Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Szeretném megosztani, hogyan történt a személyes találkozásom Jézussal.

Én egy nagyon jó erkölcsű, vallásos, már-már tökéletes kereszténynek tartottam magamat. A családom-környezetem számára én voltam az ügyes, nem túl okos, de kedves, szerény kislány. Szerettem ezt a szerepet. Magasabb rendűnek éreztem magam, én voltam a jó. Kioktattam a barátnőmet, hogy nem kellene parázna módon élni, a szüleimet és más embereket is elítéltem a vasárnapi kereszténységük miatt. Én pedig rendszeresen jártam hittanra, ifiúsági és más találkozókra, szentmisére gyakran hétköznap is.

Néha nagyon elfáradtam, mert mindez keserű kötelesség volt csupán, de tettem, mert ezt várták el tőlem az emberek, ez a kép alakult ki rólam. Nagyon sajnáltam magam. Bezzeg ők, a bűnösök, mennyi sok jóban van részük. Ők olyan lazák, olyan vidámak. Én itt imádkozok, böjtölök, segítek a szüleimnek, teszem a jót mindenhol, mindenkinek, de nincs bennem öröm. Nincs bennem semmi, csak görcsösség, bátortalanság, közöny. Az eszemmel tudtam, meg voltam győződve, hogy jó, ahogy élek, de a szívem üres volt. Hazudtam magamnak és a világnak, rengeteg álarcom volt, amelyet alkalomhoz illően feltehettem és soha nem voltam önmagam.

Volt egy szomszédunk, aki sokat mesélt egy közösségről, és valahányszor találkoztunk, meghívott, hogy menjek el. Na persze-gondoltam: ő beszél, amikor én már rég gyakorlom a vallásomat, rengeteg vallásos könyvet olvasok, és sok ájtatosságon veszek részt… dehogy megyek én közösségbe. Kaptam tőle egy kazettát. Egy tanítás volt rajta a vak Bartimeusról. Meghallgattam. Újra meghallgattam és hallgattam és hallgattam. Olyan sokszor hallgattam, hogy majdnem kívülről ismertem. Egyik este újra feltettem és a kazettán keresztül, az előadón keresztül rádöbbentem, hogy most Jézus hozzám szól személyesen, tőlem kérdezi: Mit akarsz, mit cselekedjek neked? (Mk10, 51) ÉLNI akarok Uram! Élni szabadon, vidáman! - suttogtam sírva. Ebben a találkozásban megtapasztaltam Isten végtelen szeretetét.

Elmentem a legközelebbi közösségi alkalomra és elkezdtem tanulni élni, megismerni Jézust. Elkezdtem olvasni a Bibliát és megnyílt előttem egy új világ. Ugyanakkor rádöbbentem bűnösségemre: büszkeség, képmutatás, lustaság, hazugság, gőgösség és még sorolhatnám.

Mindezek ellenére Ő így is szeret. Alig hittem el, békesség és öröm költözött a szívembe, kezdtem önmagamra hasonlítani. Látszólag nem történt semmi, de tűz égett bennem, a Szentlélek tüze. A Szentléleké, akiről oly sokat hallottam, de nem igazán értettem, ezért nem vettem tudomást Róla. Az Ő segítségével már nem éreztem kényszerűségnek hitemet, Jézus Krisztus követését. A bűneimtől  való megszabadulás volt, ami igazán mutatta a változást, nehezemre esett mostmár a hazugság és lelkiismeret furdalásom volt, ha sokáig lustálkodtam. A büszkeséggel volt (es van) sok bajom, mert bizony ez nagyon befészkelte magát a szívembe, de Ő lassan  ráébresztett, hogy ez is csak hiábavalóság. Naponta küzdök gyengeségeimmel, bűneimmel, de Vele könnyű a  küzdelem. A békesség, amit tőle kapok, nem hasonlítható a korábbi  békéhez, ami csak ideig-óráig volt, és az is inkább csak önámítás. Szabad lettem, egészen szabad. 

