is megtörténhettek, ezáltal bele tudtam jobban helyezni magam ezekbe a szituációkba. Tetszett, hogy megoldásokat is kaptam, tárgyias példákkal szemléltetve, hogy hogyan tudjam gyakorolni a hétköznapokban a hitemet. Még tavaly a csicsói Egyházközösséghez csatlakoztam és segítettem a weboldalakat kezelni. Ez a kurzus megerősített abban, hogy a közösségben legyek nyitottabb, beszélgessek az emberekkel. Állok elébe, hogy mit tudok tenni a közösség javára. S. Z.
Erős megtapasztalásokat éltem meg ezen a kurzuson Isten szeretete által. Megértettem, hogy eddig Istent elhagytam, de most már tudom, hogy Isten így is szeret engem. Ő nem hagyott el, csak én hagytam el. Úgy érzem új ember lettem, egy új ember lép ki ma a Világba. Megérintett, hogy a bűnös természetem a szívemből fakad. Eddig nem tudtam kibontakozni, és úgy éreztem magam, mint egy kiszáradt rózsa, nem tudtam felszabadulni addig a pontig, amíg szombaton befogadtam a Szentlelket az életembe, és rádöbbentem, hogy a Szentlélek is közbenjárt azért, hogy részt vehessek ezen a kurzuson. B. Sz.
Az én megtérésem nagyon lassú folyamat volt, a kurzuson hallottak már ismerősek voltak számomra, de egy dologról még nem hallottam így. A bűn téma volt, ami megérintette a szívem most. A bűnre való természetemmel én úgy voltam, hogy törekedtem kevesebb bűnt elkövetni és bántani ezzel a Jóistent. Viszont volt bennem egy olyan, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, hogy szinte bűnöm sem lesz, mert én mindent leépítek az életemből. Viszont az a tény, hogy van egy bűnös természetem az áteredő bűn miatt, amitől nem fogok tudni megszabadulni, sokkolt engem. Ez érintett meg a legjobban és ezt volt nehéz elfogadni, hogy ezzel együtt kell élnem, mint az árnyékommal. Ha kilépek a napra, a bűnös természetem meglátszik és velem jön. A jó viszont az, hogy Isten világossága beragyog engem! B. L.
A Fülöp Kurzus nagyon sokmindent adott és elvett, amiért nagyon hálás vagyok. Első sorban nagy küzdelmeim voltak a megfelelési kényszeremmel, sajnos ez fokozódott tovább a házassági életemben és a betegségem is rásegített. Mély ponton voltam, de úgy érzem, hogy ezen a kurzuson le tudtam tenni a terheimet. Átadtam magam Istennek teljesen, a hibáimmal együtt. Megértettem, hogy ne mástól várjak el először dolgokat, hanem egyszer magamon dolgozzak. A középső testvéremmel konfliktusos kapcsolatunk volt, próbáltam kiengesztelődni, de nem láttam a nyitottságot részéről erre. Nem tudtam szabad lenni ettől a rossz érzéstől, hogy haragszik rám. Úgy érzem Isten kezébe tudtam helyezni ezt a kapcsolatot. Ezen a kurzuson lelki békét kaptam. F. I.
A kuzus elejétől a végéig, minden pillanat megérintette a szívemet. Amit ebből kiemelnék az volt, hogy szembesültem azzal, hogy a Jó Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok és nem vág ki engem a családi képből. Megértettem azt is, hogy Isten nagyon szeret engem és az Ő szeretett gyermeke vagyok és fontos vagyok Isten szemében. Abban a hitben éltem régebben, hogy Jézus majd halálom alkalmával megvált, de megérttem, hogy nem, mert Ő már megváltott! Tudom most már, hogy nem sajnálnom kell Jézust a szenvedéséért, hanem követnem kell őt. Nekem ápolnom kell magamban azt a tudást, amit itt kaptam Istenről. Nagyon meglepett az, amit a közösségről hallottam, megértettem, hogy a gyengébbet segítenünk kell, de sokszor fordul a kocka és én is lehetek az a gyengébb, akinek segítségre van szüksége. Megértettem, hogy nagyon fontos segíteni a gyengébbet, és tudom, hogy lehetünk testvérei egymásnak, nem számítva azt, hogy hány osztályom van, milyen tudással rendelkezem stb. Megtapasztaltam, hogy egyformán erősek vagyunk, hogy összetartozunk Krisztus szeretetében. Elmondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy jó úton vagyok. P. P.
