A hit mindig győz, mert a vereség is átalakul győzelemmé. Ez nem egy „mágikus” dolog, hanem a személyes kapcsolat Istennel, amelyet nem könyvekből tanulunk meg: Isten ajándéka, amit kérni kell. Így összegezhető Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mondott.
Így végzi az a nép, amely eltávolodik Istentől
Az első olvasmány Sámuel könyvéből való és elmondja Isten népe vereségét a filiszteusok ellen. „A vereség igen nagy volt”, a nép elvesztett mindent, „méltóságát is”. „Mi vezetett ehhez a vereséghez?” – tette fel a kérdést a pápa. A nép „lassanként eltávolodott az Úrtól, világiasan és bálványaival élt”. Elmentek ugyan Siló szentélyébe, de úgy „mintha kulturális hagyomány lenne, elvesztették gyermeki kapcsolatukat Istennel. Nem imádták Istent! És az Úr magukra hagyta őket”. A nép még a Szövetség ládáját is felhasználja, hogy győzzön a csatában, de úgy mintha valami „mágikus” dolog lenne. „A ládában volt a Törvény, amelyet nem tartottak be és amelytől eltávolodtak.” Nem volt már „személyes kapcsolatuk az Úrral. Elfelejtették Istent, aki megmentette őket.” Vereséget szenvednek, 30 ezer izraelit megölnek, a Szövetség ládáját a filiszteusok elveszik, Héli két fia, a bűnöző papok, akik kihasználták az embereket Siló szentélyében, meghalnak. „Teljes vereség” – állapította meg a Szentatya. „Így végzi az a nép, amely eltávolodik Istentől.” Van szentélye, de szíve nem Istennel van, nem imádja Istent. „Hiszel Istenben, egy Istenben, aki kissé ködös, távol levő, aki nem lép be szívedbe és te nem engedelmeskedsz parancsolatainak. Ez a vereség!” A napi Evangélium (Mk 1,40-45) viszont egy győzelemről szól.
Volt hite!
„Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' Provokálja az Urat mondván, hogy ’én az élet vesztese vagyok, de te átalakíthatod ezt a vereséget győzelemmé!’ ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' A leprás ugyanis vesztesnek minősült, aki nem élhetett közösségi életet, mindig ’kiselejtezték’, félre állították. Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Így, egyszerűen: ez a csata két perc alatt véget ért győzelemmel. Az előző egész napos csata pedig vereséggel zárult. Ebben az emberben volt valami, ami arra indította, hogy Jézushoz menjen és ezzel a kihívással álljon elé. Volt hite! – mutatott rá Ferenc pápa.
Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre
János apostol azt mondja, hogy a világ feletti győzelem a hitünk. „Hitünk mindig győz!” A hit győzelem. Ahogy ez a férfi mondja: ’Ha akarod, meg tudod tenni.’ A vereséget szenvedők az első olvasmányban imádkoztak Istenhez, elhozták a Szövetség ládáját, de nem volt hitük, elfelejtették. Ennek az embernek volt hite és amikor hittel kérünk valamit, Jézus maga mondta, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Képesek vagyunk hegyeket megmozgatni, a hit képes erre. Jézus is ezt mondta: ’Bármit kértek az Atyától nevemben, megkapjátok. Kérjetek és megadatik, kopogtassatok és befogadásra találtok.’ De a hittel kell ezt tenni, ez a mi győzelmünk – figyelmeztetett a pápa.
A mi győzelmünk: a hitünk!
Végül homíliáját ezzel az imával zárta: Kérjük az Úrtól, hogy imánk mindig a hitben gyökerezzen, a belé vetett hitből szülessen. A hit kegyelme ajándék, a hit. Ezt nem a könyvekből tanuljuk meg, hanem egy ajándék, amelyet az Úr ad. Kérjük: ’adj nekem hitet!’ ’Hiszek, Uram!’ – mondta az az ember, aki kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg gyermekét: ’Kérlek Uram, segítsd az én kis hitemet!’ Hittel imádkozik és meggyógyul gyermeke. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy hittel tudjunk imádkozni és hogy biztosak legyünk abban: minden dolgot, amit kérünk tőle, megkapunk azzal a bizonyossággal, amelyet a hit ad nekünk. Ez a mi győzelmünk: a hitünk! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók – Ferenc pápa így fogalmazott hétfő reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.