Az én életembe ily módon lépett be Jézus, egy hangszalagon keresztül. A te életedbe is belépik itt és most, ha akarod, ha beengeded. Mert csak rajtad múlik, senki máson. Mert szíved ajtaján csak belül van kilincs és senki  más nem nyithatja ki, csak te. Hát nem csodálatos ez az Isten, aki ilyen türelemmel várt rám és vár rád? Döntsél, ne halogasd, nincs mit veszítened. Bárhogyan is döntesz most, Ő azt mondja: Örök szeretettel szeretlek téged. (Jer 31,3) 

T. E

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Az Eszter kurzust követő napokban is érlelte és értette velem a Szentlélek az ott elmondottakat.

Megértettem, miért és hogyan volt Jézus Krisztus tökéletes közbenjáró és hogyan válhatunk az Ő példáját követve jó közbenjárókká.

Jézus Krisztus, aki bűntelen, kész beállni a bűn sötétségébe, hogy magára vegye a mi bűneink keresztjét és irgalmas imában tud felkiáltani az Atyához az Őt bántókért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!”.

Megértettem arra kell kérjem Istent tanítson meg jézusi módon imádkozni, „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” – hogy irgalommal és ne ítélkezéssel viszonyuljak azokhoz, akik bántanak.

Eszter példáján megértettem a szívemben is, hogy a tisztalelkű ember imáját hallgatta meg az Isten és azt, hogy az ószövetségi próféták állhatatosságával, kitartásával kell könyörögni az Úrhoz, ahogy Mózes is tette: megszólította az Urat, magasztalta a jóságát, az irgalamasságát, emlékeztette Istent a népével kötött szövetségre, és szent makacsságával addig nem hagyta nyugton az Urat, addig könyörgött Hozzá, míg meghallgatásra nem talált az imája, amíg Isten a népével kötött szövetségét megtartotta és nem szakította meg.

Nem így tettem én mindig. Mikor már hosszantartó volt valamilyen szándékért mondott imám, ami még nem talált meghallgatásra, ha nem is hagytam, de elerőtelenedett az ima, bizalmatlanná lettem Isten felé, végül reménytelenné válltam.

Megerősödött bennem az a vágy, hogy Isten elé helyezzem a bűneimet, kéréseimet, kérdéseimet a Szentmise áldozat felajánlásában és az, hogy az őrangyalomhoz imádkozzam és az ő óvó segítségét is igénybe vegyem, mert Ő szüntelenül imádkozik értem és vigyáz rám.

Ezelőtt már régen elfelejtettem hozzá imádkozni az esti imámban is, most újból megszólítom.

S. Kati

Mi az ami a legjobban megfogott az Eszter kurzuson?

Tudatosult bennem, hogy igen Isten minket szabadságra teremómtett és hogy mennyire visszaélek az általa felkínált szabadsággal. Ezért sokszor bánom ezt a nagy szabadosságot, és kérem, hogy adja vissza a szabadságomat es hozza el a szívembe a reményt és bocsássa meg az én visszaélésemet.

Nagyon megfogott, hogy igenis nem értek egyet a bűnnel, de nem ítélkezem a bűnös ember fölött, azonosulok az ő bűnével, megpróbálom átélni amiben az illető ember benne van, a szívemben hordozom, és így állok Isten elé közbenjárni és bocsánatot kérni. Elfogadom a tényt, átölelem és szeretem a bűnös embet, meg akarom érteni, nem csak akkor ha esetleg olyan bűnöket követ el amiket én már számtalanszor elkövettem, mert akkor egyértelmű, hogy megértem, de ha sokkal súlyosabb bűnökben van, akkor sem ítélkezem fölötte.

Megérintett nagyon, hogy Jézus a tökéletes közbenjáró, és ki tudtam mondani „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekednek”, és ki tudtam mondani hittel: „Atyám legyen meg a Te akaratod”.

