Jézus kurzuson vettem részt augusztus 14-19 között. Ezen a kurzuson megértettem, hogy az örök élet nem az, amit elképzeltem. Én úgy gondoltam eddig, hogy az én számomra soha el nem érhető, valahol messzire van tőlem. Itt megértettem, az örök élet megismerni Istent.
Az én Istenem egy végtelenül irgalmas és szerető Isten. Rájöttem néhány hibámra. Az Ő kegyelméből felismertem, az életben sokszor voltam embertársaimmal szemben türelmetlen. Egy ideig evangelizáltam és amikor láttam, semmi eredménye nincs a munkámnak, akkor otthagytam őket. Az én szerető Istenem szívemre helyezte azt az igét, hogy Ő a füstölgő mécsbelet nem oltja ki és a megroppant nádszálat nem töri össze.
Hét éve tértem meg, amikor elveszítettem a férjem. Maradtam a három gyermekemmel. Úgy gondoltam, ezek a gyermekek mostmár az enyémek és senki sem veheti el tőlem őket. Nem így történt. Isten őket is kérte, hogy adjam oda. A két nagyobbikat fájdalmak közepette odaadtam neki, nem ragaszkodtam hozzájuk többé. Van még egy lányom, akit semmiért oda nem tudtam volna adni örökre. Néha sikerült ideig-óráig odaadni az Úrnak, de az anyai ösztönöm erősebb volt az én hitemnél. Betegesen ragaszkodtam a lányomhoz. Úgy éreztem, Isten nem szeretheti jobban őt, mint a tulajdon édesanyja. Az Úr kegyelme, hogy ezen a kurzuson felismertem az én beteges ragaszkodásomat. Telefonon vallottam be a lányomnak, hogy ő elvesztette az én életemben az elsőbbségi jogot. Az én életemben Isten lett az első, és csak utána jön a lányom. Arra is rávezetett az Isten, hogy néha a beteges szeretetemmel és ragaszkodásommal fájdalmat okoztam neki. Ezért nyilvánosan bocsánatot kértem tőle. Megtapasztalni Istennek a szabadságát, leírni nincsenek szavak.
Minden testvéremnek ajánlom a Jézus kurzust és vallom, hogy elérhető az örök élet, ha közeledünk Isten felé és nagyra nyitjuk a szívünket.
Az én Biblia olvasásom eddig úgy történt, hogy elolvastam egyszer-kétszer egy részt, s ha nem értettem, csuktam össze. Az Úr megmutatta, hogy ha csak a felszínen maradok és nem evezek a mélyre, nem tudom megérteni az igét, ami nem más, mint maga Isten. Időt kell szakítsak rá, és hagynom, hogy az Úr elvezessen oda, ahol csak a szívemmel kell megértenem és nem a szavakkal.
Hála és dicsőség minden kegyelemért, amit kaptam ezen a kurzuson. Arra bíztatlak, ha lehetőséged van, ne hagyd ki ezt a kurzust.
B.K.
A Jézus kurzus előtti időszakban nagy lelki sötétségben éltem, nem találtam a kiútat. Folyton vádoltam magamat, vádoltam másokat, megkeserítettem környezetem életét. Ott a gödör mélyén nem láttam tisztán, nem jöttem rá, hogy ez támadás, még az oly jól ismert és annyiszor hallott tanítás szavai sem ugrottak be: „ne feledjétek a gonosz az, aki vádol, a Szentlélek az, aki vigasztal”.
A Jézus kurzuson valahogy minden kitisztult, a homály megszűnt, a sötétség helyére betört a fény... mondhatom Jézus lámpást gyújtott. Szeretetének olyan szédületes magasságait mutatta meg nekem, melyhez hasonlót soha nem tapasztaltam, még csak nem is hittem, hogy létezik.
Korábban nem értettem mit jelent a kifejezés „szívem túlcsordul nagy örömében”... most a kurzus után ezt érzem, szívem túlcsordult...
