A Jézus kurzus előtti időszakban nagy lelki sötétségben éltem, nem találtam a kiútat. Folyton vádoltam magamat, vádoltam másokat, megkeserítettem környezetem életét. Ott a gödör mélyén nem láttam tisztán, nem jöttem rá, hogy ez támadás, még az oly jól ismert és annyiszor hallott tanítás szavai sem ugrottak be: „ne feledjétek a gonosz az, aki vádol, a Szentlélek az, aki vigasztal”.
A Jézus kurzuson valahogy minden kitisztult, a homály megszűnt, a sötétség helyére betört a fény... mondhatom Jézus lámpást gyújtott. Szeretetének olyan szédületes magasságait mutatta meg nekem, melyhez hasonlót soha nem tapasztaltam, még csak nem is hittem, hogy létezik.
Korábban nem értettem mit jelent a kifejezés „szívem túlcsordul nagy örömében”... most a kurzus után ezt érzem, szívem túlcsordult...
K. Katalin