Nagyon megfogott az Eszter imája, az ahogy imádkozott az Úrhoz, hogy kitartó kell legyek az imában, soha nem adom fel még akkor is ha úgy érzem, hogy csalódtam Istenben. És az, hogy életem területén mindentől szabad kell legyek, ha valamitől még nem vagyok szabad, azért dícsérjem Istent, és legyek  hűséges Isten iránt.

Megvilágosodott benem, hogy igenis Isten erősebb mint a mi problémáink.

A keresztem az én bűneimnek a súlya és ezért zúgolódás nélkül szeretettel veszem fel minden nap és így akarom Jézust követni.

Nem kételkedem Isten igazságában, és elismerem, hogy egyedűl csak Isten segíthet és hittel és bizalommal és Isten szemszögével nézem a dolgokat amikor közbenjárok a megváltásra szoruló bűnösért.

Sz. M

Hosszabb ideje a közbenjárás módjára próbáltam odafigyelni és tenni is, de nem volt lehetőségem tanítás formájában részleteiben hallani róla.

Most ez az alkalom, az Eszter (közbenjárás) kurzus több mindent adott, ezek közül egyik segített abban, hogy meglássam és még tudatosabban odafigyeljek arra, hogy Isten nem hiába mutat meg nehézségeket-szenvedéseket, hanem azért, hogy járjak közben értük.

Ezt eddig is tettem  valamilyen formában, de most megerősödtem abban, hogy továbbra is tennem kell, ne adjam fel, sőt,  még intenzívebben járjak közben.

Tisztázódott még jobban az is bennem, hogy elsősorban szeretnem kell azt a személyt, egyesülni abban a helyzetben vele, és nem elítélni, lázadni, vádolni a személyt a helyzetért, és így közbenjárni.

Mélyen érintett az a tény, hogy a közbenjáró öröksége és jutalma MAGA ISTEN. Ebben  a tudatban kell járjunk és szolgáljunk, és ez legyen legfőbb örömünk.

A szentmise alatt, ami a kurzuson volt, egy elhívást kaptam, elpecsételt az Úr, hogy kora hajnalban találkozzam vele a hétköznapokban. Ezt az elhívást igyekszem megtartani, amíg érzek indítást erre ilyen formában.

DICSŐSÉG  ÉS HÁLA MINDENÉRT ISTENNEK!

G. Izabella

Amikor először meghallottam, hogy Eszter-közbenjárás kurzusra kerül sor hamarosan, már akkor nagy vágy volt a szívemben, hogy részt vegyek rajta. A tanítások során felismertem, hogy a közbenjárásnak egy hasonló formáját már eddig is alkalmaztam, most viszont a kurzus néhány dologra jobban ráirányította a figyelmemet.

Felismertem, hogy a világban jelenlevő bűnök és zavaró események láttán-hallatán nem elmenekülni kell egy kellemesebb „gondolatvilágba”, nem szabad ezeket szándékosan figyelmen kívűl hagynom, hanem el kell fogadni őket tényként, és tenni kell azért, hogy azok megszűnjenek – ha gyakorlatban nem tudok semmit tenni, akkor imádkozni kell ezekért a helyzetekért.

Megtanultam azt is, hogy a közbenjárást addig kell folytatni amíg bizonyosságot nem kapunk a szívünkbe Istentől. Nem szabad abbahagyni, vagy végleg feladni azért, mert rövid időn belül nem történt semmi. Az is lehet, hogy amit kérünk, nem Isten szándéka szerint való, és ha nem kapjuk meg, nem szabad Isten ellen fordulnunk, vagy haragudjunk Rá, el kell fogadnunk, hogy ez az Ő terve.

Az angyalokról szóló tanítás volt rám nagy hatással. Mindig is tudtam, hogy az angyalok léteznek, vannak őrangyalok is, de most egészen új módon világosodott meg előttem az angyalok szerepe. Nagyon örültem, amikor megtudtam hogy szüntelenül vigyáz ránk a mellénk rendelt angyal, imáinkat az égbe viszi, testünk-lelkünk épségét óvja, és harcol értünk a kísértések idején az ellenseéggel szemben - azóta rendszeresen kérem az őrangyalom segítségét minden helyzetben.