Úgy érzem nagyon mélyen tudtam megélni ezt a kurzust. A megtérés nem volt új a számomra, mert február körül átadtam az életem Istennek. Elkezdtem járni közösségbe és azt éreztem, hogy Isten elkezdett felépíteni engem. Kértem Istent, hogy azt tegye velem, amit Ő jónak lát. Amikor ide jöttem a kurzusra, úgy éreztem, hogy nagyon ismerősek számomra ezek a dolgok, amiket itt hallottam. Ekkor viszont rájöttem, hogy azért, mert Isten végig készítette az én szívem erre, hogy olyan mélyen tudjam megélni, amire szükségem van. Sokszor egyedül éreztem magam az életemben, de Isten most megszólított. P. E.
Amikor a kurzusra érkeztem, nem voltak elvárások bennem. Nyitott szívvel, lélekkel indultam neki a hétvégének, hogy lelkileg feltöltődjek. Többet kaptam, mint lelki feltöltődés! Életem viharaiban mindig is éreztem Isten jóságos szeretetét. Felismertem a kurzuson, hogy egy büntető istenkép élt bennem és azon vagyok, hogy ez megváltozzon. Megértettem, hogy Isten átsegít a kríziseken, önmarcangolásokon. A Fülöp kurzuson közelebb kerültem Jézushoz és a Szentlélekhez. Behívtam a szívembe és mélyen megérintett. Ami új volt, és most értettem meg, hogy van egy 'bűnös természetem, ezért követek el bűnt' de most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy ennek ellenére közel kerüljek Istenhez és 'azért teremtett meg Isten, hogy szeressen'! K. E.
Nagy öröm és hála van az én szívemben, hogy részt vehettem a Fülöp Kurzuson! Hála nektek is, hogy vagytok nekem, ugyanis nagyon sokat tanultam, tapasztaltam a tanításokból hogy milyen bűnöket kell elhagynom, mit hogyan kell kezelnem. Pl.: konfliktusokat, bántásokat...stb. Azt érzem, hogy egyre közelebb kerültem a Jó Istenhez a tanítások által és tudom, hogy ott van velem, és az Ő utján akarok járni. Már nagyon várom a lelkigondozói kurzust is! B. E.
Nagyon mélyen átéltem minden eggyes testvér tanúságtételét. Nagy tisztelettel vagyok minden emberért aki ennyire őszintén tanúságot tett a régi életéről. Nagyon sok hasonló történet volt az én életemben is megtérésem előtt. Úgy érzem bátorítóak voltak számomra, hogy felvállalhatom a gyengeségeimet, sebeimet és ezeket nem kell szégyellnem. Hála és köszönet ezért az Úrnak. Amikor jeleztek nekem, hogy lesz ez a kurzus, nagyon örültem, viszont nem tudtam mire számítsak. Így elvárások nélkül érkeztem, csak annyit szerettem volna, hogy a Jó Istennel még erősebb kapcsolatot építhessek. Ezen a kurzuson a vágyam fokozódott a szívemben, szinte szomjazom, hogy még jobban ismerjem a Szentírást, mert az elmúlt években ebben találtam vigasztalást, erőt. Nem akarok félszívű, vagy megosztott követő lenni. F. I.
Másodszor vettem részt ezen a kurzuson és most úgy érzem, hálával, örömmel, szeretettel, békével telt meg a szívem. A Mennyei Apukámmal és testvérekkel lenni, két egész nap, csodálatos élmény volt számomra, úgy érzem, hogy ennél szebb, jobb nincs. Az Isten végtelen szeretetét tudom és hisszem az értelmemmel, de sokszor hosszú az út a fejtől a szívig. A dinamikák segítettek újra érezni Isten végtelen szeretetét. Megértettem, hogy szeret minket, de engem is külön! Tudom, hogy én is szeretett gyermeke vagyok, újra fülembe súgja, hogy csiszolt gyémánt vagyok Istennek. Megerősített az Úr, hogy nemcsak nekem van szükségem Őrá, s testvéreimre, hanem testvéreimnek is szükségük van rám. Milyen sok testvérem van az Úrban! Milyen gazdag családom van! Megértettem azt is, hogy azért követek el bűnöket, mert bűnös természetem van, nem vagyunk bűntelenek, de meg vagyok váltva. Önerőből nem tudok megszabadulni bűneimtől, törekednem kell, döntenem kell a jó mellett, imádkoznom, böjtölnöm kell, hogy felismerjem a jót, a helyeset. DE Jézus már megváltott! Ha minden nap Jézussal élek, ha a Szentlélek segítségét, vezetését kérem, Rá bízom életem minden percét, akkor Ő erővel tölt el, békében, örömben élhetek. A Szentlélek megtermi gyümölcsét! Megértettem azt is, hogy a Szentlélek a nyelvek adományát azért adta, hogy jobban tudjak imádkozni ha fáradt vagyok, s már nem tudok jelen lenni az imában, a Lélek imádkozik bennem. Használjam a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor nem tudom, hogy miért imádkozzak. Úgy érzem, hogy a Jó Atyám ismerve szívem legmélyebb vágyát, bíztat, hogy cselekedjek, hogy édesanyákkal együtt imádkozzunk gyermekeinkért, családjainkért. B. - P. J.