Nyissuk meg a szívünket a Szentlélek újdonságára
Az első olvasmányban (1Sam 15,16-23) Sault, mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára és nem engedelmeskedik neki. A nép a csatában elért győzelem után áldozatot akart bemutatni Istennek a jószág legjavával, mert azt gondolta, hogy „mindig így csináltuk”. De Isten ez alkalommal nem ezt akarta. Sámuel próféta szemrehányást tesz Saulnak: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának?”
Ugyanezt tanítja Jézus az Evangéliumban (Mc 2,18-22) – állapította meg Ferenc pápa. A törvénytudók szemére vetették, hogy tanítványai nem böjtölnek úgy, mint ahogy addig mindig szokás volt. Jézus az életben alkalmazott alapelvvel válaszol nekik: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”
Mit jelent ez? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Hogy megváltozik a törvény? Nem! A törvény az ember szolgálatában áll, aki pedig Isten szolgálatában áll és ezért kell, hogy az ember szíve nyitva álljon. A „mindig így csináltuk” szemlélet bezárult szívet eredményez. Jézus azt mondta nekünk: ’Elküldöm nektek a Szentlelket és Ő elvezet benneteket a teljes igazságra’. Ha a szíved bezárult a Lélek újdonsága előtt, sohasem jutsz el a teljes igazságra! – jegyezte meg a Szentatya. Keresztény életed csak ötvenszázalékos lesz, foltos, új dolgokkal megstoppolt, de olyan struktúrára alapozva, amely nem nyitott az Úr hangjára. Bezárt szíved lesz, mert nem vagy képes kicserélni a tömlőket.
Makacs és lázadó keresztények
Ez volt Saul király bűne, amely miatt az Úr elutasította. Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak és nem hagyják a tömlők kicserélését. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen életben végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket. A lázadás a „varázslás bűne”, a makacsság pedig bálványimádás.
Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit érzek bezárt szívemben, mint az Úr Szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt és megkülönböztetni, hogy mi Isten akarata – hangsúlyozta a pápa.
A megújításra váró szokások
Jézus idejében hagyomány volt, hogy a jó izraeliták böjtöt végezzenek. De van egy másik valóság: a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra. Ezért van szüksége nyitott szívekre, olyan szívekre, amelyek nem makacsolják meg magukat önmaguk bálványának imádatában azért, mert fontosabb az, amit gondolnak a Szentlélek meglepetésénél.
Ez az az üzenet, amelyet ma az egyház ad nekünk. Ez az, amit Jézus olyan erősen hangsúlyoz: új bort új tömlőbe. A Lélek újdonságaihoz, Isten meglepetéseihez a szokásoknak is meg kell újulniuk. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk a nyitott szívhez, amely nyitott a Lélek hangjára, hogy meg tudja különböztetni azt, aminek már nem kell változnia, mert alapvető, attól, aminek meg kell változnia, hogy be tudja fogadni a Szentlélek újdonságát – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.
A házasság felbonthatatlan szentség, tehát az elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak az áldozáshoz. Az Egyház azonban nem hagyja magára és elkíséri őket. Ezt erősítette meg Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa a L'Osservatore Romano címzetes vatikáni napilapban megjelent cikkben.
A főpásztor azokra a nyilatkozatokra reagált, amelyek az elváltak és újraházasodottak kényes kérdéséről napvilágot láttak azt követően, hogy bejelentették a különleges szinódus összehívását, amelyre 2014-ben kerül majd sor a család témájáról.
Az egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő házassága „szilárd intézmény, amely az isteni jogon alapul és nem függ az emberi önkénytől”. Az evangéliumoktól kezdve a 2012-es új evangelizációs szinódus záró üzenetéig megjelent egyházi dokumentumok mind megerősítik, hogy az elvált, majd újraházasodott személyek nem járulhatnak az Oltáriszentséghez, mert életállapotuk ellentmond annak az egységnek, amely Krisztus szeretete és az Egyház között fennáll, s amelyet maga az eucharisztikus aktus jelent.