Amikor a tulajdonképpeni közbenjáró imával töltöttünk el egy órát, úgy éreztem, hogy amikor Istennel vagyok, megszűnik az idő, és az az egy óra szinte csak néhány percnek tűnt. Érdekes módon azóta jobban vágyom az Istennel való személyes kapcsolatra is, hogy csak Vele kettesben töltsem az időt.

A film is ráébresztett arra, hogy az imának hatalmas ereje van, főleg a közösségben végzett imának. Arra is ráébresztett, hogy nem csak mindig másokkal történnek csodák, ezek az én életemben is megjelenhetnek, ha Isten azt úgy látja jónak, illetve én is megtapasztalhatom az ima hatalmas erejét, ha elég kitartó vagyok, és elmegyek a végsőkig, amíg bizonyosságot nem nyerek.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem!

P. Ágnes

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

"Miért nem mondták ezt nekem korábban???" - ezt a kérdést forgattam magamban az első nap után. Aztán lassan kezdtek letisztázódni bennem a dolgok és rájöttem, hogy ezt korábban, fiatalabban nem érthettem volna meg. Azt hiszem, én voltam a legfiatalabb a résztvevők közül, de ez szerintem nem volt akadály, sőt, nem éreztem semmilyen kisebbségi érzést vagy hasonlókat.

Ugyanakkor hivatásomban is megerősödtem a hétvégén. Örültem annak is, hogy nem csupán fiatalokkal lehettem, hanem az idősebb korosztály is képviseltetve volt, így tanulhattam tőlük, elég sokat. Ami a kurzust magát illeti, hát nem is tudom, nagyon jó volt, és akkor enyhén fogalmaztam. Amikor először hallottam a Fülöp kurzusról és láttam az embereket egy hétvége alatt megváltozni, arra gondoltam, hogy ez valami nagyon komoly és mély dolog. Az utóbbi az túlhaladta elvárásaimat (ez nem rossz, sőt... ☺ ), de a komolyság az nem uralta a hétvégét és ennek örültem. Végre értelmet kaptak bennem ezek a szavak, hogy végtelen szeretet, megváltás, hit és megtérés. Már egy jó ideje hallom ezeket különböző helyeken, de nem mélyült el ez bennem, nem értettem a lényegét. Nagyon örülök, hogy végre értelmet nyertek ezek a szavak bennem. Köszönöm mindazoknak, akik szolgáltak, akik szervezték a kurzust, mert jó eszköznek bizonyultak az Úr kezében.  Az Úr áldjon meg mindenkit!!!

F. N

Igen, valóban érezni lehetett Isten jelenlétét a Fülöp kurzuson. Áldom az Úr jóságát, kegyelmét és végtelen szeretetét, mert megismerhettelek titeket, akik rengeteget segítettek, hogy megértsem Isten parancsait, a Szentírást. A Fülöp kurzuson megkaptam néhány kérdésemre a választ. Az Úr áldását kérem rátok, akik ekkora áldozatot hoztatok értünk, velünk voltatok, segítettetek ilyen szép módon megértetni életünk értelmét. Felemelő módszerrel, szemléltető eszközökkel magyaráztátok el Isten csodálatos, végtelen szeretetét, jóságát.

Áldjon meg az Úr!                                                                            

A. K

Valóban Isten külön kegyelme az, hogy valaki részt vegyen a Fülöp kurzuson. Nekem nagyban segített - úgy érzem - és a továbbiakban is segít, hogy közelebb kerültem Istenhez, mivel egyes fogalmakkal nem voltam tisztában, vagy esetleg nem értettem, hogy a közösségben mi miért történik.  Élmény volt számomra újból megtapasztalni a Szentlélek kiáradását. A közösség megtartó ereje: talán ez volt ami különlegesebben érintett.  