Nagy hála van a szívemben, hogy Isten meghívott a Fülöp Kurzusra. Nyitott szívvel indultam erre a lelkigyakorlatra. Megtapasztaltam Isten szeretetét, és tudom, hogy bűnbánatot kell tartanom. El kell szakadjak a bűnös életemtől, bűnös szokásaimtól(irigység, pletyka, stb). Megértettem, hogy a Jó Isten szeretne magához vonni, és ezt nem erőszakkal teszi. Sajnos ezt nem mindig látom be. A kurzus után egy olyan folyamat indult el bennem, ami belül egyre inkább arra ösztökél, hogy közelebb legyek Hozzá, hogy be tudjam fogadni a szívemben, hogy ott legyen velem, tapasztaljam a jelenlétét, hogy halljam a hangját, hogy hagyjam, Ő vezesse az életemet. Minden legyen Isten legnagyobb dicsőségére! Sz. I.
Nagyon megérintett minden tanítás és még jobban tudatosult bennem, hogy milyen nagyon szeret engem a Mennyei Atya. Jobban megértettem a megváltás kegyelmét és a Szentlélek ajándékait. Megértettem az életben, hogy nem kell aggódnom a hétköznapok miatt, mert bármilyen nehézség jön az életemben, kérhetem a Szentlélek segítségét, amit már nagyon sokszor megtapasztaltam. G. E.
Számomra ez a Fülöp Kurzus egy csodálatos időszak volt, amit nehezen tudok szavakban kifejezni. Igazán éreztem a Szentlélek közelségét azáltal, hogy mindnyájunkból az igazi szeretet sugárzott és áradt. Sokszor érzem a nehézségeimen keresztül a gonosz támadásait, de megértettem, hogy a Szentlélek, Isten segítségével felemelkedhetek a mélységből. Szeretném, ha nem lennének ezek a nagy akadályok, de tudom, hogy ha imában hordozzuk egymást, annak hatalmas ereje van. Hála és dicsőség az Úrnak mindenért és annak a csodálatos eggyűtt töltött felelejhetetlen napoknak! Cs. J.
Nagy vággyal mentem a kurzusra, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ezen a kurzuson úgy érzem megtaláltam, illetve megismertem az Urat. Mindig is egy tenyérnyi szeretetet akartam a szüleimtől, de soha nem kaptam meg, mert 13-an voltuk testvérek nagyon keményen elmaradt a lelki, a szellemi, és a testi gondoskodás. Azonban megértettem, hogy Isten nagy szeretetében élhetek és ez egy csodálatos érzés, megtapasztalás volt számomra. A Szentlélek hívásában én a megbocsátás kegyelmét kértem, mert engem édesanyám és édesapám és mindenki magamra hagyott 8-10 éves koromban. Kiszolgáltatva éltem részeg mocskos szándékú embereknek, akik a szeretet nevében olyan dolgokat tettek, amit senkivel sem szabadna. Én átéltem olyan megaláztatást és megalázó helyzeteket, amiket soha nem tudtam feldolgozni. Állandóan vártam a szüleimet, egyszer jönnek és elvisznek onnan. Ez a nagyobb lánytesvéremnél történt ahová azért vittek engem, hogy vigyazzak az ő gyermekére, mert én nem jártam iskolába és gondolták, hogy így hasznomat veszik majd. Ott soha nem lehetett tudni, ki mellett ébredek éjjel vagy ki nyúl úgy hozzám, ahogy nem szabad! A lánytestvérem és a férje ebben az időszakban alkoholisták voltak. A megbocsátás számomra nagyon nehéz de ha az Isten megbocsátott nekem, akkor én is meg fogok! A Szentlélek segítségét arra kértem, hogy édesanyámat tudjam átölelni szívből, szeretettel, mert akkor megszületik bennem a megbocsátás is. Nem tudtam tisztán és tiszta szívvel oltár elé menni, de Isten küldött egy olyan férjet nekem aki végtelen türelmes, jóságos, szerető, féltő, gondoskodó, áldott és nagyon jó Édesapa a gyermekeinknek! Ezt sokáig nem tudatosítottam magamban egészén addig, amíg meg nem betegedtek és akkor jöttek a felismerések, hogy a haragom, amit táplálok akár el is veheti tőlem ezt! Mindig kívülállónak gondoltam magam, és ebből az jött, hogy én nem tudok semmit, én sokkal többet kell tegyek és akkor talán valaki engem is látni fog. Megértettem a kurzuson, hogy Istennel élni csodálatos érzés, tudni hogy nem vagy egyedül, kitölt egy olyan ürességet ami mindig ott volt velem. H. E.