A dohányzás már igen hamar belopózott az életembe. Elemi iskolás koromban a kíváncsiság késztetett arra, hogy kipróbáljam, milyen érzés az eldobott cigarettavégeket szívni. Később már nem csak csoportosan, hanem egyedül is próbálkoztam a szűrő nélküli cigaretták szívásával. Bár ekkor csak alkalmanként történt mindez, lassan odavezetett, hogy 14 éves koromra már előkészítette az utat a rendszeresebb dohányzáshoz.
16 évesen naponta átlagban fél csomag cigarettát szívtam el, de előfordult az is, hogy a duplája sem volt elég. Úgy gondoltam, hogy a cigarettázás segít beilleszkedni a kortárs csoportokba, hogy ez egy felnőtt dolog, érdekes és feszültségcsökkentő. Lassan azon vettem észre magam, hogy az iskolai szüneteket a cigarettázás miatt várom, és képes vagyok még a magaviseleti jegyemet is többszörösen kockáztatni egy szál cigarettáért. Nem volt kétséges számomra, hogy valamilyen szinten függök a cigarettától, de láttam, hogy baráti körömben vannak még nálam is rosszabb helyzetben lévők. Ekkor elhatározásaimra támaszkodva többször is fogadásokba kezdtem, hogy ki bírja tovább dohányzás nélkül. Én voltam köztük az, aki a legtöbbet kibírta, de pár hét után ismét újrakezdtem. Ilyenkor éreztem a különbséget a spoortteljesítményemben és közérzetemben is. Tudtam, hogy jobb volt nélküle, de egyszerűen semmi olyan okot nem láttam, ami a dohányzás végérvényes elhagyására indított volna.
Lévén, hogy titokban voltam dohányzó, állandóan rejtegetnem kellett cigarettás kellékeimet, gondolkodnom azon, hogy vajon mit tudnak rólam, és mi lesz a következménye, ha szüleim gyanút fognak. Sok fölösleges izgalmat okoztam magamnak ezekkel, és sok pénzt költöttem a szenvedélyemre (7 év dohányzás alatt kb. egy használt, tizenéves Dacia személygépkocsi árát). Gyakran éreztem légzési problémákat, nehezen jutottam levegőhöz. Ez súlyosbította az évente előjövő hörghurutomat.
Egyetemista éveim alatt a dohányzástól való függőségem méginkább elmélyült. Az étkezések, óralátogatások és reggelig tartó tanulások cigaretta nélkül elképzelhetetlenek voltak. A cigarettát úgy használtam, mint a tanulást motiváló eszközt, vagy mint nyugtatót és unaloműzőt. Évente többször próbálkoztam a letételével, de örömömben, bánatomban, vagy éppen közömbösségemben újra csak kézbe vettem. Sem saját, vagy mások egészségének rombolása, sem spirituális vagy logikai érvek nem győztek meg abban, hogy nélküle is élhetek. Vallásos körökben tolakodónak éreztem azok közeledését, akik meggyőzni szerettek volna e szer fölöslegességéről, így az ilyen embereket távol tartottam magamtól. Én hittem Istenben, de életemnek ezen területét nem feltétlenül tartottam olyannak, amely akadályozna a Hozzá való közeledésben.
2001 nyarán elmentem egy lelkigyakorlatra. Nem volt feltett szándékom a szenvedélyemről gondolkodni, vele foglalkozni. Itt azonban alakalmam nyílt észrevenni, hogy hiányosak az én döntéseim, és a Jézussal való találkozásomban mekkora akadályt jelent az, hogy nem tehetek mindent az Ő nevében. A Krisztussal való újabb találkozás és mélyebb elköteleződés vágyat indított a szívemben, hogy átadjam Neki ezt a függőségemet. Éreztem, hogy már nem lemondani akarok, hiszen annyiszor elbuktam ebben a próbálkozásban, hanem odaadni Neki, hogy még nyitottabb lehessek felé.
Az Úr szeretetét megtapasztalhattam testvéreim által, akik imádságaikkal velem együtt és engem támogatva kérték Jézust az én szabadulásomért. Elfogadtam az igéretet, és valóban szabadságot nyertem Jézus Krisztustól a cigarettázás rabságából. Hét év dohányzás után erőlködés nélkül adtam oda ezt a terhet, és az elmúlt négy évben az Ő oltalma kísért végig mindenhol, és óvott meg attól, hogy akár még egy kóstolás erejéig se próbálgassam a cigarettázást. Nem csak a dohányzás terhétől szabadított meg, hanem elvette a cigarettázás kívánásának, kipróbálásának érzését, gondolatait is, és megerősített abban, hogy az Ő nevében valóban győztes vagyok a szenvedélyem felett, még akkor is, ha környezetem csábítani próbál. Azóta jobban érzem magam úgy fizikailag, mint lelkileg.
Most már saját tapasztalatomból is tudom, hogy Jézus életem minden területén működni tud. Ahogy engem megszabadított a cigarettázástól, úgy mindenkit szabaddá tud tenni. Bízz benne te is! Add át azt Neki, hogy örülni tudj mindannak, amit helyette kapsz tőle, és ami az életedben bőséges termést hoz a te boldogításodra és az Ő dicsőségére. Ha kész vagy az életet választani a cigaretta helyett, akkor fordulj hozzá, ne félj, Ő már régen vár rád, és elődbe siet, hogy a magányos vívódások helyett közösen járjatok az élet felé vezető úton.
P. J. Sz