Müller érsek emlékeztet rá, hogy a felbonthatatlan házasság elsősorban a gyermekeket védi. „Ott, ahol nem áll fenn az első házasság semmissége, lehetséges a szentáldozás a második házasságban lévők számára, amennyiben a házastársak testvérekként élnek együtt”. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor „a házastársi együttélés lehetetlenné válik”, például a „fizikai vagy lelki erőszak” esetén. Az ilyen „fájdalmas helyzetekben az Egyház mindig megengedte, hogy a házasfelek ne éljenek többé együtt”, ugyanakkor „az egyes felek nem köthetnek szabadon új házasságot, amíg a másik házastárs életben van”.
Müller érsek válaszol arra a javaslatra is, miszerint az elváltak és újraházasodottak lelkiismereti döntése legyen, hogy áldoznak-e vagy sem. Nem helyes ez az érvelés – magyarázza a főpásztor –, mivel az előző házasság érvénytelenségét objektíven ki kell mutatnia a joghatóságnak. Az érsek óva int az „irgalmasságra való hamis hivatkozástól” is, az ugyanis „nem ment föl az isteni parancsolatok és az egyházi tanítás alól”, hanem Isten szentségével és igazságosságával együtt alkalmazandó.
Végül a Hittani Kongregáció prefektusa az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozását hangsúlyozza, amely nem „korlátozódhat a szentáldozásra”, mivel „az Eucharisztia szentségén túl szeretetközösségre léphetünk Istennel a hitben, a reményben és a szeretetben, a bűnbánatban és az imádságban is”. Az elváltakat és újraházasodottakat tehát el kell kísérni: semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket, csupán a Krisztus akaratához való abszolút hűség érvényesül.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Az evangéliumtól áthatott laikus úgymond „megfertőzhet” másokat.
Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában Raniero Cantalamessa kapucinus pénteken reggel 9 órakor megtartotta utolsó adventi prédikációját a Szentatya és a Római Kúria tagjainak részvételével.
Elmélkedésének középpontjában a szekularizált nyugati világ evangelizációjának főszereplői, a világiak szerepe állt. A posztkeresztény világot szerinte három dimenzió jellemzi: a tudományosság, a szekularizáció és a racionalizmus. Mindhárom tendencia közös gyökere a hit válságában található.
Cantalamessa feltette a kérdést: Talán a keresztény hit újra visszatér Európába azokból az országokból, amelyeket korábban evangelizált, ez alkalommal azonban nem északról, mint a barbár inváziót követően, hanem délről? Cantalamessa utalt a Szentatya beszédére, amelyet csütörtökön intézett a Római Kúria tagjaihoz. Ebben a pápa kiemelte, hogy az a hit, amellyel Afrikában találkozott, sokkal élőbb és örömtelibb, mint amit nyugaton tapasztal meg az ember.
A nukleáris energia hasonlatából kiindulva a Pápai Ház prédikátora megállapította, hogy a világi hívek az egyház számára egyfajta nukleáris energiát jelentenek spirituális értelemben: az evangéliumtól áthatott laikus úgymond „megfertőzhet” másokat. Mivel a papság négyszázezres számához képest a világi hívek több százmillióan vannak, valóban döntő szerepet játszhatnak az evangélium világosságának terjesztésében a világon. Ami még elismerésre méltóbbá teszi a világiak által végzett hithirdetést, az sokszor az, hogy ingyenesen végzik, gyakran saját pénzükből áldozva rá.
Végül Cantalamessa rámutatott a család fontosságára az evangelizációban. Az első evangelizáció ugyanis az otthon falai között kezdődik.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Rövid háttérinformáció Jose atyáról
Július 16-án 1949 Keralában, Indiában születtem,szüleimhez, József és Theresa Maniyangathoz.. Én vagyok a legidősebb a hét gyermek közül: Jose, Mária, Terézia, Lissama, Zakariás, Valsa és Tom.
A tizennégy éves koromban, beléptem St. Mary minor szemináriumba Thiruvalla-ba, hogy a papságra felkészítő tanulmányaimat megkezdjem. Négy évvel később a Szent József Pápai Major Szemináriumba Alwayeba, Keralaba mentem, hogy folytassam a papi tanulmányaimat. A hét éves filozófia és teológia képzés elvégzése után pappá szenteltek január 1-jén 1975-ben, hogy misszionáriusként szolgáljak Thiruvalla egyházmegyében.
1978-ban mikor a St. Tamás minor szemináriumban Bathery-ben tanítottam, aktív tagja lettem a Karizmatikus Megújulás mozgalomnak és karizmatikus lelkigyakorlatok és konferenciák vezetését kezdtem meg Kerala-ban.
