A Fülöp kurzuson valami megváltozott bennem. Megértettem, hogy Jézus soha nem dobott el magától, mindvégig velem volt és Ő szeret engem úgy, ahogy vagyok!
Nagy hála van a szívemben, hogy az Úr engem is elhívott a Fülöp kurzusra. Nagy szükségem volt erre a kurzusra, ahol beültetődhettek a szívembe az Isten igazságai. Megértettem, hogy a bűn milyen szerepet játszik az életemben és hogy azokat le kell tegyem.
Nagyon hálás vagyok, hogy résztvehettem a Fülöp kurzuson. Nem is tudom, hány éve volt vágy bennem, hogy elmenjek. Legjobban az fogott meg, hogy higgyek és térjek meg, éljek vele minden nap! Rájöttem, hogy mostanig saját erőmből akartam változni és mindig kudarcot vallottam. Rá kell bízzam magam minden nap az Istenre, hagyjam, hogy a Szentlélek vezessen. Újra megerősödtem. A dicsőítést nagyon szerettem, ott nagyon éreztem Isten jelenlétét.
Rá kellett jönnöm arra, hogy nem elég szajkózni ''Isten szeret téged'', hanem újra és újra át kell élni, meg kell tapasztalni. Meg kell tanulnom elfogadni az Ő feltétel nélküli szeretetét és szeretetteljes vezetését. Nem kell azért teljesítenem, bizonyítsak, hogy szeressen. Ez egy óriási lecke a számomra, melyet meg kell tanulnom a mindennapjaimban is kamatoztatni. Érdemes a Szentlélek sugallatára hallgatni. Csak sokszor attól félek, hogy rosszul értelmezem, túlgondolom azokat.
Hiába tudjuk, hogy Isten határtalanul szeret bennünket, mindig elfelejtjük és mindig a körülöttünk lévő emberek szeretetéhez hasonlítjuk, pedig az Ő Szeretete nem ilyen. Egy másik gondolat, amely megerősödött bennem, hogy nem baj, ha nagyapám alkoholista volt, nem baj, ha édesapám is alkoholista volt, nekem nem kell azzá válnom, bár a hajlamom nekem is megvan rá. Isten kegyelméből élhetek teljes életet alkohol nélkül, sőt, csak így lesz teljes az életem. Egy harmadik gondolat, amit most megemlítenék, az a megbocsátás és a kiengesztelődés. Ebben a témában sokat kell fejlődnöm. Hiába mondom, hogy én megbocsátottam, kiengesztelődés nélkül sántít a megbocsátásom.
Hálát érzek a szívemben a hétvégével kapcsolatban és, mivel kicsit lassú a felfogásom, még most is vannak dolgok, melyeket első hallásra nem éreztem magaménak, de közben rá kell jönnöm, hogy mégiscsak nekem szólt.
Azt hiszem, a kurzus anyaga nem annyira újszerűségében hatásos, hiszen 2000 éves igazságok képezik az alapját, viszont az, ahogyan fókuszba kerülnek, ahogy körül vannak járva és a mai életre vannak vetítve, az nagyon erős hatással volt rám.
A két nap alatt a lelkem szinte folyamatosan dolgozott, ahogy újra befogadta a már alaposnak hitt ismereteket. Sokszor rendültem meg egy-egy történetet hallgatva, de végül is mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: minden nap minden pillanatában van valami új, ami arról tanúskodik a világban: csodálatos a Szentháromságos Isten és minden, amit Ő teremtett, ahogy gondoskodik mindannyiunkról.
Hiszem, hogy az életben a találkozások nem véletlenek és a jó Isten a kellő időben elküldi azokat a személyeket, akiknek tanítására az adott élethelyzetben szükségünk van. Nagyon sok tanítást, visszaigazolást kaptam a kurzuson és rengeteg jóban megerősödtem, valamint megértettem krisztusi igazságokat. Különösen megérintett az egyik testvér hitvallása, amelyben arról számolt be, hogy volt időszak az életében, amikor nem akart szóba állni a várandós családtagokkal, barátaival. Az elmúlt 2 hónap az életemben meddőségi kivizsgálásról szólt, egyfolytában azon kattogtam, hogy miért történik velem mindez, hogy nekem nem lehet gyerekem és odáig jutottam, hogy nem voltam képes felhívni telefonon a várandós baratnőmet, csak azért, mert őt megáldotta az Úr annak ellenére, hogy egy bántalmazó kapcsolatban van, és engem nem. A kurzus alatt megértettem, hogy ha a jó Istennek az a terve, akkor megadja nekem, így azóta nem aggódom ezen. A mai nap a barátnőmet is felhívtam és abszolút szeretettel voltam iránta. Hála és köszönet az Úrnak, hogy elhívott a Fülöp kurzusra.
