János kurzus tanúságtételek

Már első nap éreztem, hogy az Úr kezelésbe vesz

Már nagyon rég szívem legbensőbb vágya volt, hogy örömben, fájdalomban, nehézségekben és kudarcokban képes legyek arra, hogy Istent szeressem és megmaradjak az Ő igéjében. Ennek ellenére mégis a János kurzus előtti időszakban elég mély sivárság jellemezte az Úrral való kapcsolatomat. Nemcsak, hogy nehezen bírtam megharcolni a Vele töltött időmet, de ha mégis harcoltam, sokszor nagyon felületes volt az imaidőm.

Végül eljutottam a János kurzusra. Már első nap éreztem, hogy az Úr kezelésbe vesz. Nem volt kellemes. Szembesültem azzal, hogy bár elég sokat tanított az Úr, mégis az életemen sokszor nem az istengyermeki vonások látszanak: nagyon sokszor teret adtam a szeretetlenségnek, ítélkezésnek és még sok egyéb bűnnek, amire nem az Úr tanított. A többi napokban igencsak azt tapasztaltam, hogy Isten az én szerető Atyám, akinek gondja van az én vágyaimra is, és megtanít arra az útra, amelyen egy krisztusi tanítványnak haladnia kell. Úgy éreztem, én akarok ezen az úton járni, de néha annyira bonyolult és nehéz, sokszor képtelenségnek tűnik Jézust követni. Itt a kurzuson megerősített az Úr, hogy Ő az egyetlen igaz Mester, akit nem én választottam ki, hogy kövessem Őt saját erőfeszítéseimből, hanem Ő az, aki kiválasztott és képessé tesz arra, hogy azon az úton járjak, amelyet Ő tanít nekem. Eddig még nem figyeltem fel az igében arra, hogy Jézus hogyan töltötte el egy napját. Tudtam, hogy az Atyával töltött idő fontos volt neki, de most vettem csak észre, hogy időt szentelt hogy a zsinagógában is szolgáljon, sőt a barátait sem hanyagolta el. Úgy éreztem, hasonló vagyok ahhoz a megszállott emberhez, aki naponta eljárt a zsinagógába. Én is hetente eljárok közösségbe, részt veszek szentmiséken, de a szívemben ott volt az a sok "jelentéktelennek" tűnő bűn, amit néha észre sem vettem. Csak most jutott el a szívemig, hogy Jézus annyira szereti övéit, hogy nem tűri meg, hogy az ellenség bitorolja őket. Megtapasztaltam ezt a szeretetét az Úrnak, úgy éreztem, új szívet kapok.

Megértettem azt is, hogy bár sokszor úgy gondolom, az én terveim és elképzeléseim szépek és jók, mégis az életem akkor van sínen, ha azt rá bízom az Úrra. Ő az, Aki jobban ismer, mint én önmagamat, és tudja mi jó nekem.  Új módon adtam oda az Úrnak az életemet és minden tervemet. Rájöttem, mennyire ragaszkodok saját elképzeléseimhez, sőt, azokhoz az ajándékokhoz, kincsekhez is, amit mint Ábrahám Izsákot, úgy kaptam az Úrtól. De öröm, és szabadság van most bennem, hogy bár nehezen, de az Úr kezébe helyeztem mindent, ami nekem fontos, és tudom, hogy Nála van a legjobb helyen. Hiszem, hogy Isten tovább vezet ezen az úton, amelyen elindított, és az Ő kegyelméből képes leszek arra, hogy kövessem Őt gyümölcsöző élettel.

B. Éva

Elkezdtem a Szentírást naponta olvasni

Maga a kurzus meglepetésekkel és élményekkel volt tele, hálát adok az Úrnak, hogy mindvégig ott tartott, mert voltak pillanatok, amikor legszívesebben elmenekültem volna .

G. Teréz

Ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is…

Számomra a János kurzus nagyon segített, hogy még közelebb kerüljek az én Atyámhoz. Megtapasztaltam, milyen az én Mesteremnek a keblére borulni és Őt hallgatni. Isten megmutatta az Ő tervét az én életemre és most értettem meg igazán, hogy milyen fontos az Oltáriszentség. Isten nap mint nap formál és alakít általa, és bármit is formál, az nagyon jó, és nála a legjobb helyen vagyunk.

A. Kata

Nem az a fontos, hogy hol tartok, hanem hogy merre tartok.

Számomra a János kurzus nagyon sokatmondó volt. Úgy érzem, Istenhez sokkal közelebb kerültem, megértettem, hogy nem az a fontos, hogy hol tartok, hanem hogy merre tartok. Ez nekem egy nagy bátorságot adott, mert minden kurzuson azt éreztem, hogy senki, semmi, gyenge... stb. vagyok.

Amikor az egyik tanításon voltunk, ott engem nagyon mélyen megérintett, hogy Isten a tenyerébe vesz, formál engem és ehhez nagyon fontos, hogy hagyjam, hogy formáljon az Úr. A Mester csak úgy tud formálni, ha nyitott vagyok, ha hagyom és ha leteszem a csomagjaimat az "Izsákjaimat", amit Istentől ajándékba kaptam.

Valahogy így tudom elképzelni "Mikor a túl sokat elajándékoztam és a túl kevéshez már nem ragaszkodok, akkor kezdődik el az igazi élethez vezető út". Az Úr itt is megerősítette, amit már számtalanszor üzent nekem, hogy drága és értékes vagyok, az Ő alkotása vagyok, csak merjek közelebb menni hozzá. Megerősítette bennem újra, hogy táplálkozzak nap mint nap az élő kenyérrel, az élő vízzel, amit Ő készített számomra és menjek annyira közel, hogy meghalljam szíve dobbanását.

Mikor letettem a legdrágább csomagot, úgy éreztem, igen, itt van az Úr kezében a legbiztonságosabb helyen. 

A. Edit

Fölösleges dolgaimtól szabadultam meg.

Nehezen tudtam  kijutni a helyszínre,  de Isten segítségével sikerült időben kiérni. Kedden és szerdán olyan zavaró körülmények voltak, hogy semmire sem tudtam odafigyelni. Az ellenség nagyon azt akarta, hogy ne vegyek részt a kurzuson. De hála Istenek csütörtökön nekem is elkezdődött a kurzus. Már délelőtt az Úr szólt hozzám, hogy megszabadít újból függőségeimből, bűneimtől. Majd a másnapi dicsőítésen egymás után többször szólt hozzám az Úr, hogy hallgassak rá. Majd este sor került arra is, amikor meghívott az Úr és én csak ültem az éj csendjében és hallgattam, hogy szól-e hozzám. Telt az idő, amit észre sem vettem. Isten a tenyerén tartott és simogatott és gyógyított, leírhatatlan érzés volt. Másnap sok fölösleges dolgomtól szabadultam meg, amit cipeltem és ragaszkodtam hozzá, sok ilyen hátizsák volt.  Később rájöttem, hogy milyen nehezen tudom odaadni az Úrnak azt, amit tőle kaptam, milyen nagyon ragaszkodom hozzá, de végül letettem Isten oltárára. Isten rávilágított, hogy mindenemet nyugodtan adjam oda neki, bízzam rá nyugodtan az életemet, mert nála jó helyen van.

J. János