Angyal jelenik meg a halál pillanatában
1985 április 14.-én vasárnap,az Isteni Irgalmasság ünnepén, szentmisét akartam cerebrálni egy missziós templomban Kerala északi részén, amikor halálos balesetet szenvedtem. Motoroztam, amikor frontálisan nekem hajtott egy dzsip, melyet vezető férfi ittas volt, mert egy hindu fesztiválon italozott. Sietve a kórházba szállítottak, mely körülbelül 35 mérföldre volt. Útközben a lelkem kijött a testemből, és azt tapasztaltam, hogy meghaltam. Azonnal találkoztam az őrangyalommal. Láttam a testemet, és az embereket, akik a kórházba vittek. Hallottam őket sírni, és értem imádkozni. Ekkor az angyalom azt mondta: "El foglak vinni a mennybe, az Úr találkozni és beszélni akar veled". Azt is mondta, hogy útközben meg akarja nekem mutatni a poklot és a tisztítótüzet.
Látogatás a pokolban
Először az angyal a pokolba kísért. Ez egy rettenetes látvány volt! Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben, férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdtek, másokat pedig a démonok kínoztak. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek . Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy a szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek nagyon szörnyen néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam embereket, akiket ismertem, de nem szabad, felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhány azok az emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.
Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre.
Látogatás a Purgatóriumban
A pokol látogatása után, az örzőangyalom elkísért a Purgatóriumba. Itt is , hét fokozatú szenvedés van és olthatatlan tűz. De ez sokkal kevésbé intenzív, mint a pokol tüze, és nem volt itt sem veszekedés, sem harc. A fő szenvedése ezeknek a lelkeknek az volt, hogy Istentől el vannak szakítva. Néhányan azok közül, akik a Purgatóriumban vannak, számos halálos bűnt követtek el, de Istennel haláluk előtt kibékültek. Annak ellenére, hogy ezek a lelkek szenvednek, ők élvezik a békét és azt a tudást, hogy egy napon majd meglátják az Istent szemtől szembe..
Beszélgetés a lelkekkel a Purgatóriumban
Volt lehetőségem, hogy beszéljek a tisztítótűzben levő lelkekkel. Megkértek, hogy imádkozzak értük, és mondjam meg az embereknek, hogy imádkozzanak ők is értük, hogy így ők gyorsan a mennybe juthassanak. Amikor imádkozunk, ezekért a lelkekért, megfogjuk hálájukat kapni az imáikon keresztül, és mikor belépnek a menyországba, az imáik még érdemdúsabbak lesznek.
Nehéz leírnom hogy milyen szép az én őrangyalom. Ő ragyogó és fényes. Ő az én állandó társam, és segít nekem minden szolgálatomban, főként a gyógyító szolgálatban. Az ő jelenlétét érezékelem mindenütt ahova megyek, és hálás vagyok neki a mindennapi életemben való védelméért
Ezután, az angyalom a mennybe kísért , nagy vakító fehér alagúton haladva át. Soha nem tapasztaltam még ilyen nagy békét és örömöt az életemben. Ekkor az ég azonnal megnyílt , és meghallottam a legszebb zenét, melyet soha nem hallottam korábban . A angyalok énekeltek, és magasztalták az Istent. Láttam az összes szentet, különösen a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet, és sok elkötelezett szent püspökök és papot, akik csillogtak, mint a csillagok . És amikor megjelentem az Úr előtt, Jézus azt mondta: "Azt akarom, hogy menj vissza a világba. A te második életedben a béke és gyógyulás eszköze leszel az én népem számára. Idegen országban fogsz járni, és idegen nyelven fogsz beszélni. Minden lehetséges neked az én kegyelmemmel. ". E szavak után, a Boldogságos Szűz azt mondta nekem: "Tedd, amit Ő mond neked. Én segítelek szolgálatodban " .