Először is nagyon szépen köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy részt vehettem a Fülöp-kurzuson. Nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy történik-e majd ott egyáltalán valami velem. Szerettem volna, ha az Istennel való kapcsolatom, a hitem erősödik, és ha hívő, Istenkereső emberek között lehetek. Ennél jóval többet kaptam ettől a hétvégétől, Istentől és tőletek!
A tanúságtételeitek és a témák által nagyon sok minden helyre került a fejemben. Egyedül, könyvek által, a Szentírás olvasása által ezekre a dolgokra nem tudtam volna rájönni soha, mert próbáltam, ahogy egy jó, bükkfejű székely emberhez illik, de nem sikerült.
Nagyon sok mindenen sikerült Isten segítségével átmennem, családi problémákon, depresszión, bipolaritáshoz hasonló állapoton, átokkísérleteken, a közösségektől való elszakadáson stb., de vannak dolgok, amelyek kapcsán hiába irányított a Szentlélek, mert általatok most már tudom, hogy Ő volt az, nem tudtam egyről a kettőre jutni. Hiába küldött emberekhez, helyekre, hiába mondta, mit kell tennem, nem tudtam megtenni a lépéseket, és nem is hittem, hogy segítenének.
Ezen a hétvégén, a programok és a négyszemközt zajló beszélgetések alkalmával is megerősítést kaptam, hogy igenis meg kell tennem bizonyos lépéseket a gyógyulás és a megerősödés érdekében. Választ kaptam kérdésekre, mielőtt még feltettem volna azokat. Szó szerint rendet tettetek bennem, és segítő kezet nyújtotok, hogy végig tudjam járni azt az utat, amire egyedül nem tudtam rászánni magam, hanem inkább azon gondolkodtam, lehet, skizofrén hajlamaim kezdenek lenni.
Ha pedig esetleg gondolkodnátok néha azon, hogy vajon a kurzus vagy a közösség szintjén eléggé lehajoltok-e a résztvevőkhöz, a közösséget kereső emberekhez, akkor szerintem ezért nem kell aggódnotok. Úgy írom ezt, hogy én egy nagyon introvertált és távolságtartó ember vagyok, akit rövid idő alatt sikerült inspirálnotok arra, hogy beszélgessen idegenekkel, megölelje őket, megosszon másokkal gondolatokat, és amellett, hogy megerősítettétek bennem a közösséghez való tartozás fontosságát, még ahhoz is meghoztátok a kedvem, hogy elgondolkodjak rajta: talán a régi hobbijaimat is jó volna újrakezdeni.
Nagyon szépen köszönöm ezt nektek! Remélem, hogy még sok-sok ember részt fog venni a Fülöp-kurzuson, mert biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat kapnak és értenek meg, amelyekre nem is számítottak.
Köszönöm, hogy részt vehettem a kurzuson igazán jó élmény volt. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ennyire hallanom kellett, hogy Isten szeret engem akkor is, ha néha úgy érzem, nem érdemlem meg. Mindig kétségem volt affelől, hogy elfogadtam-e, feldolgoztam-e, Isten kezébe tudtam-e helyezni a betegségem vagy csak úgy gondolom. Itt most a kurzuson választ kaptam rá: igen, sikerült a betegségem elfogadnom, de magamat betegen nem, mert erre eddig soha nem gondoltam. Ezzel a kurzussal elindult a folyamat affelé, sikerüljön elfogadnom magamat a betegségemmel együtt, és hogy sikerüljön kicsit visszatalálnom Istenhez.
Hála és dicsőség Istennek, hogy részt tudtam venni a Fülöp kurzuson. Bőséges kegyelmekkel gazdagon tértem haza, olyan lelki béke van a szívemben, amit mostanig soha nem tapasztaltam. A Szentlélek jelenlétének megtapasztalása csodálatos volt! Most értettem meg, hogy Isten mennyire szeret és feltétel nélkül, nem kell többé abban a tévhitben éljek, hogy folyamatosan bizonyítsak, mert csak úgy vagyok szeretve. Én olyan sok kegyelmet kaptam ez a kurzus által, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha majdnem tudnék szállni, lebegni. Sok mindent felismertem és végtelenül fogok törekedni, hogy tudjon ez így is maradni!
