„Éhesen” mentem a lelki napra, az Atyával találkozni, szembenézni önmagammal. És hála Neki, mindez meg is történt. Hálatelt szívvel jöttem el, mert találkozhattam Vele, megtapasztalhattam újra és újra hatalmas szeretetét. Fúrcsamód sokszor előtörnek a könnyeim, amikor megérzem a jelenlétét…de nem szomorúság könnyei ezek, hanem a boldogságé, amikor megtapasztalom, hogy mennyire szeret engem a Mennyei Atyám, engem, iciripiciri lényt Hozza képest. Az ember hajlamos felülértékelni önmagát, a saját problémáit, a saját életét a középpontba helyezni. És amikor rájövök, hogy mennyire hatalmas Ő és mégis milyen különlegesen bánik velem, ahogy minden egyes emberrel...ilyenkor belémhasít, hogy nem lenne elég a világ összes emberi agya sem ahhoz, hogy felfogjuk, mennyire hatalmas Ő. És mégis meg akarjuk érteni, meg akarjuk magyarázni például a Szentháromság titkát. Eddig vakon hittem, nem gondolkoztam ezen, most annyi változott, hogy ugyanolyan vakon hiszek, és csak annyit értettem meg, hogy sokkal hatalmasabb, mint amennyire eddig gondoltam.
A lelkinapon szembesültem egy nagy bűnömmel, amiről eddig nem is tudtam...hogy irigy vagyok. És ez azért ütött nagyon mellbe, mert pont azelőtt pár nappal sértődtem le az egyik barátnőmre. Jött Laci testvér, és általa a Szentlélek szembesített, hogy vigyázz! Mert igenis néha beleesel ebbe a csapdába.
Úgyhogy őszintén köszönöm ezt a napot, és az összes többit.
Fülöp Laci atyának mintha minden egyes szava nekem szólt volna, de különösen az, hogy Mennyei Atyánk mindenkit egyformán szeret nem személyválogató. Ezt eddig is tudtam, de most valahogy másképp hangzott. Rájöttem arra, hogy milyen sok emberrel megszakítottam a kapcsolatot miután megtértem azt gondolva, hogy azokkal már nincs amit kezdeni. A családtagjaimat is nagyon sokszor hehyre teszem mondva nekik, hogy ők még semmit sem tudnak. Rájöttem arra is, hogy a megtért emberek több jogot formálnak maguknak arra, hogy ítélkezzenek mások felett azt gondolván, hogy ők jobbak a meg nem térteknél. Rájöttem arra is, hogy semmivel sem vagyok jobb vagy több azoknál, akiket leírok, vagy akik fölött ítélkezem. Újszerűen hangzott az, hogy a Mennyei Atya ugyanolyan lehetőségeket kínál, és ugyanúgy szereti a meg nem tért embereket is mint a megtérteket. Ez egy kicsit észre térített, hogy egyáltalán ne érezzem magam kiváltságos helyzetben a meg nem tértekkel szemben. Kérem az Úr kegyelmét, hogy mindazt amire rávilágított meg tudjam fontolni, és tettekre tudjam váltani a mindennapi életemben.
T. E.
Ami személyesen megszólított a két testvérről szóló elmélkedésből, hogy nem lehet olyan melyre süllyedni, ahonnan a szerető Atya ne tudna felemelni, magához ölelni, örömével eltölteni és az újrakezdés lehetőségét megadni.
Köszönöm, hogy részt vehettem a valóban lelki napon!
Szeretettel,
L. T.
Már a dicsőítés mélyen érintett. Mivel bűnös természetem miatt eléggé zaklatottan, nehézséggel, gondokkal terhelve érkeztem meg, nagyon vágytam Isten jelenlétére, az Ő bocsánatára bűneim miatt. Már a dicsőítésben megtapasztaltam a Mennyei Atyám gondoskodó ölelését... Istenem, milyen végtelen a te kegyelmed...
Aztán a tanítás Fülöp Laci atyától, egyszerűen minden szó nekem szólt. A Szentlélek szólt Laci atyából hozzám, személyesen. Éreztem, és egyre jobban felismertem bűneim súlyát, és mindemellett a Mennyei Atya irgalmát, a kegyes szeretetét, ahogyan várt rám, hogy újra levegye terheimet, ahogyan bátorított, hogy ne maradjak, ne ragadjak le a sárba, Ő csak arra vár, hogy nyújtsam felé a kezem. Egyszerűen szavakba nem igazán tudom kifejezni. Csodálatos volt. A gyónás... Valóban mennyire nem mindegy hogyan állunk Isten elé a szentgyónásban. Most egy új módon tapasztaltam meg a gyónást. Valóban éreztem, hogy ez igen, néhány kiló bűnt letettem, már nem kell cipelnem. Micsoda megkönnyebbülés Istenem... Hála a Mennyei Atyának! Minden dicsőség Istené!
Köszönöm Istennek ezt a csodás napot! Köszönöm az Úrnak, hogy ilyen csodálatosan cselekszik életünkben!
Dicsőítelek Uram minden pillanatba!
Dicsőség és hála Istennek ezekért, a csodás pillanatokért!
A. K.