Sok fájdalommal, feldúltsággal jöttem – azt éreztem nem tudok itt jelen lenni. Sokmindent még a kurzus után fogok elmélyíteni magamban. Ami nagyon aktuális volt számomra: a megbocsátás azoknak, akik engem nap mint nap megbántanak. Megértettem, hogy nem elég kimondani, hogy „megbocsátok”, hanem ez egy őszinte, Istennel közösségben meghozott döntés kell legyen. Az Istennel való kapcsolatomat szeretném ezutám helyrehozni, hogy Őt vigyem a szívemben az embereknek. E.E.
Valóban lelkigyógyulásban volt részem, amire tulajdonképpen eddigi életemben vágytam, kerestem ennek lehetőségét, de csak félmegoldásokat kaptam. Vagyis eddig csak lelki sebeimmel szembesültem, tudatosodtak bennem, hogy ott vannak az életemben és utat engednek további sérüléseknek, addig a kurzus és a lelkigondózás alatt valóban be is gyógyultak ezek a sebek és nem más mint maga Jézus Krisztus gyógyított meg.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!
Két életérzéssel tudnám szemléltetni gyógyult állapotomat, amit közvetlenül a kurzus útán éreztem:
a. Csecsemő vagyok Isten védő, oltalmazó tenyerében, csecsemő akinek nincs multja, előtte az élet Isten védelme alatt.
b. A tüdőm megtelik friss, erős, hegyi levegővel minden lélegzetvételnél. (Annak ellenére, hogy a valóságban nem tartózkodtam friss levegőn.)
Mivel szembesültem?
Beláttam, hogy téves volt az a felfogásom, miszerint Isten engem erőmön felül próbált meg, és ezért nem tudtam azt kiállni. Szembesültem azzal, bár kaptam Istentől jeleket, gyengéd figyelmeztetéseket, hogy hol és mikor indultam el téves irányba, ami egyre nagyobb nehézségeket, megkötözöttségeket hozott életemre.
Új felismerések a gyógyulás útján
a. A Római Katolikus Egyház tanításához hű maradjak.
b. A Szentírásból táplálkozzak mindennap.
c. Jézus életére tekintve szívből bocsassak meg minden sérelmet, ami ér és mondjak áldást arra a személyre, aki megbánt.
d. Ha Jézus Krisztus képes volt meggyógyítani engem, akkor képes minden lehetetlennek látszó helyzetet megoldani, csupán hittel és bizalommal, bőjttel és imával kell kérjem segítségét. Az Ő szenvedésének és kereszthalálának gyümölcse minden gyógyulas és kiengesztelődés, és nem az én erőfeszitéseim eredménye.
e. Újra megakarok tanúlni bizni a krisztusi közösség megtartó erejében.
Sok aldasban volt reszem a kurzus alatt, minek gyumolcseiben most is orvendezem!
Szeretettel L. T.
Rájöttem, hogy léteznek olyan szellemi erők, aminek eddig nem tulajdonítottam semmi jelentőséget, és ezek ellen küzdeni kell. Megértettem, hogy el kell fogadnom mások véleményét, és növekednem kell abban, hogy megértsek másokat. Az őszinte megbocsátásra vágyom, mert úgy érzem, hogy így szabad lehetek mindentől. S.A.
Nagyon meglepett az, hogy az aprónak tűnő dolgok milyen következményekkel járnak, de nagyon jó tudni, hogy lehet ezekért imádkozni és Isten cselekszik. Megbocsátottam magamnak, és elfogadtam, hogy én az vagyok, ami vagyok. Úgy érzem meg kell tanuljam, hogy imádkozzak mielőtt az igazságérzetemet kifejezném másoknak – meg kell várjam a megfelelő pillanatot. S.K.
Én úgy jöttem ide, hogy jól vagyok, nincs szükségem a gyógyulásra. közben rájöttem, hogy én sem vagyok szabad. A kurzus segített, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan lehetek igazán szabad, tudom, hogy kihez kell forduljak, és hogy van egy közösség, amely megtart. A jövőben bármely döntés előtt a Mennyei Atya szempontjából szeretném megvizsgálni a dolgokat. Ny.G.
A lelkigondozói kurzuson megtapasztaltam, hogy Isten csodálatos módon tud gyógyítani és szeretni. Neki van hatalma minden köteléktől felszabadítani és lelki sérüléseket meggyógyítani. Így még közelebb kerültem Hozzá. P.M.