K. Katalin
D. M.: „Ami a szívemhez szólt, az volt, hogy milyen mérhetetlen nagy az Atya szeretete. (…) Teológiát tanultam, ismertem a Szentháromság tanát, de a Szentlélek működését egyáltalán nem ismertem, soha nem kértem a segítségét. Mostmár ismerem Őt.”
B. K.: „Jobban megértettem, mit jelent a keresztény élet: közösségben lenni minden nap Jézussal, egy kis időt minden nap csak Rá fordítani.”
K. E.: „Úgy érzem, gazdagabb lettem, sokmindent tanultam. Érzem, hogy sokkal-sokkal erősebb vagyok, mint mielőtt idejöttem.”
J. J.: „Azt tudtam meg, hogy egy ilyen bűnös embert, mint én, a föld el tud tartani, sőt, Isten még szeret is engem. (…) A Szentlélek teljesen átjárt. Nem tudtam éjjel aludni, hanem imádkoztam. Hatalmas űr volt bennem, amit eddig csak cigi, alkohol tudott betölteni. Most vagyok talán először igazán kijózanodva.”
Zs. H.: „Nagy szemétkupacot tetőztem magam köré életem során, de nem gondoltam, hogy mást is megfertőzhetek ezzel. Felismertem, hogy bármily mozdulattal, amivel Isten fele fordulunk, ki tudunk lépni a szemétkupacból, s egy új kupacot rakni magunk köré, ami értékekből áll.”
G. Cs.: „Amikor a Szentlélek betöltött, azt kértem, adjon erőt, hogy családomnak és embertársaimnak tudjam hirdetni az örömhírt, az evangéliumot.”
F. L.: „Teológusként sokat tudok beszélni Istenről. Kellett képviseljem az Urat, kellett szépeket prédikáljak, de úgy, hogy az Úr távol van tőlem. (…) A tegnap meggyóntam, és érzem, hogy ezután képes leszek őszintén szolgálni. Az embereknek nem arról kell hallani, hogy régen mi történt, hanem ami most történik. Nemcsak személyes, hanem élő kapcsolatra van szükség ehhez Istennel.”
B.Á.: Legnagyobb élményem a Szentlélek befogadásával kapcsolatban volt. Éreztem, hogy egész testemet átjárja a Szentlélek, éreztem, hogy átárad rajtam. Olyan dolgokért imádkoztak értem, amik a belső titkaim voltak. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, mondhatom, elpárologtak a problémák. Mondhatom, hogy újjászületés számomra.
M.M.: Amit megváltoztatott bennem ez a hétvége, hogy a tegnap meghalt nagytatám, és ha nem lettem volna itt, akkor össze lettem volna törve. De sokat imádkoztunk, és el tudtam fogadni, hogy Isten akarata ez, és öröm van bennem.
M.T.: Családias volt a légkör. Ez tényleg nemcsak hír, hanem örömhír. Amikor átadtam életemet Jézusnak, akkor saját szavaimmal imádkoztam, amit eddig nem tudtam. Nagy élmény volt. A szünetben szembesültem azzal, hogy ez legalább olyan komoly döntés, mint a megkötött házasságom. Ki kell tartsak benne. A Lélek kiáradásakor éreztem egy nagy békét és összeszedettséget, aminek híjával voltam azelőtt imáimban. Felszabadultabbnak érzem magam.
L.A.: Sokkal többet kaptam, mint amire valaha is számíthattam. A bűn elismerése volt a legnehezebb eddig. Most jutottam el odáig, hogy szembe merek nézni magammal. Úgy éreztem, hogy ezzel a felismeréssel, beismeréssel nagy kapuk nyíltak ki előttem. Elindultam azon a lépcsőn, ami az én utam, a tetején pedig ott vár rám Isten, és én megtettem az első lépést.
T.I.: Úgy érzem, megnyílt a szívem kapuja, és beengedtem Istent.
B.T.: Eddig úgy éltem, hogy mindenki számíthasson rám, elrejtettem saját bajaimat. Megértettem, hogy nekem is lehetnek problémáim, és ez nem szégyen, megoszthatom a barátaimmal is.
B.I.: Megtapasztaltam a bűn súlyát. De éreztem, hogy Jézus elemelte tőlem a bűneimet