Először is szívem tele van hálával az a személy iránt, aki ajánlotta ezt a kurzust. Ugyanakkor hálát érzek irántatok is, amiért Isten igéjét hitelesen közvetítettétek az Úr dicsőségére. A kurzus alatt megértettem Isten feltétel nélküli szeretetét irántam is. Sokszor bánatot éreztem, hogy harmadik kislányként érkezve a családba, sírással fogadtak a születésemkor. Ezt a sebemet sikerült Istennek begyógyítania és elfogadtam, hogy így van terve velem.
Nagyon jó volt megtapasztalni a kurzuson Isten jelenlétét együtt a testvérekkel. Ezután a napomat Istennel kezdem, és a Szentlelket kell hívjam, hogy ezáltal könnyebb legyen a napom. Megértettem, Isten szeret engem úgy, ahogy vagyok. Igen, Ő mindig szeret, csak én kell befogadjam Őt.
Szentlélek nagyon nagy türelmet adott a kurzuson, amit szeretnék megőrizni. Nagyon sok mindenre rávilágított, most már csak azon dolgozom, hogy ne veszítsem el.
Hála van a szívemben és köszönöm a jó Istennek, hogy részt vehettem a kurzuson. Én is, mint mindnyájan, akik sebeket hordozunk, szükségünk van közösségre és Isten kegyelmére, hogy meggyógyuljunk. Volt egy sebem, amit régóta hordoztam és most a Szentlélek begyógyította, éreztem, hogy fogta a kezem.
Hála van a szívemben, hogy ott lehettem a kurzuson és egy ilyen szerető közösségben lehettem, még ha csak erre a hétvégére is. Rájöttem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm, mert nagyon csekély a tudásom ahhoz képest, amit szeretnék, hogy legyen, de meg van a mag, amit, ha jól gondozok, lehet belőle valami. Nagy késztetést érzek, hogy tudjak még többet és még jobban Istennel éljem életemet. Bevallom, úgy érzem, a nyitottságom kicsit hiányos volt azt a sok mindent befogadni, de hiszem, hogy amire rájöttem, eljuthatok oda, ahol lennem kell. Nyitott akarok lenni arra, hogy még többet ölelkezzek, bár nem vagyok ölelkezős, mert nem ezt láttam, így távol is éreztem magam mindig mindenkitől. A szűk szavak, amiket kicsikartam magamból, azok is néha nehezemre estek, de tudom már, mivel gyógyítsam ezeket és rajta leszek.
A Szentlélek megmozgatta a lelkiismeretem, a bűneim felismerése és azok súlyának megértése által. Ebben fontos szerepet játszott az erről szóló tanítás és az imapároknál való imádkozás is. Összességében, elvárások nélkül jönni a kurzusra volt a helyes választás, és közelebb kerültem Őhozzá ez a három nap alatt. Jobban sikerült eltávolodnom a mindennapi bűneimtől, és elmélyítettem, hogy Jézus nagyon is szeret!
Nekem ez a kurzus nagyon sokat adott lelkiekben és úgy érzem, hogy a közösségünk is, ahová tartozok, a Szentléleknek hála megújult. Hálás vagyok, hogy ott lehettem, hallgathattam a jól összeszedett és előkészített tanításokat, és hogy Istenről nem csak többet tudtam meg, de tapasztaltam is. Nagyon köszönöm, hogy voltak szemléltető eszközök, úgy gondolom, hogy segítenek, hogy jobban emlékezzek rá, és hogy még inkább Istenhez méltóan éljek.
Számomra sokat adott ez a Fülöp kurzus, főleg a tanítások és a tanúságtételek, nagyon hálás vagyok, hogy a kurzuson jobban megismerhettem a Szentlelket és ajándékait. Úgy érzem, ezzel a kurzussal sokkal több lett az életem és megerősödött a hitem. Nagyon örülök, hogy részt vehettem, csomó mindent viszek magammal tovább.