Míg a testem a kórházban volt, az orvos elvégezte az összes vizsgálatot, és halottnak nyilvánítottak. A halál oka elvérzés volt. A családomat értesítették, és mivel azok nagyon távol voltak, a kórházi személyzet úgy döntött, hogy a holttestemet a hullaházba viszik át . Mivel a kórháznak nem volt légkondicionálója attól tartottak, hogy a testem gyorsan elkezd majd lebomlani. Ahogy vitték a holttestemet a hullaházba, a lelkem visszatért a testembe. Kínzó fájdalmat éreztem a sok seb és a törött csontok miatt. Elkezdtem kiabálni, mire az emberek megijedtek és sikoltozva elszaladtak.. Egyikük odament az orvoshoz, és azt mondta: "a halott test sikoltozik". Az orvos jött, hogy megvizsgálja a testem, és megállapította, hogy élek. Mire azt mondta: "Az atya él, ez egy csoda, vigyék őt vissza a kórházba" .
Mikor, visszavittek a kórházba, vérátömlesztést adtak nekem, és megműtöttek, hogy helyrehozzák a törött csontokat. Az alsó állkapocsomon, bordáimon, csípőcsonton, csuklón, és a jobb lábamon dolgoztak. Két hónap után, elengedtek a kórházból, de az én ortopéd orvosom azt mondta, hogy én soha nem fogok újra járni. Erre én azt mondtam neki: "az Úr, aki visszaadta nekem az életemet, és visszaküldött engem a világba meg fog gyógyítani". Mikor már otthon voltunk mindannyian csodáért imátkoztunk. Egy hónap múlva a gipszkötés eltávolítása után, még mindig nem tudtam mozogni. De egy nap imádkozás közben, rendkívüli fájdalmat éreztem a medencecsonti területen. Rövid idő múlva a fájdalom teljesen eltűnt, és egy hangot hallottam mondván: "Meggyógyultál. Kelj fel és járj ". Békét és gyógyító erőt éreztem a testemen. Rögtön felálltam, és elindultam. Dicsértem az Istent és megköszöntem neki ezt a csodát.
Az orvos megtérése
Elmondtam az orvosomnak azt a hírt, hogy meggyógyultam és ő meglepődött. Azt mondta: "a te Istened az igaz Isten. A ti Istenetek kell követnem". Az orvos hindu volt és megkért, hogy tanítsam őt az egyházról. A hit tanulmányozása után, megkereszteltem és katolikus lett.
Az őrangyalom üzenetét követve az Egyesült Államokba jöttem 1986 november 10-én, 1986-ban mint missziós pap. Eleinte a Boise Egyházmegyében dolgoztam, Idahoban 1987-1989-ig, majd igazgatója lettem a börtön szolgálatnak az Orlando Egyházmegyei Floridában 1989-1992-ig.
Jézus által rendelt misszió
1992-ben jöttem a Szent Ágoston Egyházmegyébe, ahol én először a Szent Máté plébániára Jacksonvillebe voltam két évig rendelve. Azután kineveztek a Nagyboldogasszony templom egyházi helytartójának 1994-1999-ig. 1997-ben az egyházmegye állandó tagjává rendeltek. 1999 júniusa óta a Macclenny-i Szt. Mária, az Irgalom Édesanyja Katolikus templom lelkipásztora vagyok Floridában. Szolgálok továbbá még a Starke-i Florida Állami Börtönben mint katolikus pap, a Raiford Uniós-Végrehajtási Intézetben és az északkeleti Floridai Állami Kórházban Macclenny-ben. A Mária Légió egyházmegyei lelki vezetője is vagyok.
Minden hónap első szombatján eucharisztikus és karizmatikus gyógyító-szolgálatot vezetek a plébániámon, a Szt. Mária, az Irgalom Anyja templomban. Az emberek az egyházmegye minden tájáról érkeznek, Florida számos részéről és államhatáron túlról is. Felkértek, hogy vezessek gyógyító szolgálatot több nagyobb városban az Egyesült Államokban, beleértve: New Yorkot , Philadelphiát, Washington DC-t, San Jose-t, Dallast, Chicagot, Birminghamet, Denver-t, Boise-t, Idaho Falls-t, Hawaii-t, Miami-t, Ft. Lauderdale-t, Poolsville-t, és sok más országban : Írországban, Spanyolországban, Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Jugoszláviában, Olaszországban, Kanadában, Mexikóban, Cayman Szigeteken, és Ontarioban.
Eucharisztikus gyógyulás szolgálata
A Gyógyító szolgálat alatt, sokan elnyugszanak lélekben az Oltáriszentség előtt, és néhányan a lélek megújulását és a test gyógyulását tapasztalják meg.