Rengeteg olyan Igét hallottam, amit be tudok építeni az eddigi megtapasztalt Isten élményeim közé, köré. Úgy érzem, hogy a Szentlélek kiáradása által kaptam egy jó pár indítót, ami hozzásegít, hogy én is ilyen kis Fülöp legyek környezetemben Istenhit nélkül vagy hamis Istenképpel élő emberek számára.
Isten országának építése a cél mindenképp.                                               

Cs. I

  Valaki úgy mutatta be a kurzust, hogy olyan, mint az első osztály, ha nem végzed el, nincs mire alapozni. Nagyon sok minden érthetőbbé vált, kézzelfoghatóan megtapasztaltam azt, hogy a Szentlélek ott volt közöttünk. Istennek hálát adok azért, hogy oda vezetett, es feltárta titkait. Sajnos betegség miatt (mindkét szülőm nagyon súlyos állapotban van és nagyon a hatása alatt vagyok) nem tudtam részt venni a szerdai programotokon, de lélekben próbáltam ott lenni. Kérlek, hogy imádkozzatok, hogy megerősödjek és ne szakadjak le a "csordától".               

B.P. Zs

Részletek

Kategória: Tanuságtételek

Jézus kurzuson vettem részt augusztus 14-19 között. Ezen a kurzuson megértettem, hogy az örök élet nem az, amit elképzeltem. Én úgy gondoltam eddig, hogy az én számomra soha el nem érhető, valahol messzire van tőlem. Itt megértettem, az örök élet megismerni Istent.

Az én Istenem egy végtelenül irgalmas és szerető Isten. Rájöttem néhány hibámra. Az Ő kegyelméből felismertem, az életben sokszor voltam embertársaimmal szemben türelmetlen. Egy ideig evangelizáltam és amikor láttam, semmi eredménye nincs a munkámnak, akkor otthagytam őket. Az én szerető Istenem szívemre helyezte azt az igét, hogy Ő a füstölgő mécsbelet nem oltja ki és a megroppant nádszálat nem töri össze.

Hét éve tértem meg, amikor elveszítettem a férjem. Maradtam a három gyermekemmel. Úgy gondoltam, ezek a gyermekek mostmár az enyémek és senki sem veheti el tőlem őket. Nem így történt. Isten őket is kérte, hogy adjam oda. A két nagyobbikat fájdalmak közepette odaadtam neki, nem ragaszkodtam hozzájuk többé. Van még egy lányom, akit semmiért oda nem tudtam volna adni örökre. Néha sikerült ideig-óráig odaadni az Úrnak, de az anyai ösztönöm erősebb volt az én hitemnél. Betegesen ragaszkodtam a lányomhoz. Úgy éreztem, Isten nem szeretheti jobban őt, mint a tulajdon édesanyja. Az Úr kegyelme, hogy ezen a kurzuson felismertem az én beteges ragaszkodásomat. Telefonon vallottam be a lányomnak, hogy ő elvesztette az én életemben az elsőbbségi jogot. Az én életemben Isten lett az első, és csak utána jön a lányom. Arra is rávezetett az Isten, hogy néha a beteges szeretetemmel és ragaszkodásommal fájdalmat okoztam neki. Ezért nyilvánosan bocsánatot kértem tőle. Megtapasztalni Istennek a szabadságát, leírni nincsenek szavak.

Minden testvéremnek ajánlom a Jézus kurzust és vallom, hogy elérhető az örök élet, ha közeledünk Isten felé és nagyra nyitjuk a szívünket.

Az én Biblia olvasásom eddig úgy történt, hogy elolvastam egyszer-kétszer egy részt, s ha nem értettem, csuktam össze. Az Úr megmutatta, hogy ha csak a felszínen maradok és nem evezek a mélyre, nem tudom megérteni az igét, ami nem más, mint maga Isten. Időt kell szakítsak rá, és hagynom, hogy az Úr elvezessen oda, ahol csak a szívemmel kell megértenem és nem a szavakkal.

Hála és dicsőség minden kegyelemért, amit kaptam ezen a kurzuson. Arra bíztatlak, ha lehetőséged van, ne hagyd ki ezt a kurzust.

B.K.