A legmélyebb megtapasztalásom a kurzus során Jézus halála, hogy értem halt meg és az Atya ebben megnyilvánuló hatalmas szeretete volt. Az, hogy olyan emberekért hagyta meghalni az egyetlen fiát, akik nem is tudják, milyen drága árat fizetett valaki értük. Valahogy nagyon határozottan azt éreztem, mintha hideg késsel hasítottak volna belém. Mintha egy nagyon apró részletben megtapasztalhattam volna Jézus, az Atya és a Szűzanya szenvedését.
Emellett különlegesen jó volt személyként találkozni a Szentlélekkel és Isten igazságait letisztogatni magamban. Hála Istennek a kurzusért!
Számomra nagyon sokat adott a Fülöp kurzus. Úgy érzem, hogy sokkal közelebb kerültem saját magam elfogadásához és Istennel is szorosabb lett a kapcsolatom. Nagyon hálás vagyok minden tanításért.
Nagy élmény volt számomra a hétvégi Fülöp kurzus. Megerősített hitbéli meggyőződésemben és utat mutat benne. Örülök, hogy letisztázódtak bennem hitigazságok, amik szerint tudok tovább gondolkodni és tovább lépni az életemben. Nagyra értékelem a testvérek lelkesedését, a dicsőítést, nagyon jól használtátok, hogy fizikálisan felrázzatok, amikor bele voltunk fáradva a sok előadásba. Köszönöm az imákat a döntésem fölött, köszönöm, hogy lehetőségem volt újra megerősíteni ezt a döntésemet és leírni, hogy mitől szeretnék szabadulni. Jó volt látni rajtatok ezt a nagy nyitottságot és örömöt, amivel szolgáltatok. Nem mondom, hogy most aztán mától kezdve minden megváltozott az életemben, de úgy érzem, hogy egy új löketet adott az Isten felé, a hit útján. Köszönöm, hogy lehetőséget biztosítotok és előre vártok a Búzamag közösségben minket. Bízom, hogy megkapjuk az utat oda is.
Megértettem, hogy ha Jézus nem váltott volna meg, már a bűneim miatt rég halott lennék. A Szentlélekhívás is nagyon tetszett. Egyértelműen érzékeltem Isten Szent jelenlétét mögöttem. Köszönöm, hogy részese lehettem mindennek, remélem, tovább vihetem ezt a tudást másoknak is!
Már régóta ott volt a szívemben a vágy, hogy elvégezzem a Fülöp kurzust, de sokáig elérhetetlennek tűnt számomra.
Amikor elkezdődött a Fülöp kurzus, az első gondolatom az volt: „Én ezt már tudom. Tudom, hogy Isten szeret.” Nem igazán értettem, miért vagyok itt, és mit tud még nekem adni ez a kurzus. De az Úr megmutatta, hogy még nagyon sok mindenben kell fejlődnöm, és hogy a hitben mindig van hová tovább lépni.
Az egyik dolog, ami nagyon megérintett, a bűnnel való szembesülés volt. Sokkal mélyebben megértettem, mit jelent az, hogy bűnös emberként születünk és miért olyan nehéz újra és újra tisztának maradni. Megértettem, hogy nem elég tudni azt, hogy Isten szeret, hanem szükségem van arra is, hogy felismerjem a saját gyengeségeimet és azt, hogy Isten kegyelmére folyamatosan szükségem van.
Nagyon hálás vagyok azért is, hogy másképpen is megismerhettem a Szentlelket. Mindig úgy éreztem, hogy a Szentlélek segít, jeleket ad és ajándékokat ad nekünk, csak észre kell vennünk. De itt még inkább megerősödtem abban, hogy a nyelvek adománya is valódi ajándék, amelyet kaptam. Nagyon sokat tanultam a testvérektől is. Hálás vagyok minden tanúságtételért, minden megosztásért, minden emberért, és akit Isten mellém adott ezen a néhány napon.
Különösen megérintettek a tanúságtételek, amelyből megértettem, hogy nem mindig az én keresztem a legnehezebb. Vannak emberek, akik sokkal nagyobb kereszteket hordoznak, mint én, mégis viszik azokat hittel és szeretettel. Ez segített abban, hogy másképpen nézzek a saját nehézségeimre is, és ne csak azt lássam, hogy nekem milyen nehéz, hanem hálásabb legyek azért, amit kaptam.
A kurzus végén pedig egy nagyon fontos felismerést kaptam: nem kell senkinek a torkán lenyomnom a hitet. Megtanultam, hogy türelemmel és szeretettel kell fordulnom azokhoz, akik még nem ismerik Istent vagy másképpen gondolkodnak a hitről.
Sokszor nem értettem, hogy a családtagjaim miért nem hisznek úgy, ahogy én, miért nem érzik azt, hogy Isten mennyire szereti őket. És próbáltam megértetni velük, rávenni őket arra, hogy higgyenek. Most megértettem, hogy nem az én feladatom őket megváltoztatni. Az én feladatom az, hogy szeretettel legyek mellettük, türelmes legyek, és az életemmel tegyek tanúságot Istenről. A többit Istenre kell bíznom.
Most már azt is érzem, hogy nekem is szükségem volt erre a Fülöp kurzusra. Isten megmutatta, hogy bár sok mindent megtapasztaltam már, még mindig van hová fejlődnöm a hitben.
Hálás vagyok Istennek ezért a néhány napért, a felismerésekért, a megerősítésért, a bátorságért, amit kaptam és azért, hogy még közelebb kerülhettem hozzá.
Egy nagyon jó döntés volt számomra, hogy elmentem, hiszen bár saját magamtól, amit tudtam, megtapasztaltam Istenről, de így mindent átvenni, úgy ahogy kell, szinte hihetetlen volt, mert annyira szép és annyira szeretetteljes! Nagyon jó volt, ahogy mindegyik testvér előadta a tanúságtételeit és ezzel mélyebben a szívemben megértettem a tanítását, és így megtapasztalhattam rajtam kívül más emberek különböző életét is. Megtanultam, hogy a Szentlélek mindig jelen van, de szívesen segít, ha hívjuk. Még mindig a hátasa alatt vagyok ennek a hétvégének. Maga az a jólelkűség, amit mindegyik testvér kimutatott egymás felé, a befogadás és az elfogadás kinyilvánítása, könnyeket hozott a szemembe, mert soha nem tartoztam igazából sehova sem, nem voltak baráti közösségeim, vagy ha voltak is, mind felszínes és jelentéktelen. Most sokkal szabadabbnak érzem magam, és ahol folyamatos gyűlölettel és felszínnel találkozok, békével és örömmel a szívemben lépek be, mert tudom, hogy ezek a nem Krisztusi közösségek nem tudnak engem többet bántani és kiközösítettnek éreztetni. Nagyon-nagyon hálás vagyok mindenért, és ha csak lehet, a családtagjaimat is meggyőzöm, hogy majd részt vegyenek a kurzuson.
Hálás vagyok, hogy részt vehettem a Fülöp kurzuson. Sok minden megváltozott bennem, mélyült az Istenkapcsolatom és a Jóisten kihozott egy elég rossz állapotból, habár a helyzet még nem oldódott meg teljesen, de a szívemet átformálta az Úr és már másként tekintek dolgokra és máshogy reagálok. Emellett a közösségemhez való hozzáállásomat is formálta az Úr, visszakaptam a lelkesedésemet, hogy szolgáljak benne. Nagyon sokat jelent, hogy amikor nehézséggel nézek szembe, emlékeztetem magam Isten igazságaira és így jobban tudom venni az akadályokat. Ezenkívül sikerült másoknak is adjak abból a szeretetből, amit a Jóistentől tapasztaltam, ezért is nagyon hálás vagyok.
Számomra a kurzus nagyon sokat adott: új barátokat, élményeket, de legfőképpen megújult Istenkapcsolatot. A kurzus óta az Istenképem is nagyon megváltozott, másképp imádkozok és olvasom a Bibliát. Úgy érzem, ebben az évben ez a hétvége volt a legmeghatározóbb pár nap számomra. Nagyon hálás vagyok, hogy elmehettem és másoknak is fogom ajánlani!
A Fülöp kurzus egyik legfontosabb és legfelszabadítóbb felismerése az volt, hogy Isten pontosan olyannak szeret, amilyen vagyok, teljesen feltételek nélkül. Megértettem, hogy a szeretetet nem kell kiérdemelnem, és a hibáim sem tudják Őt eltávolítani tőlem.
A tanítások nagyon érthetőek és színesek voltak, tele kézzelfogható példákkal. Ennek köszönhetően Jézus szenvedésének és kereszthalálának a megértése is új megvilágításba került. Krisztusban új életem van!